Nem mindenhol lakják a világot médiaferdítésből szellemi erőt merítő (jelzős szerkezet az eredetitől eltérővé korrigálva --- szerk.) emberek. Van ugyanis Földünknek egy olyan szeglete, ahol nem finnyáskodnak egy befagyott folyó láttán, nem keresnek menedéket edzőtermek, uszodák, futófolyósok nyugalmat és meleget sugárzó biztonságában, vagy éppen utazzák át a fél világot, hogy ideális körülmények között tudjanak vízre szállni.

1568_quebec.jpgA fenti valóságot félretéve: a kanadai Québecben direkte várják, hogy jöjjön a jég és jöjjön a több évtizedes múltra visszatekintő karnevál, azon belül az az embert próbáló verseny, amely kezdete a múlt jéghideg ködébe vész.

Először is néhány szó magáról a karneválról. Az esemény két héten keresztül tart, január végétől február elejéig. A rengeteg szabadtéri program és viadal mellett, amelyeken mind-mind amatőrök küzdenek meg egymással találunk egy igazi vízi versenyt is. Sőt, az évek múltával mindjárt többet is.

Idén már az 58. karneválra kerül sor, amely a város, illetve a benne élők hagyományait őrzi, ápolja. Mint ilyet, az emberek a végtelenségig a magukénak érzik mindazt, ami ebben az időszakban nem is kicsi városukban történik. Az itthoni szemmel leginkább túrakenunak vagy túraevezősnek nevezhető hajók versenye már az első karneválról sem hiányzott, azóta is annak legnagyobb érdeklődéssel vár viadala.

Igaz, a kezdeteknél még csupán a Québec és Lévis közötti oda vissza volt a verseny távja, amely 3,2 kilométeres utat jelent. Azóta viszont az idő múlásával már a városon kívülre, távolabb eső települések is célállomások lettek – három versenyt rendeznek, különböző célállomásokkal –, de az már tényleg a legbátrabbak, legerősebbek, legrátermettebbek és legelszántabbak küzdelme. Igaz, veszélyeket a hagyományos verseny is rejt. A jeges vízben, jégtáblák között kell lavírozni és megjárni a túlpartot oda-vissza. Ha vizes rész jön, akkor evezni kell, ha jégtábla, akkor ki kell rángatni a hajót és a jégen kell húzni-vonszolni.

Különösebben ecsetelni sem kell, milyen erő, bátorság, ügyesség és rutin szükségeltetik ehhez a mutatványhoz. Amelyhez nem lehet csak úgy kedvtelésből odaállni, arra bizony hónapokat, de még inkább éveket kell készülni. Bár aki oda született, annak már talán a vérében is benne van.

A verseny csak az utóbbi évtizedekben, a technikai fejlődésének köszönhetően távolodott el a mindennapoktól, hiszen valaha ennek egzisztenciát is biztosító háttere volt.

A történet ott kezdődött, hogy Québec és Lévis között nem volt híd, így az összeköttetés a vízre korlátozódott. Nem is volt addig gond, amíg jó volt az idő, a St. Lawrence folyó be nem fagyott. Jött azonban a tél, vele jött a hideg és a fagy, a folyón való átkelés egyszeriben veszélyessé és majdnem lehetetlenné vált. Igen ám, de ettől az élet még önmagában nem állhat meg.

Az érintett hajóknak rendszeres időközönként versenyt rendeztek, a győztes jutalma pedig az volt, hogy munkát kapott. Igen, nem tévedés, munkát kapott az első helyezett. Persze, járt az erkölcsi elismerés is, a győztesnek kijáró jóleső, „magam mögé utasítottam a riválisokat” érzés, de a cél mégiscsak az volt, hogy a legjobb hajó legénysége munkát szerezzen, ezzel pedig egzisztenciát biztosítson saját maga és családja számára. A lehetetlen körülmények ellenére a postai, egyéb csomag vagy éppen személyszállítás onnantól kezdve az ő privilégiumuk volt. Legalábbis a következő versenyig.

A folytatást a kajak.hu csapat honlapján olvashatod ITT.

Hozzászólások:

Helyszínekkel kapcsolatos írások

contentmap_module