Mi történik, ha egy újságíró cikket akar eladni valamiről, amihez esetleg sem lélekben, sem máshogyan semmi köze? Mit tehet meg a bulvársajtó, ha vérszemet kap?

Bevezetés helyett...

Dr. Nagy Zoltán nyomán némi kiegészítés az etikátlan riportkészítésekről

Az álinterjú készítés nem műfaji tévelygés, hanem tudatos átverés. Sajnos mind gyakrabban lehetünk tanúi az ilyen eseteknek. [...] Bár az újságíró tisztában van az interjúkészítés szakmai szabályaival, mégis valamilyen oknál fogva figyelmen kívül hagyja azokat. Ez fakadhat felkészületlenségből, felületességből, érdeklődés hiányából, tudatos ferdítési szándékból, őszintétlenségből stb.
Nagyon veszélyes és abszolút szakmaiatlan a prekoncepciót érvényesítő, előítéletes álinterjú. Ahogy megnevezéséből is kitűnik, a riporter saját személyiségén, ideológiáján keresztül igyekszik szűrni a beszélgetést. Magyarán az hangozzon el, amit az újságíró hallani akar. Mondani sem kell, mitől nagyon visszataszító ez. Az egyik legetikátlanabb megoldás. Az újságíró előítéletével nemcsak alanyát, hanem az olvasókat is befolyásolni igyekszik, tehát manipulatív. A riporter előre eldönti, szimpatikus vagy sem neki a téma és az alany, határozott elképzeléssel bír a tartalmi végkifejletről és ettől a prekoncepciótól nem hagyja magát eltéríteni.
Az ilyen álinterjú vagy az egekbe emel, vagy a sárba tapos, témát és alanyt egyaránt. Ez az álinterjú típus (mert ebből többféle is van) minősített esete teljes mértékben nélkülözi a közszolgálatiságot.
(...akkor kit szolgál? --- szerk.)

Forrás: Dr. Nagy Zoltán: A rádiózás alapjai (Főiskolai jegyzet 2007.)

Nézzünk alább egy példát erre, melyet Méder Áron honlapjáról szemezgettünk ERRŐL a címről:

Az ún. Hócipő magazin képzelt riportja Áronnal (ami inkább rólunk, Magyarországon ,,maradottakról'' szól): 
http://www.hocipo.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=2345
(...no meg a riporterről, akit jelzős szerkezetű elő- és utótag nélkül Szabados Gábornak hívnak).

Figyelmeztetés

Kérek mindenkit, hogy az alábbi sorokat csak akkor olvassa el, ha van némi ismerete Méder Áron útjáról, és valóban van némi sejtése a provokatív beállítottságú, lejáratásra törekvő magyarországi székhelyű szennyorgánumok hangvételéről!

Áronról később más formában fogunk írni itt.


Idézet az ún. Hócipő c. médiaszennyből

Az alábbi vérlázító írás 2009. IX. 29. dátummal került nyomdába.



A magányos vitorlás a célban

szabadosHárom év Föld körüli hajóút után néhány hét múlva hazaérkezik Méder Áron, aki egyedül vágott neki a világ tengereinek. „Biztos rengeteget változott a világ amíg nem voltam otthon, de nem félek, hogy ne tudnék visszailleszkedni” – mondja. Szabados Gábor felvilágosította.

Hócipő: Méder úr! Halló! Hall jól? Üdvözlöm. A Hócipőtől vagyok. Hallom, még néhány hét, és három év után, a Földet körbehajózva ismét itthon van.

Méder Áron: Üdvözlöm. Igen, nemsokára megérkezem.

Hócipő: Kérem, engedje meg, hogy pár mondatban, a Blikk legutóbbi beszámolója alapján összefoglaljam olvasóinknak, mit is kell tudni önről.

Méder Áron: Természetesen. Addig legalább elvégzek egy kis nagyjavítást a hajón.

Hócipő: Voltak vele problémák az úton?

Méder Áron: Folyamatosan.

Hócipő: Akkor idézem: „Ismét európai földre lépett három év után először Méder Áron (29), aki 2006 szeptemberében nekivágott, hogy Carina nevű hajóján megkerülje a Földet. A budapesti fiatalember a görögországi Peloponnészoszi-félszigetnél kötött ki... Áron Szlovénia partjaitól indult neki magányosan az emberpróbáló kalandnak a mindössze 19 láb hosszú (kb. 6 méteres) tavi vitorlás hajón...” És még egy részlet: „Ahogy Áron a pénzügyi gondok miatt sem aggódott soha, úgy amiatt sem fáj a feje, hogy mi vár rá, ha végleg hazatér. – Biztos rengeteget változott a világ amíg nem voltam otthon, de nem félek, hogy ne tudnék visszailleszkedni. Szeretnék többet foglalkozni a családommal, és talán villamosmérnökként fogok elhelyezkedni...”

Méder Áron: Ez így van.

Hócipő: Nem akarom kioktatni, de semmi sincs így. Hadd idézzek még egyet, az Origóból, ez év tavaszáról: „Méder Áron nemrég hagyta el Omán partjait, jelenleg Jemennél tart, és a Vörös-tenger felé hajózik Carina nevű vitorlásával. Se válság, se Gyurcsány, csak a szél...”

Méder Áron: Ki az a Gyurcsány?

Hócipő: Bajnai.

Méder Áron: És ő ki?

Hócipő: A válságról csak hallott. Elvégre van rádiója.

Méder Áron: Ez nem olyan rádió. Ezen mi forgalmazunk.

Hócipő: És nem kapott híreket a hétköznapjainkról? A családjától, hogy mi van itthon?

Méder Áron: Hogy őszinte legyek, nem. Ők kérdeztek engem. Hogy velem mi van.

Hócipő: Mi lett volna? Hajózott, szelte a vizet, itthon meg közben süllyedtünk tovább.

Méder Áron: Többször volt, hogy magam is csaknem elsüllyedtem. Rengetegszer kellett javítani a hajót. Viharba kerültem. De a kikötőkben mindenütt jó emberek fogadtak, segítettek.

Hócipő: Ugyanarról beszélünk. Volt életveszélyben?

Méder Áron: Többször.

Hócipő: Mi is. Folyamatosan. Majdnem összeomlott az ország. Hatalmas hiteleket kellett felvenni. Munkanélküliség, a szélsőjobb megerősödése, cigánygyilkosságok.

Méder Áron: Bocsánat, rossz a vonal... Recseg a rádióm.

Hócipő: Jó önnek... Illetve... Fogalma sincs arról, hogy mire jön haza.

2009-08-29Méder Áron: Nem lehet azért olyan nagy a baj. Higgye el, az én példám is mutatja, ha az ember nagyon akar valamit, ha van hozzá ereje, bátorsága, kitartása, meg tudja csinálni. Akár egyedül is.

Hócipő: Egyedül talán. De önnek csak az elemekkel, a természettel és önmagával kellett nap mint nap megharcolnia...

Méder Áron: Nem nap mint nap. Óráról órára, percről percre.

Hócipő: Értse már meg: nekünk viszont egymással. Mindenki mindenki ellen.

Méder Áron: Nem mondja. És miért?

Hócipő: Mert mi nem hajózhatunk el a világba a problémáink elől.

Méder Áron: De ezeket a problémákat jórészt maguk gerjesztik. Nem?

Hócipő: De. Talán éppen azért, hogy megmutassuk: mi is vagyunk olyan fasza legények, mint az, aki elfut az itteni bajok elől. És amíg mi egymásra acsarkodunk, fenekedünk, folyamatosan le akarjuk győzni a másikat, amíg mindig a másikban keressük a hibát, mert az az ellenség, addig az az illető – mármint maga – a hasát sütteti a tengeren a Nappal.

Méder Áron: Ne izéljen már... Így látja?

Hócipő: Én nem. Mert bár a helyzet nagyon sötét, én talán annyira sötét még nem vagyok. De higgye el, rengetegen igen.

Méder Áron: Tudják ők, micsoda megpróbáltatás volt az út?

Hócipő: Senki nem kényszerítette rá.

Méder Áron: Magukat se.

Hócipő: Dehogynem! A hagyományaink, a természetünk, a politikusaink, az ő elhibázott döntéseik, a mi folyamatos hergelésünk... Biztos, hogy hazajön?

Méder Áron: Természetesen. Ha tényleg olyan nehéz lesz otthon, akkor meg akarom mutatni, hogy azokon a veszélyes hazai vízeken is helytállok.

Hócipő: És ha nem sikerül?

Méder Áron: Akkor csoportokat vezetek majd a Föld körül, hároméves hajóutakra.


Szabados Gábor ( <---,,ez'' volt képes mindezt megírni...)

Hozzászólások: