A bölcs kérdés, ami akkor merül fel, amikor valaki súlyt akar megtakarítani.
Sokan lehetnek, akik Ausztráliában autójuk fogyasztását és súlyát gyalázzák, miután Japánból átköltöztek oda, (befejezve kapcsolatukat a gésákkal, megnyitván a kaput az Új-Zélandról átvándorló maori nők előtt). Japánban alig van frontális ütközés különböző állatokkal, Ausztráliában viszont ott vannak a kenguruk. Egy kengururács az autó súlyát igen-igen megnöveli, különösen akkor, ha a tulaj nagyobb méretű kenguruk ellen is védeni szeretné önmagát, ha azok az út közepén entyelegnek éjszaka egy kanyarban.

Hogyan van ez a 6-700 grammos winglapáthoz szokott vadvízeseknél, akik kenguru méretű sziklák közé eveznek gyorsan mozgó vízben? Ugorjunk a kenguru-témáról a kajaklapátokra...


Nézzük először az epoxigyantát és mondjuk a poliésztert, vinilésztert, de még a poliimidet is.
Egyik sem vízálló !!!
Gyártásuk során miniatűr likakon beszivárog a víz, és odabent elkezd bájosan rohadni. Ez különösen repülőgépeknél figyelhető meg mondjuk menet közben, amikor Bruce Willis módon kimászunk pl. a lokátorkúphoz.
A gyanták még csak az UV-t sem bírják, igaz, az epoxik kevésbé sárgulnak.
Miután a víz bejutott, gyengül a laminát, és egy idő után törik a karbonlapát, rendszernint a toll alsó egyharmadában (a törésekről a forrás: www.whitewater.hu)

A sárgulás annak a jele, hogy a felhasznált mátrixanyag (a gyanta) pusztulóban van. Kötések hasadnak el benne, ettől változnak az esztétikai tulajdonságai. Persze a gyanta akkor is sárgul, ha jelentősebb hőterhelésnek van kitéve, például elromlik a termosztát az edzőkemencében, de ilyenkor az elhasadó kötések zöme helyett új és erősebb kötések jönnek létre. Ez a hőkezelés.

A napfény UV sugarai viszont csak roncsolnak. A jó hír az, hogy az UV nem hatol a mélyebb rétegekbe, tehát nem okoz teljes szétrohadást (emiatt kell a laminátnak sok rétegből állnia) de a felületet meggyengíti és ezzel csökkenti az élettartamot és olyan fontos tulajdonságokat ront, mint például a vízállóság.

A gél tehát megvédi a mátrixgyantát, az epoxit, poliésztert, vinilésztert meg a többi cuccost, egy külső festés pedig gélt teszi UV állóbbá, mert az sem atombiztos, mint ahogy a festék sem az.

Mégis, a kisebb súly érdekében az egyik legfontosabb dologról sokan képesek lemondani --- szerencsére nem azért, hogy ,,jobban nézzenek ki'' a balatoni strandon a büfé sorában, hanem azért, mert a súly is számít a hosszabb evezéseknél.

Van egy középút, ez --- kurtán fogalmazva --- az átlagos terhelés és egy 3-400 gramm közötti szendvicselt toll formájában ölt testet, és a gyártók között ezen folyik a verseny, nem pedig azon, hogy ki kinek a formáját koppintja, vagy ki melyik bevált formához hasonlót készít.
A rétegterveket pedig sehol sem adják ki, még a hazai alapanyagforgalmazók sem, akik a gyártókkal vannak kapcsolatban.

Végkövetkeztetés:

  • Ha tartós a lapát, az nem könnyű.
  • Ha úgyis elhagyod valami kanyarban mert elhagyod, akkor legyen legalább könnyű.
  • Az ütődések elleni kis karcoknál nem szabad, hogy szakadjanak a karbonszálak, mert onnantól kezdve hiába jó a szendvics szerkezeted, nem tud a két héjalás egyszerre dolgozni hajlító igénybevételnél.

Ha ezt a cikket valaki bővíteni szeretné vagy valami gázt fedezett fel benne, dobjon egy mailt...

kajak lapát ami vadvízi
szlalom kajaklapát
Az élet úgy szép, ha kerek.

Hozzászólások: