A Dunakeszi-tõzegtavakat Újpest északi határában találjuk, a Dunakeszi-alsó vasútállomással egyvonalban. Korábban a Mogyoródi-pataktól majdnem Dunakesziig húzódott az a mocsaras, lápos terület amely a kis tavak kialakulását is lehetõvé tette. Az eredetileg nagy kiterjedésû nedves területen buja növényzet élt, amely gazdag állatvilágot tartott el. Az ingoványos terület és a nyáron tömeges szúnyogfajok távol tartották az embereket, így a terület élõvilága az utóbbi évtizedekben is érintetlen maradt, az idelátogató horgászokon és kirándulókon kívül mások nem zavarták meg a természet csendjét.

...aztán megjelentek a munkagépek.

Az alábbiakban dr. Kriska György, ELTE TTK vizes élõhelyeket kutató adjunktusának írását olvashatjátok. A témával foglalkozó internetes oldalak: National Geographic, Greenfo, NOL, Vastagbor, Critical Mass
Az Auchan egyéb tetteirõll, és az azokkal kapcsolatos dolgokról az alábbi színes oldalakon olvashattok:
Ez a csodálatos, Budapest környezetében egyedülálló természeti érték a hazai természetvédelem hivatalos szervei (Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Fõfelügyelõség, Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség) szerint nem létezik, e szervek bürokratái semmi akadályát nem látják annak, hogy a lápvilág helyén autóparkoló létesülhessen az Auchan áruház terjeszkedése nyomán. Döntésük ellen már semmilyen hivatalos jogorvoslattal nem lehet élni, ezért a tõzeges láp fennmaradásáért folytatott harcunkban csak egyet tehetünk a széles nyílvánosság elé tárjuk a példátlan természetrombolás sötét tervét. Az alábbiakban a 2009. október 18-án készült fotóinkat adjuk közre a magyar hivatalos természetvédelmi szervek számára "láthatatlan" lápról.

dunakeszi-tozegpark

A "láthatatlan" láp látványos õszi díszruhájában

2d

A Dunakeszi láp és környezete madártávlatból (fotó: Schlanger Dávid)


A mocsári vegetáció sok helyez behatol a víztestbe, aljzatot biztosítva a páratlanul gazdag gerinctelen élõvilágnak


A Levegõ Munkacsoport javaslatára épült meg korábban a védett területet körülvevõ drótkerítést, amely megakadályozta, hogy a tõzegtavak és a kavicsbánya tavak közötti gátról teherautóval öntsenek építési törmeléket és más veszélyes hulladékot a lápba az illegális szemétlerakók, mint ahogy azt korábban már több alkalommal is megtették. Sajnos azóta a kerítést már tönkretették a színesfém tolvajok.


A lápvilág képe a területet szegélyezõ gátról nézve


Az észak-pesti vizes élõhelyek tanösvény legszebb állomása a Dunakeszi tõzegtavak


Lápi vegetáció az egyik tó mentén


A vízpartot kísérõ mocsári növényzetben a nitrogénkedvelõ fajok között értékes lápi növények is megjelennek


A fûz- és nyárfák közül tekintélyes korú példányok is gyakoriak az élõhelyen


A sok helyen szinte áthatolhatatlan sûrûben kiváló rejtekhelyet találnak az énekesmadarak különbözõ fajai


A hamvas szeder, mint az árterek jellemzõ növénye sok felé megjelenik a láptavak mellett


A szinte áthatolhatatlan bokorfüzes képe


Az õsöreg fákon jellegzetes fátyoltársulás él


A láp tömeges faja a fészkesvirágzatú seprence


Egy vízzel körülvett védett sziget látképe


Az Auchan áruház színes épületei a láp határán magasodnak




A Dunakeszi tõzegláp kálváriája

TÖRTÉNETI VÁZ

Összeállította: Kertész Károly (kerteszkar [KUKAC] t-online [PONT] hu) és Sarkadi Márton (sarkadimarton [KUKAC] yahoo [PONT] com)

A Dunakeszi tõzegtavak közel 20 éves kálváriájához kapcsolódó mintegy 800 oldalas iratanyag, amely az alábbi történeti váz alapját adta, Kertész Károlynál a Dunakeszi MÁV Sporthorgász Egyesület vezetõjénél tekinthetõ meg. Ezek közül a legfontosabb iratok másolatai hamarosan errõl az oldalról is letölthetõk lesznek.

1990-es évek eleje
A gödi TSZ felszámolásakor a szóban forgó területet privatizálják. Vevõje a TSZ egykori elnöke.

1996.
1996/LIII. Természet Védelmérõl szóló törvény a lápokat ex lege védettség alá helyezi, ami azt jelenti, hogy ha egy területen láp helyezkedik el, az automatikusan védettséget élvez, nem szükséges külön eljárással védetté nyílvánítani. Az illetékes hatóságoknak gondoskodniuk kell a láp kiterjedésének meghatározásáról és a védettség földhivatali bejegyzésérõl.

1990-es évek
A terület az M0-Dunakeszi bekötõ út (322-es út) tervezési egyeztetései kapcsán védettként szerepelt a Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (továbbiakban DINPI) nyilvántartásában.
A 322-es út tervezett nyomvonala a védett lápon keresztül húzódott volna, ez ellen civil szervezetek tiltakoztak, végül pert indítottak. Ennek eredményeként a 322-es út elkerülte a lápot, és az M0 nyomvonala mellett a védett területnek legkevesebb kárt okozva (területébõl a legkisebb területet elvéve) épült meg.
A per végsõ kimenetelében, és így a láp megmenekülésében meghatározó jelentõségû volt a terület jelentõs természeti értékét alátámasztó részletes talajtani, botanikai és zoológiai felmérések, amelyeket a Szent István Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem tudományos kutatói végeztek el.

1999. augusztus
A terület tulajdonosa fakivágásokat próbált végeztetni, amelyet azonban civil személyek bejelentése alapján sikerült megakadályozni. A helyszínen dr. Szabó Sándor intézkedett a DINPI képviseletében.

2002. december
A DINPI igazgatója, dr. Vas János levélben tudatja a terület tulajdonosával, hogy személyes találkozó keretében hajlandó tárgyalni a terület védettségének kérdésérõl. Három hónap múlva a Nemzeti Parki Igazgatóság, arra való hivatkozással, hogy korábban - a védettség megállapításakor - pontatlan térképeket használt, töröltette az illetékes földhivatallal a terület védettségének bejegyzését.

2006. január 30.
Dunakeszi város Képviselõ Testülete módosítja a 4/2003. V/16 sz. rendeletét a Dunakeszi déli részén elterülõ gazdasági terület bõvítése érdekében. A szóban forgó, védett területeket hozzácsatolják a gazdasági-ipari övezethez.

2006. július 5.
A DINPI igazgatója, dr. Szabó Sándor tájékoztatja a Dunakeszi MÁV Sporthorgász Egyesületet, hogy 2003-ban a Dunakeszi Földhivatal több érintett területrõl törölte a védett terület jogi jellegû bejegyzést (ld: 1934/2003 sz. Dun Ip. hat.). Egyben kijelenti, hogy a védett láp kiterjedését megállapító hatósági eljárás jelenleg nincsen folyamatban.
2006. június 9. A civil szervezetek a Dunakeszi Város Fõépítészénél, tartott egyeztetéseken tiltakoznak az Óceán-árok nyomvonalának tervezett megváltoztatása miatt. A szennyvíztisztítómû levezetõ csatornájaként mûködõ árkot a védett területen keresztül szándékoznak vezetni, amely annak magas szerves anyag tartalma és az áramló víz lecsapoló hatása miatt bizonyosan elpusztulna. Kérik továbbá a megfelelõ védõtávolságok megállapítását, valamint az Óceán–árok eredeti nyomvonalának megtartását, zárt rendszerû kiépítését.

2006. május 9.
A Rendezési Szabályozási Terv javasolt módosításával kapcsolatban a Duna-Ipoly Nemzeti Parki Igazgatóság is ugyanazokat az aggályokat fogalmazza meg, mint a civil szervezetek.

2006 nyara
A hatóságok még mindig nem tettek eleget az 1996. évi LIII. törvényben szereplõ kötelezettségüknek, amely az ex lege védett lápok kiterjedésének földhivatali bejegyzésre alkalmas módon való megállapítását elõírja.
Civil szervezetek írásban tájékoztatást kérnek a DINPI-tõl a terület védettségével, a szabályozási terv véleményezésével, valamint a területen található természeti értékekkel kapcsolatban.

2006. szeptember 11.
Füri András, a DINPI igazgatója a civil szervezeteknek írt válaszlevelében jelzi, hogy Igazgatóságuk 2006. január 5-én a lápterületek kiterjedését megállapító határozatokhoz szükséges adatokat megküldte a Közép-Duna- völgyi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõségnek. Az információs anyag térképmellékletekkel illusztrált részletes leírást ad a területen található védett lápi élõ szervezetekrõl.

2007 novembere
Civil szervezetek kezdeményezésére a DINPI, a Magyar Természettudományi Múzeum, Növénytár, valamint a civil szervezetek képviselõi bejárták az érintett területet, megállapították annak kiterjedését (GPS koordinátákkal meghatározva), és arról jegyzõkönyvet készítettek.

2008. január 29.
A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség értesítést küld eljárás megindításáról a Dunakeszi 7401-7414 hrsz. (tulajdonos: Immochan Magyarország Kft.), valamint a 0109/90-99 hrsz. ex-lege védett láp kiterjedésének megállapítása ügyében. Szakértõként a Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóságot rendeli ki. (2008. február 1-én kelt, ikt. sz.: KTVF: 7168-2/2008 sz., valamint KTVF: 2419-2/2008 sz. végzések.)

2008. március 26.
A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség megküldte a DINPI szakértõi véleményeit, amelyek a Dunakeszi 7401-7414 hrsz. ingatlanokra részlegesen, a 0109/90-99 hrsz. ingatlanok teljes területére megállapítják a láp létét, amely így ex lege védettséget élvez.

2008. május 6.
Határozat születik az Óceán-árok kiváltásának ügyében. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség 14/1213/8/2008 sz. határozatában az Óceán-árok elterelésére a Közép-Duna- völgyi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség által 2007. szeptember 17-én adott vízjogi létesítési engedélyre vonatkozó elsõfokú határozatát megsemmisíti, valamint az elsõfokú hatóságot új eljárás lefolytatására utasítja.

2008. május 14.
A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség végzést hoz a korábban szakértõként kirendelt Duna Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság kizárásáról (ikt. sz.: KTVF: 7168-8/2008, ill. KTVF: 7168-9/2008). A kizárás oka, hogy a DINPI képviselõi a korábbiakban civil szervezetekkel együtt a területet bejárták, a jegyzõkönyvet aláírták, ebbõl kifolyólag az ügyben elfogultak. Szakértõként kirendeli a Bükki Nemzeti Parki Igazgatóságot.

2008. május 22.
Dunakeszi Képviselõ-Testülete Helyi Építési Szabályzatot alkot a szóban forgó területre. Kecskeméthy Géza elõzetesen elmondja, hogy elõkészületben van egy együttmûködési megállapodás az Auchan vezetõségével, és csak annak aláírása esetén hirdetik ki a HÉSZ-rõl szóló rendeletet, ellenkezõ esetben visszavonják.

2008. augusztus 19.
A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség határozatában (KTVF: 7168-12/2008, valamint KTVF: 2914-22/2008) az országos védett természeti terület (láp) jogi jelleget megállapítja. (Hasonló kiterjedéssel és tartalommal, mint elõzõleg a DINPI. )

2008. december 17.
Az Országos Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség a tulajdonosok fellebbezése nyomán megsemmisíti korábbi határozatát, amelyben megállapította a terület védettségét. (Az elutasítás oka, hogy a szakértõi véleményben nem szerepelnek a láp kiterjedését meghatározó GPS-koordináták.)

2009. január 9.
A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség új eljárást indít. Az Országos Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség Hatósági Fõosztálya dr. S. Nagy László természetvédelmi és tájvédelmi igazságügyi szakértõt rendeli ki.
A szakértõ kutatógödrökbõl vett talajmintákkal igazolta, hogy a területen tõzegképzõdés és lápi vegetáció nem fordul elõ. A kutatógödrök azonban nem az érintett láp területén, hanem annak szélén, egy magaslaton helyezkedtek el. A szakértõi anyag mellékletét képezõ térképvázlaton úgy tüntette fel, mintha a lápterületen dolgozott volna. GPS koordinátákat nem csatolt szakvéleményéhez, és ezek hiányát a hatóság nem kifogásolta.

2009. február 19.
Dr. S. Nagy László szakértõi véleménye ellen súlyos formai és tartalmi kifogássokkal éltek a civil szervezetek az Országos Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõségnek címzett levelükben. (Bemérték a kutatógödröket, és egyértelmûen igazolták, hogy a szakértõi vizsgálatot nem a kérdéses lápterületen végezték.) Észrevételüknek nem volt semmilyen eredménye.

2009. február 16.
A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség a Dunakeszi 7401-7414 hrsz. ingatlanokon ex-lege védett láp kiterjedése megállapításának ügyében az eljárást megszüntette. Indokként szerepel, hogy nincs lehetõség egy öt évnél régebbi (2003-ban jogellenesen hozott) határozatot megváltoztatni, ezért a láp kiterjedésének vizsgálata „okafogyottá” vált.

2009. március 10.
A Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség 2009. február 16-i határozata ellen civil szervezetek fellebbezést nyújtanak be, eredménytelenül.

2009. június 22.
Az Országos Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelõség 14/223-13/2009 sz. határozatában a 0109/90-99 hrsz. területekre vonatkozólag az igazságügyi szakértõ szakvéleménye alapján a lápot nem létezõnek ítéli. A döntés ellen fellebbezni nem lehet, ezért a civil szervezetek bírósági keresetet nyújtanak be

Az észak-pesti régió természeti értékeit bemutató 60 perces videokazetta 2001-ben jelent meg. Hamarosan letölthetõ lesz innen a film Dunakeszi tõzegtavakkal foglalkozó része, amely az M0-ás autópálya építése során bekövetkezett természetrombolást is bemutatja.

A Dunakeszi-tõzegtavakat Újpest északi határában találjuk, a Dunakeszi-alsó vasútállomással egyvonalban. Korábban a Mogyoródi-pataktól majdnem Dunakesziig húzódott az a mocsaras, lápos terület amely a kis tavak kialakulását is lehetõvé tette. Az eredetileg nagy kiterjedésû nedves területen buja növényzet élt, amely gazdag állatvilágot tartott el. Az ingoványos terület és a nyáron tömeges szúnyogfajok távol tartották az embereket, így a terület élõvilága az utóbbi évtizedekben is érintetlen maradt, az idelátogató horgászokon és kirándulókon kívül mások nem zavarták meg a természet csendjét.

Lápos terület Káposztásmegyer mellett (korábbi felvételek - 1995)

Az oxigénhiányos, pangóvizes lápi talajban az elhalt növényi részek nem bomlottak le szervetlen anyagokká, hanem a talaj mélyebb rétegeiben a kõszénképzõdés elsõ lépéseként tõzeggé alakultak. A vastag tõzeglerakódásokat néhol az ember kitermelte és így kisebb nagyobb gödrök jelentek meg a területen. A magas talajvíz néhány hét alatt elárasztotta a mélyedéseket és így a terület kis tavakkal gazdagodott. A tavak kialakulását és a jellegzetes lápi növényzettel való benépesülését 1-2 éve még bárki nyomon követhette a Mogyoródi-patak és a vasút menti kavicsbánya tavak közötti területen. 1998 elsõ félévében azonban az M0-ás autópálya építése miatt a terület bokorfüzeseit és fûz- nyárligeteit kivágták, a növényzetet az itt élõ állatokkal együtt felégették. A tavaszi napsütésben, a Káposztásmegyeri lakótelep házaiból nézve apró ékkövekként csillogó tavacskákat több ezer köbméter földdel feltöltve tüntették el a föld színérõl.

Az M0- ás autópálya építése Káposztásmegyer mellett 1998-ban.

A súlyos természetrombolástól csak két kis tó menekült meg egyelõre, amelyek határaitól néhány méternyire megálltak a buldózerek. A megmaradt élõhely a jelenleg horgásztóként mûködõ, a Dunakeszi-alsó vasúti megállóval egyvonalban található kavicsbányatótól nyugati irányban a bányatavat kísérõ gát túloldalán található. A gát oldalában rejtõzködõ élõhely kiterjedésérõl a gátról letekintve alkothatunk fogalmat. A tavakat sûrû bokorfüzesek és fûz-nyár ligeterdõk övezik.

Dunakeszi tõzegtavak

Ha leereszkedünk a gát tövébe, akkor a fûzfák között vezetõ egyik ösvényen közelíthetjük meg a vizet. A sötét színû tõzeges talajon nedvességhez kötõdõ, nagy termetû, lágyszárú növényzet jelenik meg, amit magaskórósnak nevezünk. Az itt kialakuló magaskórós jellegzetes növénye a borzas füzike (Epilobium hirsutum), amelynek bíborpiros virágai júliustól szeptemberig nyílnak. a növény különlegessége a mélyen alsó állású, megnyúlt magháza, amelynek csúcsán díszlenek a sziromlevelek. Nagyméretû gömbszerû kórója sokáig díszíti a vízpartot. Gyakori még a feltûnõ virágú réti füzény (Lythrum salicaria) és a fészekvirágzatú sédkender (Eupatorium cannabinum) amelyek ártereken és mocsarakban mindenütt gyakoriak.

Réti füzény

Sédkender

Fekete nadálytõ

Kanadai aranyvesszõ

A növényi tápanyagokban gazdag, nitrogén dús talaj nemcsak a nagy csalán (Urtica dioica) terjedésének teremt alkalmat, de agresszíven terjeszkedõ magaskórós gyomok is lábra kapnak, mint az Észak-Amerikából behurcolt kanadai aranyvesszõ (Solidagó canadensis). A nedvesebb részeken a fekete nadálytõ (Symphytum officinale), és a mocsári gólyahír (Caltha palustris) is megjelenik és sások alkotnak zsombékokat.

Fûzbarkák a tó mentén

A fûzfák közül a fehér fûz (Salix alba), a csigolyafûz (Salix purpurea), a mandulalevelû fûz (Salix triandra), de a "gömbös bokorcsoportú" fûzláp fogyatkozó faja, a hamvas fûz (Salix cinerea) is megél itt. A bokorfüzesek mellett a 20-30 méteres magasságot is elérõ fehérfûz (Salix alba), fehér nyár (Populus alba) és fekete nyár (Populus nigra) alkot fûz-nyár ligeteket. A fûzfák közé elegyedik a kányabangita (Viburnum opulus), amely õsszel érleli vérvörös terméseit.
A vízparti növényzetet fõleg a nád (Phragmites australis) és a bodnározó gyékény (Typha latifolia) alkotja, de egyes partrészeken tömeges a tõzegpáfrány (Lastrea thelipteris) is.

Mocsári gólyahír

Nád és gyékény

Bodnározó gyékény

Tözegpáfrány a parton

A mocsári szegélynövényzeten júniusban jelennek meg a színpompás sásbogarak (Donaciinae).

Sásbogarak

Sásbogarak párzása

A nádszegély gyakori növénye az ebszõlõ csucsor (Solanum dulcamara), amely indás szárával felkapaszkodik a fûzfákra is, így több más növényfajjal együtt jellegzetes fátyoltársulást alkot.
A sekély, 20-40cm-es vízben kialakuló hínárnövényzetet fõleg csillárkamoszat (Chara sp.) gyepek alkotják. Ez a teleptestû zöldmoszat bonyolultabb testfelépítése miatt a magasabbrendû hínárnövényekhez hasonlít, ami a felületes szemlélõt könnyen megtévesztheti. Ezenkívül fonalas zöldmoszatok és a forrásmoha (Fontinalaceae) alkot a tóban jelentõs növénytömeget.
A tó gerinctelen állatvilága elsõsorban a vízinövényzethez kötõdik. A csillárkát elkerülik az általa kiválasztott kémiai anyagok miatt, ezért gyûjtéskor a fonalas zöldmoszatot és a forrásmohát érdemes átvizsgálnunk. Ezek sûrûjében gyakori az 5-10mm-es közönséges vízicsiga (Bithynia tentaculata), amely héjfedõt visel a lábán, ezért a házába visszahúzódva képes elzárni a ház bejáratát. A tóban gyakori még az éles csiga (Planorbis planorbis), a nagy tányér csiga (Planorbarius corneus), a karcsú csiga (Stagnicola palustris) és a nagy mocsárcsiga (Limnaea stagnalis)

Csillárkamoszat

Közönséges vízicsiga

Élescsiga

Nagy tányércsiga

Karcsú csiga

Nagy mocsárcsiga

Kiölthetõ szúróormányával támadja meg a puhatestûeket a csigapióca (Glossiphonia complanata). A piócára jellemzõ az ivadékgondozás, petecsomóit, és egy ideig a kikelt kis piócákat is hasoldalán magával cipeli, és megvédi.

Csigapióca

Csigapióca táplálkozása

Az ivadékgondozó csigapióca

A tó nyílt vízben lebegõ kisrákjai (vízibolhák-Daphnia sp., kandicsrákok-Copepoda) mellett a növényzetben gyakoriak a bolharákok (Gammarus sp.) és a közönséges víziászkák (Asellus aquaticus).

Vízibolha és tartóspetéi

Kandicsrák és lárvája

Víziászka

Bolharák

A rovarlárvák közül a kétszárnyú lárvák élnek nagyobb egyedszámban a növényzetben. Közülük leggyakoribbak az eutrófizálódó partszegélyeken a nagy szervesanyagtartalmú víz indikátor (jelzõ) szervezetei, mint például a herelégy (Eristalis nemorum, Eristalis tenax) lárvák, a redõsszúnyog (Ptychoptera sp.), az árvaszúnyog (Chironomida sp.) és a katonalégy (Stratiomyidae) lárvák.

Herelégy lárvák a vízfelszínen

Herelégy lárva

Herelégy báb

Herelégy

Redõsszúnyog lárvák. A légzõcsövükben két tracheaszál fut.

Redõsszúnyog lárva testvége

Árvaszúnyog lárvák

Árvaszúnyog petecsomó

Katonalégy lárva

A fonalas zöldmoszatban gyakoriak a kistermetû csibor (Hydrophilidae sp.) és csíkbogár (Dytiscidae sp.) fajok, de a tóban a sárgaszegélyû csíkbogár (Dytiscus marginalis) és az óriás csibor (Hidrous piceus) is.

Csibor az aljzaton és légvétel közben

Óriáscsibor és petetutaja

Óriáscsibor lárva borsókagylóval táplálkozik

Óriáscsibor lárva borsókagylóval táplálkozik

Csikbogár

Sárgaszegélyû csíkbogár

Sárgaszegélyû csíkbogár ebihalat zsákmányol

Sárgaszegélyû csíkbogár ebihalat zsákmányol

Sárgaszegélyû csíkbogár lárva rágói

Sárgaszegélyû csíkbogár lárva ebihalra támad

A szitakötõ lárvák (közönséges szitakötõ-Sympetrum vulgatum és laposhasú acsa-Libellula depressa) az aljzat közelében vadásznak iszaplakó férgekre és árvaszúnyog lárvákra.

Fonálféreg

Kevéssertéjû gyûrûsféreg

Közönséges szitakötõ lárva

Közönséges szitakötõ

Párzó laposhasú acsák és lárvájuk

A vízfelszín közelében gyakoriak a légkörbõl lélegzõ csípõszúnyog (Culex sp.) lárvák és a hanyattúszó poloska (Notonecta sp.).

Csípõszúnyog lárvák és bábok

Hanyattúszó poloska

A vízfelszínen mindenfelé gyakoriak a molnárkák (Gerris sp.) és a partközeli részeken a parti poloskák (Saldidae sp.) és az 1mm-es vízi ugróvillások (Podura aquatica) tömegei.

Molnárka

Vizfelszínen élõ Microvelia poloskák

Ugróvillások a vízfelszínen

Közönséges hidrák

A vízbehullott fûzleveleken élnek a kisrákokra vadászó közönséges(Hydra vulgaris), és zöldhidrák (Chlorohydra viridissima).

Bolharákot és vízibolhát zsákmányoló közönséges hidra

Bimbózó közönséges hidra

Zöld hidra

A tó védett gerinctelen állata az orvosi pióca (Hirodo medicinalis). Az orvosi pióca a zsákmány közelségét a víz mozgásából vagy a talaj rezgésébõl érzékeli és kígyózó úszással indul el felé. Nemcsak meleg vérû állatokon, hanem békákon is élõsködhet, de ivarérettsége elõtt mindenképpen kell emlõs vagy madár vért szívnia. Az orvosi pióca színe igen változatos, néha díszes mintázatú. A sárgászöld hasoldal, fekete foltokkal tarkított. A hasoldal szélein fekete sáv van, amely a háti rész sárga szegélyével érintkezik. A zöldesbarna hátoldalon rozsdabarna sávok futnak, melyeket fekete foltok szakítanak meg. Ez eredményezi az állat márványozott mintázatát.

Orvosi pióca

Orvosi pióca

Az orvosi pióca az állkapcsos nadályok (Gnathobdellidea) rendjébe tartozik. A névadó álkapcsok, három, a szájüregben található félhold alakú fogazott képzõdmények, amelyekkel a pióca 1-2 mm mély Y-alakú sebet fûrészel a zsákmány bõrébe. Innen szívja fel izmos garatja segítségével a vért, miközben véralvadás gátló anyagot, hirudint juttat a sebbe, mely így a szívás után is még sokáig vérzik. A vér a pióca gyomorbél ágaiban raktározódik.

Az orvosi pióca állkapcsai és gyomorbélágai

A tó vizébe az évek során sok korhadó ág és fatörzs került, amelyek a megtelepedéshez kiváló aljzatot biztosítanak az édesvízi szivacsok (Demospongia) és a mohaállatok (Bryozoa) számára. Ezek a helyhezkötött élõlények az ágak vízbemerülõ részén alkotnak sárgás, barnás telepeket. Jelenlétük a láp tiszta vízének egyértelmû indikátora. A telepes testû állatok õsszel elpusztulnak és csak speciális szerveik élik túl a telet, amelyekbõl tavasszal újraképzõdnek. A szivacsok esetében ilyenek a fatörzseket borító 1mm-es narancssárga gyöngysarjak és a mohaállatok vízfelszínen úszó fekete tartóspetéi, mely utóbbiak csak tavasszal emelkednek fel a pusztuló telepbõl, hogy szétsodródva a vízen, hozzájáruljanak a faj elterjedéséhez.

Zöld hidra tapogatói

Tavi szivacs

Tavi szivacs gyöngysarjai

Tavi szivacs váztûi

Elágazó mohaállat telep

A mohaállat tapogatókoszorúja

Csillóborítás a tapogatókon

Mohaállat tartóspetéi

Pettyes gõtelárva

A gazdag gerinctelen állatvilág mellett a terület gerinces állatokban is gazdag. A tóban fõleg naphalak (Eupomotis aureus) és keszegfélék élnek, de a védett kétéltûeket is több faj képviseli. A farkos kétéltûek közül a pettyes gõte (Triturus vulgaris), míg a békák közül a kecskebéka (Rana esculenta) él a tóban. Tavasszal a tóba petéznek a környéken élõ barna- (Bufo bufo), és zöldvarangyok (Bufo viridis) is.

Kecskebéka

Párzó barna varangyok

Vízisikló

Horgásztó

A hüllõk közül a parti növényzetben tovakúszó vízisiklóval (Natrix natrix) és a vízben heverõ fatörzseken sütkérezõ mocsári teknõssel (Emys orbicularis) találkozhatunk. A terület madárkülönlegessége a csodálatos színekben pompázó jégmadár (Alcedo atthis ispida), amely a víz fölé benyúló nagy fûzfaágról figyeli a kis halak mozgását a tóban. Ez a kicsinytestû halászmadár olyan jól érzi magát itt, hogy gyakran itt is telel át.

Hozzászólások:

contentmap_plugin