Nem, eddig még sosem tudtam, mi hiányzik itt nekünk.

...majd most.

A facebook elnevezésű, értelmesen inkább csak reklámcélokra alkalmazható globalista néphülyítő webportálon izgalmas párbeszéd alakult ki egy gyártó és egy abszolút nem gyártó, de még hajószerkezettani alapfogalmakat is alig ismerő társaság között, méghozzá egy hazai tavon rendezett verseny kapcsán, melynél típuskizárás történt.

A reggeli kávé helyett ugrás egy facebook-csoportra: ,,Fair Play Pörnyeszi'' --- á'la facebook

Az eset röviden arról szól,hogy egy balatoni, kajakokat (is) forgalmazó cég által szponzorált kajakos versenyről kizárták Pörnyeszi György műhelyének egyik hajóját, mert az nem felelt meg valamiféle versenyszabályzatnak, előírásnak, minősítésnek.  Ez egyedi. Ilyet is tudunk idehaza.

pornyeszi 0 pornyeszi 0 pornyeszi 0 pornyeszi vektorize 2

Szó (és betű) szerinti idézet a seakayaking.hu-ról (2012. aug. 11-i állapot):  A rendezvényen a Pörnyészi Ego típusú surfski kajakok indulása nem engedélyezett, használatuk a versenyből való kizárást vonja maga után. A kajakok a verseny területére behozni sem lehet."

Mindez engem nem érdekel ugyan, mert a tengerikajak.info elvégre egy tengeri kajakos oldal, nem pedig egy tavi- illetve folyami híranyagokat szolgáltató portál, de felkeltette érdeklődésemet azáltal, hogy egy régi vadvízi/tengeri kajakos barátom, Császár Gyula (http://socarider.com)  felhívta rá a figyelmemet.  

Mielőtt belevágnánk, nézzünk el más internetes oldalakra is, hátha találunk olyat, amely senkit sem bánt, vagy ha igen, ugyanolyan erővel dicsér is! íme egy példa: ,,Az amatőr vízitúra sportok fejlődnek, erősödnek és kezdenek profi allűröket felvenni. Óvások, elképesztő technikai fejlesztések, profi felkészülés, vagyonokat érő hajók, evezőlapátok, ruhák… Érthető okokból ezt a hirtelen ,,növekedést'' nagyon nehéz követni szervezői oldalról, főleg ha ez bármilyen komolyabb pénzmozgással is jár (járhat). Ebben az esetben, mivel ugye gyártói, forgalmazói ,,vitáról'' van szó, ahol az egyik fél a rendezvény fő szponzora, így Ő negatív pénzmozgástól tart, mert úgy véli, hogy az érintett másik fél lemásolta az egyik hajótípust. A másik oldal véleménye az, hogy nem másolás, hanem fejlesztés történt, ami jobbá és mássá tett valamit, mint amilyen előtte volt.'' --- bővebben itt olvashattok az előző idézet forrásában: www.magyar-vizitura.hu 

A történet bevezetéséhez tartozik, hogy Magyarországon már régóta nagyipari méretben működik a hajóformák ,,koppintása''. Az ősminta készítése mindig bonyolult feladat, hogy a bekerülési kötséget csökkentsék, vázként bizonyos százalékban szinte mindig használnak valamilyen hajótestet. Rendszerint a héjon változtatnak a legkevesebbet, hiszen eladásoknál a vevő inkább a decket nézi, a héjat (sajnos) csak az, aki gondolkodik is. A hétköznapi szóhasználat szerinti koppintásra, másolásra példa a versenykajakok között a csepeli K1 története, ami eredetileg a keletnémetek féltve őrzött formája volt, de egy edzőtáborozás alkalmával éjszaka levették a formát róla, majd 1988-ban ilyen formájú kajakban nyertek magyar színek alatt olimpiát. Másik, nem ilyen régi eset meg a 2000-es olimpiához kapcsolhatóan történt. Lutz Liwowski világbajnoki hajóját másolták 1:1-ben, majd ebben a hajóban nyertek két olimpiai címet. Nem rossz üzlet bajnoki kajakokat nézegetni... Sokan másolnak 1:1-ben még mostanában is (pl. egy borsodi műhelyben vészesen hasonlít egy kajak a francia RTM Ysakjához, de nem rotációs öntéssel, hanem csak kézi laminálással, poliészter mátrixú üvegszövetből készítik, melynek következtében néhány kilóval nagyobb a súlya, mint az eredeti poietilén kajaknak), bár vannak már hírek arról is, hogy kezdenek ezzel idehaza felhagyni. Ennek egyszerű oka van. Ha egy igazoltan rossz hír elszabadul, örökre a műhelyen marad a megbélyegzés. Az a tudat, hogy léteznek a fentiekhez hasonló 1:1-ben történő formamásolások, elmélyítette a hitet azokban, akik a ,,másolást'' a szó legrosszabb értelmében használják. A köznyelv akkor is másolásról beszél, ha valaminek csak egy része hasonlít egy másik hajótesten lévő alakzatra. Tömegeket meggyőzni bonyolult kompozit-technológiai érvekkel meg igen nehezen lehet, és akire ráragadt a múltban egy bélyeg, nem is próbálkozhat vele. Külön érdekesség, hogy vannak zártabb körű tengeri kajakos közösségek, akik mindig egyéni gondolkodásmóddal bírnak, így nem csupán nagy tömegeket, de kis csoportokat is igen nehéz meggyőzni valaminek az esetleges igazságosságáról. (Nem vagyok vallásos ember, de egy idézettel kell itt élnem a mikroközösségek felé: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják“ [2Tim 4,3-4]. Szövegkörnyezetből kiszakított és idevágott idézet, mely nem a rendeltetésének megfelelő helyen van, de találó.) 

A dolog azonban ennél sokkal bonyolultabb.

Nézzük szép sorjában, hátha lehet oly módon írni, hogy egyszerre dícsérünk és bántunk mindenkit a különleges oldatunk semleges kémhatása érdekében!

Kezdetben vala az Ember, ki néhány neves filozófus tanítása szerint eleve jónak született, csupán a környezete rontja meg az idő folyamán. Bizonyos esetekben ez igaz, de néha nem. Nos, ez az Ember elkezdett tengeri kajakozni egy magyarországi tavon. Lépjünk tovább!

Adott egy kisebb csapat, akik elhatározták, hogy kajakos versenyeket szerveznek elsősorban tengeri kajakokkal. A szándék nemes, a folyamat rögös. Jönnek az akadályok, és ezt nem csupán az időközben megjelenő, profitorientált bírságolásokra rámenő Hajózási Szabályzat módosításai jelentik, hanem az emberi ellenségeskedés a kajakosok, a versenyeken résztvevők között.

A dolgok romlása mindig anyagi okokra vezethető vissza. Ha szervezel egy kisebb vízitúrát, akkor minden esetben te telefonálsz a legtöbbet, te intézed az ügyeket, kölcsönzéseket, esetleges szálláshelyeket. Költségeid vannak, melyek néha akkorák, mint az egyhetes kajapénzed. Ha versenyt szervezel, már nem csupán egy tucat emberrel kell foglalkoznod, hanem néha több százzal. Bejönnek a képbe az önkormányzatok, a vízi rendészet, néhány helyi érdekelt, meg az esetenként odatérő nem várt támogató, aki inkább haszonszerzés miatt érkezik. Meg még más is adódhat, mindig az éppen aktuális anomáliához hozzávaló fűszer.

A seakayaking.hu oldalán ez olvasható a 2012-es Tihany-Kupa címe alatt:
,,Rendezvényünkkel szeretnénk felhívni a jogszabály alkotók figyelmét a túlzott szabályozásra és tiltásokra, melyek korlátozzák a hazai nyílt vízi evezés kialakulását, fejlődését. A jelenlegi szabályozás elavult és túlbonyolított. Szeretnénk elérni, hogy a kajak és tengeri kajak fogalma bekerüljön a Hajózási Szabályzatba és ezen hajóosztályokra az őket megillető szabályok vonatkozzanak.'' ( http://www.seakayaking.hu/tihany-kupa )

Szőrszálhasogatásképpen meg lehet jegyezni, hogy a Balaton egy tó, és nem nyílt víz, hanem belvíz. Nyílt víz tengereken fordul elő. De most inkább azt kell észrevenni, hogy ha minden hasonló verseny a HSZ-anomáliák elleni egyfajta tiltakozás, akkor a cél nemes.
Más kérdés az, hogy a kormányrendeletek megalkotóit, a Hajózási Szabályzat íróit ez nem fogja érdekelni csak akkor, ha a szervezők vagy résztvevők megszegnek valami éppen aktuális badarságot, amelyet belefogalmaztak a HSZ-be. Teszik majd mindezt a pénz miatt, mert szükségük van rá, egyfajta előírás a nemhivatalos források szerint, hogy a bírságok beszedése nem süllyedhet egy bizonyos szint alá. ,Minél romlottabb az állam, annál több a szabályozás (Publius Cornelius Tacitus, római történetíró, (Kr. u. 55. vagy 56. – valószínűleg 117 és 120 között))

A versenyek szervezésének történetében eddig talán az 1990-es években megrendezett PDS Túlélő Verseny vitte a pálmát. Egy hajógyártó, a Plastic Design Studió vezetője, Rédei Péter elhatározta, hogy Keszthely és Kenese között megrendez egy versenyt, melyen bárki indulhat bármivel, még barkácsolt vízibiciklivel is. Mindent rögtönöztek, még a végső pillanatban is, amikor kiderült, hogy a hajókat rendszerezniük is kell, hogy a díjazásokat igazságosan lehessen megszervezni. Itt is voltak zökkenők, voltak ellenségeskedések, de ami szépen lehullott, az a következő. Rédei Péter nem engedte meg pl. az egyik kólagyártónak, hogy beszálljon a buliba, mert az elvette volna a rendezvény nevét, kisajátította volna ezzel az egész alapötletet. A döntés helyes volt, a PDS inkább kiszállt veszteségesen (így nem terjedt el róla a ,,profitorientáltság''-gúnyszó), de rengeteg embernek szerzett örömet azzal, hogy részt vehetett egy ilyen nem mindennapi valamin --- csakhogy több ilyen verseny nem zajlott. Tényleg kellenek a szponzorok? 

Ha tehát manapság beszerzünk bármiféle szponzort bármire, akkor ő a lehető legtöbbet akar kihúzni a dologból, néha a gátlástalanságig is elmegy, ha valami nem egy előre leírt, jogászokkal végignézett eseménysor szerint zajlik. (Mi van akkor, ha a gondolkodó többség ez alapján a versenyszervezőket a szponzorok bábjának tartja? Egyszerű. Ha a szervező hülyeséget tesz, a résztvevők könnyen a szponzorokat sem fogják kedvelni.) Olyan nem létezhet, hogy önerőből elkezdesz valamit, majd a megvalósítás utolsó 10 %-ánál kérsz szponzorációt valakitől, mert elhajt, mondván, hogy ,,az elejétől kezdve szívesen támogattak volna, de a végén már húzz a fenébe.'' (...no persze, támogattak volna. Ki dől be ennek?) Mi történik akkor, ha valaki önerőből nem tudja finanszírozni egy verseny teljes szervezését, lebonyolítását, nem gyártó (hogy saját termékei reklámozásával fedezzen mindent), és külső segítségre szorul? Beszerzi szponzorait, lehetőleg a rendezvényével közeli érdekeltségben állókat. A seakayaking.hu előnyére írható, hogy nem púdert, esetleg vonalzókat gyártó cégeket kerestek meg, hanem pl. a kajner.hu-t.

Honnan ered az anomália, ami mégis kialakult?

Az érdekek ütközéséből.
Vannak a versenyzők, akik nélkül nincs verseny. Adott a szervezői gárda és az őket támogató anyagi- illetve erkölcsi hátszél, melyek szintén fontosak. Jönnek a hazai kajak- és lapátgyártók is, az egész pedig nyakon van öntve egy sárgászöld masszával, amit úgy hívnak, hogy hivatali bürokrácia --- és a HSZ anomáliáival van meghintve. Ebben a vegyes köretben robbant kaotikus pillangóhatásként egy típuskizárás, ami egy hazai gyártó kajakjainak részvételét lehetetlenítette el, oly módon, hogy szerintem még azok sem számítottak ekkora ellenállásra, akik a szervezők körében kitalálták. Kis káoszelmélet. A pillangó-effektusként népszerűsített fordulópont arról nevezetes, hogy azután az események gyakorlatilag prognosztizálhatatlanná válnak. Innentől kezdve bármi lehetséges, ha az érdekütközés nem szűnik meg. (Azaz ha a hatás kiváltó oka meg nem szűnik.) Ha leapad a versenyzők száma, elpártolnak a szponzorok. Ez jó feltételeket teremtene a valódi, saját források megismerésére és jól szervezett felhasználására, az esetleges anyagi indíttatású kontraszelekció gyökeres elfojtására (Értem röviden ez alatt azt, hogy ,,ha van pénzed, tudsz drága hajót is venni, gyors lehetsz, kajakos lehetsz, meg tudod fizetni a magasabb nevezési díjat is.''). Ha kicsi a versenyzők száma, önfenntartóvá is válhatna minden (szép is lenne), de ha egy időközben megszülető új szervezőcsapat (amely talán épp most gyűjt tapasztalatokat) ugyanarra az időpontra kiír egy másik, nagyobb díjazással járó versenyt, mindenki oda megy. A kialakult helyzetben előjön a még agresszívabban terjeszkedő önérdek. Majdnem 20 évnek kellett eltelnie A PDS versenye után ahhoz, hogy a tengeri kajakokkal szervezett versenyekben fantáziát láthassanak a támogatók?! Az érdekek ütközése ott nyilvánul meg igazán, hogy a verseny szervezői kedvében akarnak járni szponzoraiknak, de ugyanakkor a versenyzőiknek is, de a kettő egyszerre nem megy, mert az egyik versenyezni akar egy Pörnyeszi EGOval, a másik meg azt hiszi, hogy a szponzora egy ilyen miatt elpártolna tőle. (Tényleg ez történne? Remlem nem.)

Térjünk vissza az elejéhez!

Volt egy nemes cél, ami megszüntetné a hazai kajakosokra vonatkozó HSZ-anomáliát, amelyhez foghatót Orwell esetleg csak egy heveny hasmenéses agyrázkódás után tudott volna leírni mesterművében (1984). Ha ez ellen küzd valaki, mit ér el támogatók nélkül? A támogatók jelenleg a kajakosok, a versenyezni szándékozók lennének. Egy hazai, hajóépítési szabadalommal is rendelkező gyártó (Pörnyeszi) akarva vagy akaratlanul történő megszégyenítése visszafelé csapódhat le. Azonban egy ilyen mindenkire nézve káros. Megosztja a résztvevőket, a versenyezni szándékozókat, a szimpatizánsokat, szponzorokat, gyártókat, versenyszervezőket. Egy szándékosan, vagy véletlenül megosztott közösséggel meg mit lehet kezdeni? A HSZ-anomáliák ellen egy megosztott kajakos társadalom az életben semmit sem tehet. Körbe lesznek röhögve. Fej felett tapsolva.

Elgondolkodtató egy olyan helyzet (ez mindig a szemem előtt van), hogy rengeteg tengeri kajakos azért megy ki nagyobb felületű vízre, hogy a partot csak elmosódott kontúrként láthassa maga mögött a távolban. Ezek az emberek legalább néha szeretnék azt érezni, hogy távol kerültek mai urbanizált társadalmunktól. A Balatonon berendelt 1500 méteres eltávolodási kényszer (HSZ-anomália egyik pontja) ezt nem teszi lehetővé. Mi történne olyan helyzetben, amikor a kirendelt vízi rendészeti blokád 3 hajója ott állna ugyan a parttól 1500 méterre, de a feléjük tartó mezőny 3-400 hajója legyezőszerűen szétrobbanna előttük heveny kifütyülés közepette, lemondana a verseny díjáról, a nevezési költségről, majd menne ki-ki a maga szélrózsája szerint a túlpart felé. Volna akkora vízi rendészeti hajópark, amely néhány száz embert el tudna kapni ,,intézkedés'' céljából? Mit tennének ekkora létszámmal szemben? A világon semmit. Talán megfognák a szervezőket és kizárólag őket okolnák a fejleményekért, az esetleg médiabotránnyá fajult verseny összes ,,kárát'' rajtuk vernék le. A kérdés már költői: ha egy ilyen helyzet kialakulna, a résztvevők vajon támogatnák-e UTÓLAG a szervezőket? (Itt derülne ki igazán, van-e összefogás...)

A koppintásokról...

Jelenleg dísztéglák gyártásába kezdtem. (Rendelhetnél ám néhány 100 négyzetméternyit...) Csodálatos szerszámaim vannak, a formákat is magam terveztem, ár-érték arányban ha a megrendelő érte jön, egész jól állok. A probléma ott leledzik, hogy a tégláim veszélyesen hasonlítanak az ókorban is használtakra, bár némi eltérés azonban van. Az enyémek laposak, és legnagyobb felületű lapjával kell a már meglévő falra tapasztani. Ezeket mostanában burkolóköveknek is nevezik és sokféle formában, sokféle anyagból gyártják őket mások is. A hasonlóság még az övékhez képest is veszélyes. Úgy látszik, mind a tégla, mind a burkolólap már túlságosan kiforrott tészta, sok újat nem lehet alkotni ezzel a formával. Mégis belevágtam, mert tetszik. Tégla alak. Téglaforma. Téglaburkolat!

Ugyanez elmondható bármi másra. Homomorfizmus. Matematikai fogalom ugyan, de itt is él. Még kajaklapátoknál is, nemcsak kajakoknál. Ha van egy szép wing kajaklapát, amely szintén egy kiforrott forma, akkor (kis kivétellel) nem mindig lehet újat alkotni magával a formával. A vérbeli versenyzők hozzászoktak, szerintem hajójukkal és lapátjukkal teljes szimbiózisban élnek amikor elhúznak egy stég mellett. (Próbáld lehagyni őket...)
,,Lapátmásolás'' alatt az átlagember azt érti, hogy az új gyártó fog egy ,,eredetit'' majd levesz valami negatív szerszámot, és az alapján a saját logojával elkezdi azt gyártani. Esetleg kisebb módosítást végez rajta, hogy a ,,koppintás'' ne legyen olyan feltűnő. Próbálkoztál-e már egy wing forma ,,lemásolásával''? Mire rájössz valami technológiára, arra is ráébredsz, hogy ugyanezzel az erővel egy újat is alkothatnál, ergo megtanulod tisztelni az eredeti megalkotójának munkáját. Ha valaki már odáig nőtt, hogy ezzel tisztában van, miért ,,másolna'' 1:1-ben, ha tudatában van annak is, hogy formát még úgy-ahogy, de technológiát az életben nem tud ,,koppintani''? Ez az egyik bökkenője annak, hogy a Pörnyeszi-műhely a legrosszabb értelemben másolt kajakot.

Ha valamiről leveszünk egy negatív formát, akkor még el is kell tudnunk készíteni azt. Nem mindegy miből, hogyan, milyen arányban és milyen technológiával dolgozunk, gyakorlatilag minden egyes munkafolyamatot ki kell találni. (Emiatt van az, hogy minél bonyolultabb a forma, annál kevésbé tudja azt egy halandó újragyártani.) Az epoxigyantás-karbonos dolgokat manapság hi-technek nevezik, és egy ideig az is marad. Nincs végleges technológia, mert minden egyes munkafázis folyamatos fejlődés alatt állhat. Az is tévhit, hogy egyes hajókat robotvezérléssel készítenek. Bár bizonyos prepreg vágásoknál dolgozhat egy CNC, de ugyanezt Mária néni is meg tudná oldani egy sámlin. Előfordulhat, hogy a laikusok által ,,koppintónak'' nevezett gyártó kiforrottabb ötlettel, elkészítési folyamattal rendelkezik, mint a másik. De ezt hogyan adja elő? Sehogy. Akit nem érdekel, vagy kevésbé fogékony a hajó- ill. lapátgyártási folyamatok felé, esetleg anyagismereti fogalmai a béka segge alatt vannak, azokkal érdekesen kell beszélgetni. Körülírtan. Ez alatt értem azt, hogy MINDENT a részletekig nem szabad elmondani, mert az egyrészt a hallgatóság 1-2 %-át érdekelheti, a többiek meg fel sem fogják miről is van szó. Ha például vesszük azt a szót, hogy ,,ősminta'' (vagy mesterdarab), akkor a laikus azt értheti ez alatt, hogy ilyesmi kizárólag egy már létező hajóforma lehet. Azaz fennáll valamiféle ,,lopás'', koppintás. Amikor a Pörnyeszi-vitában a fa**book hasábjain az EGO hajók kialakításáról volt szó, végig valami ,,körülírt'', egyáltalán nem a nagyképűség felé hajló magyarázat szövege volt előttem. A krónikus 1:1-ben koppintók is így írnak vajon? Szerintem inkább meg sem mernek szólalni. Hibának talán azt írhatnám, hogy az igazán érdeklődő 1-2 % részére ilyen esetekben jó ha van alaposabb leírás a hajó születéséről, tekintettel a kialakult helyzetre. Előfordulhat, hogy többeket érdekel majd, hogy miből is tevődik össze egy kajak összellenállása...

Egy ősminta sokféle lehet. Tartalmazhatja egy már meglévő hajótest teljes vázát is, de mi van akkor, ha az a már meglévő hajótest-váz csupán egy csontváz-szerkezet (élek egy hasonlattal), mely köré valami egészen más húskupacot tekerünk? Tény és való, hogy fel lett használva az eredeti hajótest is, mely megkönnyítette az ősminta létrehozását, de mi van akkor, ha az inkább valami hátrány volt időközben? Gondoljunk csak bele! Egy átalakított hajótest a kiinduló test összes esetleges hibáit is tartalmazza. Mi van akkor, ha az eredeti kapott valamiféle deformációt (laminált kompozitoknál is előfordulhat ilyen), és nincs szimmetriasíkja? Legrosszabb esetben nem lesz egyenes futása, a döntéspróba (hajógyártási szakkifejezés, nem mondom meg, mi ez) meg kihozza a hibát az új hajótestnél még durvábban, mint a ,,koppintandónál''. Az ilyen hibákat javítani kell, ami szinte egyenértékű egy új prototípus kajak elkészítésével. Ilyenkor végképp mindegy, mi a ,,mag'', mi van az ősminta belsejében. Olyan ,,húst'' kell köré feszíteni, ami jó feszes lesz...

A ,,koppintások'' nehézségeiről...

Előfordulhat, hogy egy igen neves gyártó előállít egy kajakot, ami nagyon sokba kerül az alapanyagok, technológiák és szállítási/raktározási költségek miatt. Sokan vérszemet kapnak, a fogyasztói társadalomnak megint megszületett valamije, kialakulnak a vágyakozások, csorog a nyál. Az emberek kajakozni akarnak vele, benne, neki, rá. És ez jó, de nem tudják megvenni, nincs elég pénzük rá.

Vannak gyártók, pl. a Seabird Design, amely a Kínában gyártott kompozit hajójáról készített egy formára ugyanolyan kajakot polietilénből, töredék áron, rotációs öntéssel. A PE kajakok jobban bírják a karcolásokat, többen szappantartóhoz vagy kukás konténerhez hasonlítják az anyagot, viszont megfizethető. Az már mellékes, hogy a Seabird Design kompozit hajójának első hazai példánya az Ipolyon olyan farsérülést kapott delamináció miatt, ami egy vákuuminfúzióval készített kajaknál szégyen... Ezzel arra szeretnék rávilágítani, hogy ha egy high-end formából a gyár nem készít alacsonyabb költségvetésű testet a kisebb pénztárcájúak számára, akkor igen könnyen elképzelhető, hogy a világ kiköveteli ennek meglétét. Elkészíti más, legfeljebb módosít rajta. Erre mondható az, hogy ha van egy saját ötlete egy gyártónak, melyen egyedül ő dolgozott, még nem biztos, hogy egyedül az övé marad. Az igények diktálnak és nem a pénz.

  • Ha valaki módosít egy testen hogy kihozzon egy olcsóbb vagy jobb hajótestet, többféleképpen megteheti. Alacsony költségvetéssel is.
  • Ha elképesztő rutinja van, akkor nagyon sok változtatást végre tud hajtani rajta oly módon, hogy a bekerülési költsége kicsi marad.
  • Ha viszont szinte alig változtat csupán azért, hogy szinte semmibe se kerüljön az ősminta adta belső váz segítségével készített új forma, az szintén megvetendő lehet. De nem akkor, ha mindezt azért teszi, hogy a késztermék ára is alacsony lehessen.
  • Ha valaki oly módon koppint 1:1-ben kajakot, lapátot, hogy azzal versenyezve nagyobb díjakra, megrendelésekre, hírnévre tehessen szert, az tényleg megvetendő. Lejáratja ezzel a magyarországi gyártókat, de a benne versenyzőket is.

Ezek után néhány nyílt kérdés: 

  • Milyen indokokkal támadna valaki, ha alapszinten sem rendelkezik gyártástechnológiai fogalmakkal? 
  • Hogyan képes egy laikus megállapítani, mekkora feladat volt egy hajótest tuningolása, részleges- vagy teljes átalakítása?
  • Hogyan hasonlíthat össze egy laikus két hajót, ha nem hajlandó a kettőt sem egymás mellé rakni, sem kipróbálni, vízre rakni? 
  • Miért nem kérik ki a felek ilyen esetekben a BME Hajók Tanszékének szakértői vizsgálatát? (---ez bizony pénzbe kerül...) Valahogy hallom magam előtt az ott elhangzó végítéletet: ,,Ön egy jó kajakos, ő meg egy jó hajóépítő. Beszéljen mindenki a maga helyén!'' (Kis eltéréssel már hallottam ezt a kijelentést.)
  • A surfski kajakok fogalmi besorolása kognitív szinten van, diszkrét hajószerkezettani leírás nem létezik. Wikipédiás hivatkozások, a hajó eddigi fejlődésének összegző oldalaira tudott eddig csak hivatkozni mindenki. De ki írja a Wikipédiát? Egy hajóépítő mérnök, esetleg Thor Heyerdahl egyik reinkarnációja?
  • Ha nincs fogalmi besorolás szakmai szinten, de a forma kiforrott, mindenki ráismer ezen tengeri kajak alkategóriájára, lehet-e azt mondani, hogy a surfski kajak is egy olyan kiforrott forma, mint egy winglapát, azaz csak kis eltérésekkel lehet hasonló menettulajdonságokkal (összellenállás, dinamikus stabilitás, trimm stb.) rendelkező kajakot gyártani? Ha igen, miért megvetendő az, ha valaki ősminta készítésére egy már meglévőt használ, mint ahogy winglapátoknál is teszik olykor-olykor?

Lépjünk tovább...

A versenyekből történő típuskizárás teljesen egyedi. Érdekes módon ez kajaklapátokra nem vonatkozik, pedig vannak források, melyek a lapátgyártók közötti ,,koppintásokról'' szólnak. Az persze más kérdés, hogy a neves Braca sosem tette közzé, hogy honnan is van az ő első néhány formája, milyen transzformációk alapján készültek ugyanazon formák különféle méretben... (Kicsi a világ a szkenneresek és marógépesek között is!) Úgy látszik, lapátok terén a wing forma maximálisan bevált, inkább a gyártástechnológiai részletek az eltérőek. Meg persze kis mértékben a forma is a kompozit rétegrenddel együtt.

A surfski kajakok formája napjainkban vált a kajaklapátokhoz hasonlóan kiforrottá. Van jó néhány hajószerkezettani mérőszám (30-40 db), melyekkel egy hajó összes menettulajdonsága (pl. hullámképző ellenállás, iránystabilitás, trimm stb.) prognosztizálható kisminta-kísérletek nélkül is. (Aki ezen számokban kételkedik, rendeljen egy hajógyártól gabonaszállításra egy X regisztertonnás szállítóhajót, mellyel kizárólag Gibraltár és New York között kolbászolna január és április között! A gyár képes elkészíteni azt az éppen aktuális évszak viharaira méretezve.) Ilyen számsorozat ezen kajakokra is létezik, csakhogy ezeket sosem fogjuk meglelni eladási katalógusokban. Ennek több oka van. Egyrészt egyes gyártók nem a mai modern kornak megfelelő informatikai rendszerekkel terveznek hajót, hanem tapasztalati úton. Mások feldarabolnak néhány kajakot és összerakják másképpen, szintén tapasztalati úton. Vannak olyanok is, akik 1:1-ben másolnak kajakot, semmiféle újítást nem pakolva bele (ez joggal nevezhető fantáziátlan, inkorrekt ügymenetnek, van ilyenből is idehaza nekünk, de legalább ,,akciósabban'' árulják, mint amilyen az eredeti. A többség meg az akciókat keresi ugyebár, az akciót vásárolja meg, nem a terméket, mert az ,,jobb''...)
Ha viszont valaki egy már meglévő kajakot oly módon alakít át informatikai háttérrel vagy tapasztalati úton, esetleg vakszerencsével, hogy az jobb menettulajdonságokkal rendelkezik, akkor semmiféleképpen nem nevezhető nemes egyszerűséggel tolvajnak --- mint ahogyan az sajnálatos módon megtörtént.

A tengeri kajakosok többsége oly módon éli meg a seakayaking.hu kategorizálását, hogy a létező legrosszabb értelemben vett formalopás történt, ez a hír terjed futótűzként, kihozva mindenki tudatalattijából az éppen aktuális dühöngést és indulatot --- miközben senki sem tudja, hogyan készül egy ősminta! Kajaklapátnál pláne! Internetes fórumokon, közösségi portálokon rengeteg ember forgolódik, és rendszerint ha ott ki van beszélve valami, akkor ki van beszélve. Ez bizonyos hatalmat ad ezen portáloknak, így egyáltalán nem mindegy, hogy miféle hír szabadul el. Vissza is üthet.

Itt jutunk el oda, hogy bár nemes céllal indultak a kajakos versenyek szervezései, a résztvevők megosztottá váltak. Van, aki a békés utat tartja jobbnak arra nézve, hogy egy hajózási szabályzatot megváltoztasson. Sajnos ez eredménytelen, mert mióta a folyamat elindult, idén rákontráztak törvényalkotóink, ma már ugyanis még a kísérőhajókat is engedélyekkel kell ellátni ahhoz, hogy tengeri kajakokat kísérhessenek versenyen! Sebaj. Növekszik a nevezési költség.

Mi az eddigi eredmény?

A típuskizárás elpártolásra ösztönzött szép számmal olyan kajakosokat, akik bizonyos tisztelettel néznek a Pörnyeszi-hajókra. Előttük a versenyszervezők szponzorai is más színben jelennek meg. Ugyanakkor a kajakosokat is megosztottá tette, néhol még egymással is vitatkoznak a nézeteltérések miatt. Ha erre gyógyírt akar valaki az csak egyetlen dolog lehet. Ha a versenyt kiírók megkövetnek mindenkit (szponzoraik egyetértésével), csupán azért, hogy véget vessenek mindenfajta ellenségeskedésnek, ami mindenkire rossz fényt vet. Gyártókra, kajakosokra, szervezőkre, szponzorokra egyaránt. Feltétel nélkül. Talán egyetlen mondat is elég. Így (ha a kajakosok többsége valóban alkalmas bármiféle összefogásra) olyan lenne minden, mintha meg sem történt volna. A szponzorok szemében is nőne valami.

Ha tényleg az a cél, hogy szabadon lehessen a Balatonon is kajakozni HSZ-anomáliák nélkül, azt nem egy megosztott közösséggel lehet véghezvinni, hanem egy közös célért törekvőkkel, akiket ezek a versenyek (is) összefoghatnának.

Hozzászólások: