Sokan, és szerencsére egyre többen kedvelik meg a tengeri kajakokat és az ezekkel történő helyváltoztatást mindenféle sós vagy sótlan vizeken.
Vannak akik utasokként, alkalmi vízitúrázóként évente 1-2 alkalommal részt vesznek túrákon, vannak, akik rendszeresen túrákat vezetnek saját vagy valamilyen módon ismételt útjaikon.
Olyan új faj is születőben van, amelyek tagjai látszólag mindentől és mindenkitől függetlenül magyar tengeri kajakosok által még fel nem fedezett területeket járnak be, majd élményeiket megosztva pubikálnak erről az Interneten valahol.
A tengeri kajakosok között azonban vannak kevésbé ismertek is, akik maguk sem tudják mióta űzik nem teljesen iparszerű sportként vízenjárásukat, de tapasztalataikról még sehol sem számoltak be.
Alábbiakban Nemes Zoli barátunk írását olvashatjátok svédországi, elsősorban a zúzósabb helikopteres mentésekről szóló tapasztalatairól.

-- Egy élő gyakorlat --

Röviden

2005-ben Svédországban elvégeztem egy túravezető- és oktató tanfolyamot, amelynek egyik fő profilja a tengeri kajakozás volt. Az egy éves képzés idején 294 napot aludtunk terepen, legtöbbször sátor nélkül. A tengeri kajakozás egyik legfontosabb mozzanata a különböző mentések voltak, amelyekből soha nem tudtunk eleget gyakorolni.




A mentések egyik formája a légi mentés volt és mivel az iskola nagyon jó kapcsolatban volt a légi mentőkkel, havonta két alkalommal együtt gyakoroltuk a mentést --- ez számukra kötelező volt.

A légi és vízimentés Svédországban nagyon összehangoltan működik, a riasztástól számított 15 (!) percent belül vagy a vízi, vagy a légi mentők már a valódi vagy színlelt baleset helyszínén voltak. Nem egy alkalommal minket is felvittek, hogy lássuk, miért kell élénk színű kajakot venni, milyen messziről is látszik ez a levegőből és így pár alkalommal valóban testközelből tapasztaltuk a helikopteres mentés minden részletét. 

Riasztás esetén a légimentők egy cikk-cakkos pályát járnak be és gondosan ügyelnek arra, hogy véletlenül sem pont ugyanazon a területen keressenek, ahol a vízimentők. A kajakokkal nem törődnek, mindig az emberi élet a legfontosabb. Riasztás bőven akad, mert az evezés, vitorlázás és a szörf kedvelt sportok, de alkalmanként halászokat is kimentenek. A keleti- és a nyugati part vízhőmérséklete között lényegesen nagy az eltérés, mert amíg a nyugati partot eléri a Golf áramlat (ez májustól szeptemberig annyira felmelegíti a partmenti vízeket, hogy pár órát kibír egy bajba jutott hipotermia nélkül, a keleti zárt tenger hőmérséklete sokszor 8-10 fokkal is hűvősebb, itt megfelelő védőruha nélkül esélye sincs senkinek a pár órás túlélésre.

Ha bajba jutunk a tengeren, ajánlatos megkapaszkodni a kajakban, mert valamennyire rákapaszkodva kevesebb tesfelületünk van a vízben és nehezebben hűl ki az ember. A kajakba kapaszkodva úszni sem kell, így még nyerünk energiát, amit a test fűtésére használhat fel a szervezet. Az élénk színű mentőmellényeket nem véletlenül találták ki, a tapasztalat azt mutatja, hogy a legjobban a narancssárga és piros színű mellények láthatóak a tengerben.


Ha van valami, ami igazán fontos egy tengeri kajakos számára és amitől valóban az élete függhet, az a mentőmellénye. Nem érdemes spórolni az árán, mindig olyant vegyünk amiben kényelmesen mozoghatunk és a mi testsúlyunknak megfelelő méretű. Ajánlott kiegészítő egy vállra rakható villogó lámpa, ami éjszakai mentéskor nyújthat rendkívül nagy segítséget a keresőhajónak vagy helikopternek.

Hozzászólások: