Megszoktuk, hogy nálunk minden lehetséges. Így van ez még ma is.

Két hónappal ezelőtt egy kajakos társunkat a késő délutáni időpontban feltartóztatták a vízen közterületesek egy motorcsónakkal, majd megbírságolták, mert a vasúti híd alatt ott ment át a Dunán lefelé haladva, ahol a nagy hajóknak tilos. Sajnos ő kajakkal volt, méghozzá egy törhetetlen tengeri kajakkal.

A dolog annyira abszurd, hogy az már bárki számára vérnyomásemelkedést okoz. Nézzük csak mi is történt!

"Munkahelyteremtő" akcióval ún. közterületi ellenőröket vagy kiket szabadítanak a vízre rendőri kísérettel, majd egy kajakot "kishajó" kategóriába (!) sorolnak --- és eszerint kezelik. (Kajak fogalmáról 16 oldalas tanulmány letölthető INNEN.) Természetes, hogy ilyen esetben (ha egy kajak kishajónak minősül) nem haladhat át a híd alatt csak ott, ahol az jelölve van. Mindeközben a Balatonon NEM kezelik a kajakot kishajóként sem, csupán holmi strandeszközként, és káprázatos szórakoztatásunkra betartatják az 1500 méteres, parttól történő eltávolodási korlátot. Egy olyan hajó használata tiltott a Balatonon, amivel tengereken sok-sok mérfoldekre eltávolodnak a parttól a grönlandi fókavadászok...
Ez mi? Neeem, ez nem kettős mérce, mert az azt jelenti, hogy egyik embert így bírságolják, a másikat meg úgy (bársonyszőnyeget terítenek elé, majd teával kínálják). Ez nem kettős mérce, hanem elképesztő idiotizmus, ami arra megy ki, hogy az ember felkapja az agyvizet és dühkitörése legyen --- ilyen esetben már "joggal" mehet a bírságolás. Persze, hogy a pénzre megy ki minden, hogy nagyobb legyen a profit. Ezt csak az nem veszi észre, aki 40 éven keresztül szappanoperákon meg egyéb népbutító televízióműsorokon nevelkedett.

Kajakos társunk különben egyike azon tapasztalt sporttársainknak, akik a vadvízi kajakozást életre keltették kis hazánkban, így döbbenetes, hogy egyes kontraszelektált ellenőrök pont őt támadják. ("kontraszelektált" szó jelenlegi értelemben: "akinek nemesebb, magasabb rendű céljai voltak, de mégis csak erre lett alkamas.")

,,--- Az kétségtelen, hogy egy vízen szolgálatot teljesítő rendőrtől elvárható lenne, hogy meg tudja különböztetni a tengeri kajakot egy 7 méternél rövidebb kishajótól. Fehér fényt, tartalékizzóval, dobókörtét kötéllel, mentőmellényt, és 2 literes merítő szivacsot, vagy edényt kért. Egyetlen bűnöm volt amit a szabadulás érdekében elfogadtam, hogy a rettenetesen széles 53 centiméteres hajómmal a nulla szembe forgalommal beeveztem a Budai oldaltól számított harmadik hídnyílásba. Csurogtunk az 1653-as kilométerkőig, én fáztam a hatalom képviselője meg dolgozott keményen. Ötven éve élek vízen, ilyen helyzetbe még nem kerültem. Azért volt sikerélményem ebben az évben a Balatonfüred - Tihany távúszó versenyt felügyelő rendőrtiszt a verseny hatodik órája körül megköszönte az öt tengeri kajakos társammal végzett munkánkat. Igaz ő felismerte a hajótípust, mérlegelte a munkánkat, talán még egy tengeri kajakban ülve is tudna haladni a vízen. Ezt a Dunán szolgálatot teljesítő kollégájáról nem éreztem. Talán hosszú az írásom, de nagyon ki kívánkozott belőlem, aludtam is rá már nem keveset.''

Egyéb érdekesség: 

Néhány hónapja egy nyári napon a Váci Dunaágban jöttem lefelé, sehol semmi hajóforgalom, így lekváros zsemlét kenegettem magamnak a tűző napon, hogy burkoljak valamit. Két lábam kint a decken, süt a Nap, örülök. Nem sokáig. Jön a yard (igen, most így hívom őket), majd közli, hogy menjek ki a hajóútból. Rákérdezek, hogy miért, jön valami sárga villogó, amit nem hallottam volna meg? (Bárki számára a hordszárnyas hajó az igazi veszély!) Még a szél sem fújt, így az ember mindent hall. A válasz nyers: "Mert kajaknak a bójavonalon kívül van a helye." Erre gázt adott és elment Vác felé, szerintem szigetet került, mert többé nem láttam. Még válaszolni sem tudtam, a lekváros zsemle íze is más lett. Elgondolkodtam. Mi van, ha éppen felfelé megy a jámbor kajakos a Dunán és kikerülné a szentendrei sodrást, átmegy a túlpartra? Bírság? Arra jutottam, hogy itt senki sem akarja, hogy gondolkozzak. Mert akkor ki fog fizetni?

Lássunk egy témához illő, egy mondatos körítést kikapcsolódásként:

"Előre megfontolt szándékkal elkövetett kerékpárúton való gyalogos közlekedés büntetése ötezer forint helyszíni bírság." --- egy olyan szakaszon, ahol a járdából kerékpárutat alkottak... Ha a szárazföldön ennyire nagy a pénzhiány, mi lesz itt a vízen? Nos, ilyen MÁR van.

Nézzük meg az esetleges jövőt a vízen:

"Előre megfontolt szándékkal elkövetett hajóúton való kajakos közlekedés sodorvonallal párhuzamos útvonalon ---  ötezer forint helyszíni bírság."

Az a baj, hogy ez nem vicc, érzésem szerint ezt ki fogják hozni.


Alábbiakban áttükrözünk egy tartalmat a www.figyelo.hu -ról:

Kasza a vízen: egy rendelet születése és utóélete 2012-08-09 06:09


Januártól tilos a vízi sport a szentendrei Duna-ágban. Széles körű helyi civil összefogás rendezné a helyzetet, amelyet azonban a hatóságok nem tekintenek partnernek. Marad az érthetetlen rendelkezés.


,,Szovjet apuka készül fényképezni egy domb tetejéről az odesszai kikötőt a késő szocializmusban. A felesége leállítja: várj, hátha tilos innen fotózni, hadihajók is lehetnek a kikötőben! Tábla sehol, a járókelők nem tudják, mi a helyzet, végre előkerül egy rendőr, aki némi gondolkodás után kivágja: tilos! A szabálykövető házaspár megkönnyebbülten elteszi a fényképezőgépet.''

A történetet a Lityeraturnaja Gazeta hozta fel a nyolcvanas évek végén annak illusztrálására, hogyan működik a szocializmus. Szemben a demokráciákkal, ahol mindent szabad, ami nincs kifejezetten tiltva, a létező szocializmusban ami nem előírtan szabad, az mind tilos. A többit elvégzi a kifejlett öncenzúra.

A januártól megváltozott vízi közlekedési rend a szentendrei Duna-ágban a szocialista logikához tér vissza. Az elmúlt évtizedekben (még a rendszerváltás előtt is) a teljes, több mint harminc kilométeres szakaszon lehetett itt vízisíelni, újabban wakeboardozni vagy más, motorcsónakhoz kötött eszközzel sportolni és szórakozni, a tiltó jelekkel ellátott szakaszok kivételével. Januártól viszont csak az arra kijelölt helyeken engedélyezett a vízisí - ezekből azonban a teljes szakaszon jelenleg egyetlen sincs. Aki pedig megszokásból, a változásról nem értesülve vagy akár dacból mégis próbálkozik, azt a szorgosan járőröző rendőrök büntetik. „Évekig hétszámra nem láttam errefelé vízi rendőröket, állítólag nem nagyon volt pénz benzinre sem. Most nyáron hétvégenként van úgy, hogy naponta többször is jönnek, hosszú méla lesben megállnak a kanyarban, hátha lesz kapás" - meséli a szentendrei szigetcsúcs felső szakaszán az egyik part menti lakos. Júliusban szemtanúja volt, ahogyan szirénázva csaptak le egy kereket (tube-ot) húzó motorcsónakos családra, egyik szomszédját pedig tízezer forintra büntették vízisízésért.

BÜNTETÉS 50 EZERIG
A lokális, néhány nap alatt begyűjtött közvetlen tapasztalat jóval gyakoribb eljárást sejtet, mint amennyit a hivatalos tájékoztatás elismer. A Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság július végi írásos válasza szerint eddig kb. 5-6 alkalommal került sor - részben bejelentésre reagálva, részben saját észlelés alapján - intézkedésre. Minden esetben helyszíni bírságot szabtak ki, amelynek összege „alapesetben 5000 Ft-tól 50 000 Ft-ig terjedhet. Az összeg meghatározásánál a rendőr a cselekmény elkövetésének összes körülményét figyelembe veszi". Tekintettel arra, hogy az igazi szezon augusztus-szeptemberben van, a vízi rendőrség az elkövetkező hetekben bizonyára hatékonyabban tud hozzájárulni a költségvetési elvárásokhoz.

Magyarországon több mint 30 ezer motorcsónakot regisztráltak, becslések szerint ezeknek legalább a felét a Dunán használják. A teljes főágban mindössze tíz kijelölt vízisíszakasz van (Ausztriában, a gátakkal szabályozott vízen szinte a folyó teljes hosszában lehet sportolni). Az egyik leghosszabb és legbiztonságosabb, nagy hajóktól megkímélt szakaszt iktatták ki most egy tollvonással. A rendelet születésének körülményei, utóélete és kihatásai ráadásul általánosabb érvénnyel jellemzik a mai magyar közállapotokat.

Egy motorcsónak hulláma a Lupa-szigetnél vagy két éve felborított egy fiatal kajakost, szerencsére különösebb baja nem történt. A felháborodott apa azonban aláírásgyűjtésbe kezdett. Azt szerette volna elérni, hogy a Szentendrei-sziget felső csúcsától a Lupa-szigetig csökkentsék a motorcsónakok sebességét. Az alaptörténet és a fejlemények az interneten jól nyomon követhetők, össze is jött vagy ezer aláírás, a kérelmezőket meghallgatta a parlament turisztikai és sportbizottsága is. Azt azonban már sűrű homály övezi, hogyan lett a részleges sebességkorlátozási kezdeményezésből a teljes szakaszra kiterjesztett sportolási tilalom.

Szerettük volna megérteni az okokat, hogy a Nemzeti Közlekedési Hatóságnál (NKH) ki és milyen folyamat eredményeképpen dönt egy ilyen helyzetben. A főhatóság, a rendeletet jegyző Fejlesztési Minisztérium kommunikációs főosztálya azonban csak írásban tartja a kapcsolatot. E-mailjük megemlíti az aláírásgyűjtést, valamint arra hivatkozik, hogy „a szentendrei Duna-ágban sportolók számos bejelentést tettek arról, hogy a vízisízők figyelmen kívül hagyják a kötelező gondosságból fakadó szabályokat, hullámkeltésükkel veszélyeztetik az evezősök biztonságát. A bejelentéseket a Dunai Vízirendészeti Rendőrkapitányság és a hajózási hatóság is megalapozottnak találta". Csakhogy a vízi rendészet úgy tájékoztatta lapunkat, hogy „az elmúlt évben egy esetben indult szabálysértési eljárás evezős vízi jármű, illetve kisgéphajó vezetőinek konfliktusából adódóan, melyre az elsőbbségi szabályok különböző értelmezése adott okot". Sérülés három vízisíző esetében fordult elő, „két esetben a sport veszélyéből fakadóan történt a baleset", a harmadikat még vizsgálják. Volt továbbá „egy mindennaposnak mondható kenuborulás", motorcsónaktól függetlenül, amely halálesettel végződött, mert nem használtak mentőmellényt. (Kedves figyelo.hu! Tényleg figyelemre méltó az írásotok, de komolyan gondojátok, hogy egy ilyen haláleset attól van, mert valaki nem visel mentőmellényt? Mi köze van a mentőmellénynek egy halálesethez? Mondok egyetlen példát: mentőmellényben vagy, de maga alá gyűr egy tanker, esetleg besodródsz alá, miközben az le van horgonyozva. Gondolod, hogy mellényben túléled azon valódi butaságodat, hogy a tanker útjába kerültél? --szerk.) A minisztérium kommunikációs osztálya 2006 és 2012 között három halálos kimenetelű balesetet hoz összefüggésbe motorcsónak által keltett hullámzással, hozzátéve, hogy „a motorcsónak vezetőjének felelősségét egyik esetben sem állapították meg".

SZEZON ÉS FAZON
A minisztérium szerint „a rendelet előkészítése mások mellett a Magyar Hajózási Országos Szövetség, a Magyar Vitorlás Szövetség, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség, a Magyar Motoros Vízisport Szövetség és a Magyar Motorcsónak Szövetség bevonásával zajlott". Leszámítva azt, hogy a Dunán viszonylag kevés vitorlás közlekedik, a formális egyeztetést tükröző névsorból fájóan hiányoznak a helyi viszonyokat ismerő, az ottani érdekeket megjelenítő szereplők. „Valójában nem néztek meg semmit, nem tárták fel a kérdés hátterét, úgy korlátozták a vizet használók egy részét. Áttették a felelősséget a helyi önkormányzatokra, de semmiféle koordinációt nem vállaltak" - minősíti a rendeletet Parti Zoltán, a hetvenes évek válogatott kenusa. Véleménye azért is érdekes, mert elvben a „kézi hajtásúak" táborát képviseli, akiknek kedvez a tiltás. Alapesetben a kajak-kenusok ugratják a hátrafelé mozgó evezősöket, közösen utálják a motorcsónakosokat, a horgászok pedig, ha tehetnék, az egész vízi bagázst kitiltanák. Az „esetenként már-már kibékíthetetlen" ellentétekre hivatkozik a vízi rendészet is, amelyet „a jogszabályok adta lehetőségek keretein belül próbálunk feloldani, enyhíteni".

Annál meglepőbb, hogy a kérdéses rendelet egységesen felháborította, de össze is hozta az ellenérdekelt feleket. Március végén vízi túrázók, kölcsönzők, kajak-kenu és evezősklubok, motorcsónakklubok - vagyis a leginkább érintett helyiek - öntevékeny összefogásából megalakult a Duna-Régió Víziturisztikai Szervezetek és Hálózatok Szövetsége (DR-VTSZ). „A legnagyobb gond, hogy az a szabadság, amit a vízenlét jelenthet, többé nincs meg, mert valakiket kitiltottak onnan" - magyarázza Klemencz Henrik, az egyik kezdeményező, aki egyébként vízi turisztikai fejlesztésekkel foglalkozik, vagyis maga is „kézi hajtásos". Tavasszal öt fordulóban találkoztak egymással, s a kezdeti ellenségeskedések és egyéni szempontok egész jól összecsiszolódtak. Kidolgoztak egy etikai kódexet a vízi közlekedésre a szentendrei Duna-ágban, illetve a helyi viszonyok, vízmozgás, zátonyok, kőpadok figyelembevételével százméteres szakaszokra összeállították, mely szakaszokon lehet és érdemes engedélyezni a vízisíelést. A motorcsónakklubok például vállalták, hogy a Hajógyári-sziget kis ágában nem közlekednek, és logikusnak tartották azt is, hogy az alsó kilenc kilométeren, Lupa-szigetig, ahol a legtöbb kajak-kenu és evezősklub működik, nincs vízisíelés. Ezen a szakaszon lehetőség szerint gyorsan haladnának át a motorosok - hiszen az eredeti, téves ismereten alapuló kezdeményezéssel szemben minél jobban megsiklik a motorcsónak, annál kisebbek a hullámai.

A vízi rendészet, a hatóságok közül egyedül, mindvégig partner volt, részt vett az egyeztetésekben. Születtek olyan elképzelések is, hogy a hasznos gyakorlati információkat tartalmazó etikai kódexet a szövetség kinyomtatná, a rendőrök pedig osztogatnák az alkalmi túrázók körében. Máshonnan azonban lepattant az összefogás. „Az NKH szóba sem állt velünk, egyetlen fórumunkra sem jöttek el. Egyébként egy élet sem elég ahhoz, hogy náluk valami módosítást keresztül lehessen vinni" - mondja Parti Zoltán. A szabályozó szerv csak az önkormányzatokat tekinti partnernek. A minisztériumi kommunikációs főosztály szerint „a Nemzeti Közlekedési Hatóság az idei évben megkereste az érintett települések polgármestereit, nyilatkozatukat kérve arról, hogy mely szakaszokon tartják elképzelhetőnek vízi sportpályák kijelölését. Az egyeztetés folyamatban van". A tiltó rendelet januártól lépett életbe, most augusztusnál tartunk. A DR-VTSZ egyébként szintén megkereste a polgármestereket, elküldte az etikai kódexet és a javaslataikat is, eddig még sehol nem született testületi döntés. „Az egész Duna-ágban nincs szervezett vízi turizmus, nem foglalkozik igazából senki sem a motorosokkal, sem az evezősökkel" - összegzi a tapasztalatait Klemencz Henrik.

ÖNSZABÁLYOZÁS
Ez a szezon már így megy le. A Hajógyári-szigeten, a Wiking Yacht Klubban azt tapasztalják, hogy sokkal kevesebben rakják vízre a motorcsónakjaikat, mint a korábbi években. Minek, ha nem lehet megsíeltetni a gyerekeket?2008-ban még a szezonban 250 ezer liter benzint értékesítettek, az árak emelkedése és egyéb okok miatt ez már eddig is 120 ezerre esett vissza, most pedig itt az újabb döfés. „A szakma már megegyezett, teljesen logikus és okos önszabályozást alakítottunk ki. Mégis ott tartunk, hogy leginkább abban bízhatunk, ha az ellen-aláíráskampányunkra hivatkozva a hatóságtól kérjük az eredeti állapot helyreállítását" - mondja Varga István, a Wiking Yacht Klub elnöke. A motorcsónakosok eddig több mint kétezer aláírást gyűjtöttek össze.

„Egy kérdés kellő társadalmi támogatottsága esetén a jogalkotónak meg kell vizsgálnia, hogy a kifogásolt szabályozás áttekintése mennyiben indokolt" - fogalmaz rejtélyesen a minisztériumi kommunikáció arra a kérdésre, hogy aki több aláírást gyűjt, annak van-e igaza.

Egy lakossági kezdeményezés nyomán született tehát egy hatósági tiltás, amely köszönő viszonyban sincs az eredeti céllal, de részben arra hivatkozik. A kérdésben igazán érintettek alulról szerveződő összefogását a hatóság lesöpri, véleményüket figyelmen kívül hagyja. A szentendrei Duna-ág melletti települések önkormányzatait hidegen hagyják a vízi turizmus fejlesztésében rejlő lehetőségek. Az alsó szintű megegyezés kevés, a kérdés azon dőlhet el, ki tud erősebb lobbit szervezni, és esetleg valamilyen politikai erőt is a saját oldalára állítani. (Itt tartunk?! -szerk.)

A Szentendrei-sziget felső csúcsánál egyébként júliusban még ott volt az a közlekedési tábla, amely a következő harmincegy kilométeren engedélyezi a vízisíelést. Igaz, nem az oszlop tetején, hanem leengedve a magas fűbe. Ki tudja, érdemes-e elvinni, nem változik-e a helyzet? Addig is a hatóságoknak lehet kaszálni - a vízen.

Bírságtervek, illetékek
Ide mostanában káromkodni járnak az emberek - tárja szét a karját egy fővárosi, vízi sporteszközökkel és kiegészítőkkel foglalkozó üzlet eladója. Egyrészt az év elejétől megváltozott Hajózási Szabályzat (HSZ), másrészt a megszaporodott büntetések és mértéktelenül megugrott illetékek miatti dühüket élik ki a vízi sportok szerelmesei. A Dunáról, a Ráckevei-Duna-ágból vagy éppen a Balatonról betérő vevők egymást licitálják felül, kit, mivel, miért bírságoltak. A visszatérő elem a kötele-zően a fedélzeten tartandó tűzoltó készülékek vagy mentődobozok érvényességi idejének a lejárta, illetve hogy a mentőmellényeken nincs rajta a CE uniós szabvány. Az idei sláger a fekete gömb. A két kerek, egymásba illeszkedő fekete lapot az új HSZ írta elő, vesztegléskor kell kitűzni vitorláson és motorcsónakon is. Balatoni vitorlázók beszámolói szerint előszeretettel kérik rajtuk számon. „Biztos ezt is az IMF meg az EU követelte tőlünk" - húzza groteszk mosolyra a száját az egyik vásárló, 3600 forintot fizetve a fekete gömbért. Így is legalább 6000-rel jobban jön ki, mint ha az ellenőrzésnél nincs nála.

Az idén először kerültek közvetlenül a központi költségvetésbe a bírságbevételek. A nemzetgazdasági tárca
33 milliárd forintot tervezett be erre az évre bírságokból. Az első negyedévben csupán 3,3 milliárd folyt be. Ezután szaporodott meg a közúti ellenőrzéseken az érvényes mentődobozok számonkérése. A pánik hiányt idézett elő a patikákban és az autósboltokban. A fél év végére viszont összejött a csaknem időarányos, 14 milliárd forintnyi bírságbevétel. A közhangulatot érzékelve kezdeményezte az-után Bíró Márk fideszes képviselő a közutakon többek között az egészségügyi doboz miatti bírságok újraszabályozását is, a vizeken azonban a helyzet változatlan.

Közben, a lopakodó adózás keretében, kissé megváltozott néhány illeték is. Így például annak, aki 9 méternél rövidebb, „kedvtelési célú hajójával" most jelentkezik be az ötévente esedékes műszaki vizsgára, a június 25-ig esedékes 16 981 helyett 46 000 forintot kell fizetnie. Aki pedig mondjuk komplett motoros- és vitorlásvizsgát szeretne tenni, annak a vizsgadíja a korábbi 10 072-ről 78 000 forintra emelkedett. Ehhez jön még a tanfolyamdíj.

Hozzászólások:

contentmap_plugin