Forintos Gyula: Requiem egy tengeralattjáróért
Szerzõi kiadás, 2009.

Bizonyára egyes ,,öreg'' tengeri kajakosok emlékeznek még arra a korszakra, amikor Végvári Tamásék az egyetemi tanulmányaik végeztével nekivágtak a dél-amerikai, tűzföldi tengeri kajakozásnak. Annak idején ilyesmire neves szponzort is lehetett találni --- a túra sikeresen végződött. Pont azokban a pillanatokban dolgozott Forintos Gyula egy tengeralattjárón az alábbiakban erről lesz szó és a későbbi eseményekről, majd egy riportról, melyben egy expedícióról lesz szó...

A szerzõ a saját ötletei és a szakmai ismeretei alapján vezéreltetve két tengeralattjárót is megépített a kertjében, majd vízre helyezve ki is próbálta. Az elsõ tengeralattjáró – Magyarországon valaha épített ilyen jármûvek elsõ példánya – folyókra tervezett egyszemélyes jármû volt, melyet az építõje végül Hamburgban, az Elba torkolatánál próbált ki. Az errõl szerzett bíztató és keserû tapasztalatai alapján tervezett és épített meg egy másik, immár óceánra is alkalmas többszemélyes jármûvet, mely azonban az anyagiak sanyarú alakulása miatt ezideig nem jutott el az óceánok partjára.

tengeralattjaro

A Szerzõ könyvében a hazai viszonyokat bemutatva írja le a két tengeralattjáró elkészítésével és vízi életével kapcsolatos és az azokat befolyásoló háttér alkukat, eseményeket. A könyv második jelentõs részében élettapasztalatán keresztül mutatja be a világunkat mozgató erõket és kitér ezek esetleges kozmikus háttérkapcsolataira is, idézi és értelmezi Móricz János dél-amerikai tapasztalatai és Sitchin 12. bolygó c. fikciójából eredõ következtetéseket.

forintos_gyula

tengeralattjaro1

A szerelések alatt...

Forintos Gyula

Ajánljuk a könyvet mindazon kedves olvasónknak, aki – egy kívülálló néha krimibe illõ tapasztalatain, meglátásain, gondolatain keresztül – betekintést szeretne kapni a rendszerváltás körüli hazai politikai eseményekbe, azok hátterébe, az építés körülményeit meghatározó erõk egymáshoz feszülésébe és a világhatalmi erõk kisugárzásába, valamint érdeklõdik a fantasztikum világa, különös tekintettel annak esetleges jövõnket meghatározó vetülete iránt.


A könyv nyomtatott kiadásra nem került, egyetlen elérhetõségét egyelõre a www.nemenyi.net könyvtára biztosítja, mely jelen cikk forrása is egyben. (A pdf-könyv hamarosan talán közvetlenül INNEN is letölthetővé válik...)

Forrás: nemenyi.net



Tengeralattjáróval a Föld körül --- A magyar Polaris Expedíció

A Polaris Delta expedíció feltételezhetően a XXI. század legnagyobb és leglátványosabb nemzetközi vállalkozása, amelynek alapját egy magyar mérnök ötlete és elszántsága, valamint egy magyar csapat kitartása adja. A Polaris Delta SMN SR93H hosszú évek alatt tervezett és tökéletesített óceáni tengeralattjáró, amely magyar legénységgel, magyar zászló alatt készül veszélyes, kalandos és méltán nagy érdeklődéssel várt világkörüli útjára. Elsődleges feladat, hogy az ötfős legénységgel működő Polaris Delta átkeljen az észak-nyugati átjárón és az északi mágneses sarokra eljuttasson egy magyar nemzeti színű bójazászlót, amely valójában egy elektromos ujjlenyomat, egy rádióállomás. A tengeralattjáró személyzete az út során a Föld mágnesességének változásait fogja mérni, továbbá adatokat gyűjtenek bolygónk éghajlatváltozásáról is.

Forintos Gyula, az expedíció vezetője és a hajó parancsnoka nem először vág bele ilyen nagyszabású vállalkozásba. 1989-ben, hétéves munka után vízre bocsátotta Magyarország első és máig egyetlen tengeralattjáróját. A próbautak után egy új, korszerűbb óceáni tengeralattjáró építésébe kezdett, amely a Polaris Delta expedíció keretein belül fog kutatásokat végezni, a világ óceánjain.

--- Hogyan született az expedíció ötlete?

--- Olyan feladaton gondolkodtunk, amelyre érdemes költeni. Úgy terveztük , hogy vertikálisan kerüljük meg a Földet, közben különböző mérési, megfigyelési feladatokat látnánk el. Ez az első ilyen irányú expedíció. Már magának a tengeralattjárónak az elkészítése is komoly kihívást jelentett --- de elkészült, hamarosan megtörténnek a tesztelések, ahol reméljük minden rendben lesz.

--- Milyen a tengeralattjárójuk?

--- Ez egy kis tengeralattjáró, húsz tonnás, húsz méter hosszú, öten leszünk benne. Méreteiből adódóan nem tudunk raktárkészleteket felhalmozni. Útközben élelmiszert, üzemanyagot kell felvennünk, kikötői díjakat kell fizetnünk, a kikötőkben a legénység ellátását is biztosítani kell. Öt fős legénységünk egy napi kiképzése a Dunán durván egymillió forintba kerül. Magának a kutatóútnak a másfél éves költsége kb. 250 millió forint. Összefoglalva az expedíciónk sikere azon áll vagy bukik, hogy tudunk-e megfelelő anyagi hátteret biztosítani.

--- Hogyan választották ki az elvégzendő feladatokat? Felkérte erre Önöket valaki?

--- Nem, ez azért nem ennyire egyszerű. Inkább úgy mondanám, hogy a feladatok találtak meg minket. Úgy kell ezt a „kis" vállalkozásunkat elképzelni, mint egy növényt, amely a talajba kerülve bolyhos kis gyökereket ereszt azért, hogy megfelelő tápanyaghoz jusson. Mi is így kerestük a szükséges információkat. Ahhoz, hogy a tengeralattjárót működtetni tudjuk, hogy biztonságosan tudjunk haladni, rengeteg tényezőt figyelembe kell venni az időjárástól kezdve, a mágneses deviancián át, a madarak vonulásáig. Óriási tudományos gyűjtőmunkára volt szükség ahhoz, hogy szükséges adatok a rendelkezésünkre álljanak. Az út során végzendő mérések, feladatok mind szorosan hozzákapcsolódnak a tengeralattjáró biztonságos működtetéséhez. Ennek az expedíciónak a kapcsán nem magyar viszonylatban, hanem globálisan kell gondolkodni. Nagyon sok adathoz itthon nem lehet hozzáférni. 

--- Az elvégzendő feladatok tükrében, hogyan áll össze a legénység?

--- Mivel tengeralattjárón utazunk, ennek sajátos követelményei vannak. Mint bárhol a világon, nálunk is önkéntes a részvétel. Olyan embereket kerestünk, akik megfelelő inspirációval rendelkeznek ahhoz, hogy eljöjjenek, és ami a legfontosabb: csapatmunkát tudjanak végezni. Igazán csak a merülés után derül ki, hogy valaki alkalmas-e erre a munkára. Ez egy másfél éves út, mely során megkerüljük a Földet. Hathavonta váltjuk majd a legénységet, ezért itt személyes nézeteltérésnek nincs helye. Mindenkinek meg lesz a saját tudományos feladata is. Az eredmények pedig az út végén publikálhatók lesznek. 

--- Mikor indulnak?

--- Sajnos nem tudunk időpontot mondani. Úgy terveztük, hogy mire elkészül a tengeralattjárónk, rendelkezésünkre áll majd a szükséges anyagi háttér --- de sajnos nem ez a helyzet. Sok magán céget és állami vállalatot megkerestünk azzal, hogy támogassanak minket, nem sok eredménnyel. Azt tapasztaltam, hogy amíg nem lehet valamiből pénzt kivenni, az addig érdektelen a reménybeli szponzoroknak. Kénytelenek vagyunk határon túlról támogatókat keresni --- ők viszont nem értik, hogy miért nem áll mögöttünk a magyar állam. Ez egy magyar expedíció, magyar legénységgel, de ebben az országban mégsem találjuk azokat, akik rangjához méltóan kezelnénk tudományos vállalkozásunkat.

--- És ha nem jön össze a pénz?

--- A tengeralattjáró ugyan öt személyes, de egyetlen ember is el tudja vezetni. Végső lehetőségként egy ember --- jómagam --- fog útnak indulni, és megpróbál minél több feladatot elvégezni. Ez a megoldás azonban azt jelentené, hogy nem tudnánk az expedícióban rejlő lehetőségeket kiaknázni. 

--- Milyen konkrét mérési feladatokat terveznek?

--- Környezeti megfigyeléseket, mágneses méréseket, és nem utolsó sorban a Föld éghajlatváltozásával, a folyamatban lévő mágneses póluscserével kapcsolatos adatokat gyűjtenénk. Ez utóbbi alaposan befolyásolni fogja életünket a közeljövőben.

--- Mégsem nagyon hallani róla. A mágneses pólusváltás természetes folyamat?

--- Igen, és ennek bizonyítására amerikai tudósok már vizsgálták a különböző kultúrákból származó ókori leleteket - többek között agyagedényeket. Ezek azért különleges fontosságúak, mert az agyag kiégetése pillanatában a kohéziós erőnek köszönhetően megőrzi az adott kor mágneses ,,ujjlenyomatát''. Ez műszeresen is jól mérhető. De vizsgálhatjuk a vulkanikus köveket is. A magma szintén megőrzi a szilárdulás pillanatára jellemző polaritást. Bizonyítható, hogy már lezajlott póluscsere - nem is egyszer ... 

--- Milyen jelei vannak annak, hogy bekövetkezik egy újabb pólus váltás?

--- Elég csak az élővilágot megfigyelni. A madarak, a vonuló állatok legtöbbször a mágneses vonalakat követik. Egyre gyakrabban hallani arról, hogy az emberi mértékkel nézve is rendkívül intelligens delfinek kiúsznak a partra. Ennek az az oka, hogy vonulási útvonaluk, (amelyet a mágneses vonalak alapján határoznak meg) kikerült a szárazföldre. Ezzel magyarázható az is, hogy ha sikerül visszavezetni őket a tengerbe, akkor is újra kiúsznak.

--- Van-e adat arra vonatkozóan, hogy milyen időszakonként történik póluscsere?

--- A tudományos irodalom szerint kb. százezer évente, de sok tényező befolyásolhatja az emberi tevékenységtől kezdve (bányászat, föld alatti robbantások) a kozmikus jelenségekig (a bolygók egyben állása stb.) 

--- És milyen következményei lesznek?

--- Ezt nem lehet kiszámítani. A civilizációnak arra a fokára léptünk, amikor az emberiség már nagyon sérülékeny. Ha bekövetkezne egy olyan esemény, amely megszüntetné a modern életforma által nyújtott „szolgáltatásokat" (áram-, gáz-, vízszolgáltatás stb.), az emberiség nagy része tehetetlen lenne. A legtöbben nem tudnak tüzet gyújtani, nem ismerik a csillagképeket, nem tudják megkülönböztetni az ehető növényeket a mérgestől. Véleményem szerint a póluscsere folyamán lesz egy zérusidő, amikor „átlendül" a két pólus. A földi élet szempontjából ez járhat majd a legsúlyosabb következményekkel, hisz olyan mértékben befolyásolhatja a Föld mágneses terét, hogy a kozmikus sugárzás elleni védőpajzs egy időre megszűnik. Ez az időszak lehet egy-két, de akár tíz év is. Igazából a perzselő kozmikus sugárzás ellen védelmet csak a tenger mélye, illetve talán az őr, az őrállomások jelentenének. Úgy tűnik, hogy a vékony földkérgen való élet az egyik legveszélyesebb, időszakonként szinte teljesen elpusztul egy kozmikus csapás (meteorit), vagy a póluscsere következtében. És ne feledkezzünk meg az emberi tevékenység által okozott súlyos környezetkárosításról. Bármelyik pillanatban történhet valami, ami drasztikusan megváltoztathatja életkörülményeinket. 

--- Elég ijesztően hangzik. És mintha már láttunk volna ilyesmit a filmekben... Mit lehet tenni a túlélés érdekében?

--- A Föld helyzete igen kritikus. A legtöbben még nem látják ezt. Aki sejt valamit, az is a kényelmesebb strucc-politikát választja. Pedig azonnali világmérető összefogás kell! Határozott fellépésre, tényleges feladatokat ellátó világkormányra, vagy szövetségre lenne szükség ahhoz, hogy megóvjuk bolygónkat. Ennek ezer apró lokális összetevője is van: pl. az oktatásba minél több gyakorlati ismeretet kellene visszaengedni --- még kimondani is rémisztő, de lehet, hogy gyerekeink túlélése múlhat ezen. Ismerjék a természetet --- mit mire használhatnak, mi mérgez és mi gyógyír --- és ezt hosszan sorolhatnám.

A természethez főződő viszonyunkon is gyökeresen változtatni kell. Nagyon sok keleti vallás vallja azt a nézetet, hogy a természet egyenlő Istennel. Ezt kellene az emberekbe sulykolni, hiszen a természetben ott a múltunk, a jelenünk és a jövőnk is. Igaz, vannak olyan események, amelyek tőlünk függetlenek, ezt viszont előre kell jelezni, hogy időben felkészülhessünk rá. Tények kellenek, nem show-műsorok és ködösítések. Mindenkinek joga van az információkhoz. 

---Hisz Ön a Gaia-elméletben?

--- Véleményem szerint a Föld, mint élő bolygó létezik. A lényeg az lenne, hogy harmóniában éljünk a környezetünkkel, és sajnos ebbe a környezetbe jelen pillanatban minden tökéletesen beleillik, kivéve az embert. 

Forrás: www.zoldujsag.hu, Vígh Léna


 

Hozzászólások: