A házilag elkészíthető kajaklapát (vö. evező, paddle stb.) ötletét az interneten sokfelé megtalálhatjuk, esetenként egyes őserdőkben is találkozhatunk vele szájhagyomány útján terjedő sustorgásokban --- bár ott néha fizetni kell a bennszülötteknek az információért. Azért az információért, mely az elkészítés menetéről szól. A házilag is megbuherálható kajaklapát jelentőssége nem elhanyagolható!

Különösen ajánlott az alábbiak elolvasása azon ismerőseim számára, akik megszállottan hajkurásszák konzumidióta mivoltuknak megfelelően a lengyel- és kínai piacokon belénk nevelt olcsóságra törekvést.

Egy ilyen evezõ alkalmas az esetlegesen elúszott, elveszített vagy eltörött evezõlapátok ideiglenes pótlására is, de ne röstelljük kimondani, hogy házi készítésű lapátjainkat főlapátként is használnánk, mert így mindenki látná, mennyire gazdaságosan hoztuk ki végtagunk meghosszabbítását: a kajaklapátunkat...
Különösen az a jó, ha nagyon gyorsan és egyszerûen elkészíthetõ a lapát, esetleg olcsó, amely a hazai viszonylatokhoz a legmegfelelőbb választásnak minősíthető.
Az alábbiakban röviden vázoljuk azon lépéseket, melyek mai rohanó világunkban egy valóban utólérhetetlen áron, saját erőnkből épített lapát elkészítési menetéről szólnak.

 

Nézzük az elkészítés menetét, hadd nyíljon fel a szemünk!
evez000Szükségünk van egy kb. 300 forintos buszjegyre, mely segítségével egy erdőbe kirohanva szedegethetünk némi fadarabot.
A fadarabkák ingyen vannak, feltéve ha nem túl sokat viszünk belőle. A megfelelõ villás ágon, némi iszalagon vagy más hajlékony vesszõn kívül csak egy éles késre van szükségünk. Kést kölcsön is kérhetünk bármely polgártársunktól a nyolcadik kerületben, szivesen adnak. (Vigyük a botokat is...)
A villás ág kiválasztásánál fontos, hogy a lehetõ legegyenesebb szárú ágat keressük meg, mivel ha a szár görbe lesz, evezés közben kiforoghat a kezünkbõl, ami elég kényelmetlen hosszútávon. A villák között 15-20 cm hely legyen. A lehetõ leghosszabb szárakat hagyjuk meg a vágásnál, mivel majd a befonás után igazítjuk az egészet méretre.
Körülbelül ilyen alakú (olcsó) fadarabot válasszunk:

evezo001

Az iszalaggal egész egyszerûen kezdjük el befonni a villás részt a tövénél kezdve, kb. 15-20 cm hosszan. Az iszalagot (a rajzon pirossal jelölve) egész egyszerűen, egyszer alul, egyszer felül átvezetjük a szárakon. A szemléltető ábrákon ábrázoltnál persze jóval sûrûbben, közvetlenül egymás mellé fonjuk, de ne feszítsük meg túl erõsen, mert a szárak végét összehúzhatjuk vele. A fonás megkezdése előtt gyakoroljuk saját hajunkon a fonást, bármilyen mélységekbe süllyedve!
evezo002

Ha eljutottunk már kb. 25 centiméterig, helyezzünk be egy merevítõt, ami egy egyszerû pálca, a végeken befaragva egy kis mélyedéssel.
Valami ilyesmi:

evezo003

A szélessége persze egyezzen meg a villák közti távolsággal.
Ezután a villa végeit kötözzük össze ideiglenesen egy darab iszalaggal. Innentõl kicsit lelassul a dolog, mivel a szárak közt kell majd átvezetni az iszalagot. A művelet egyszerű, mint a bot.
Így néz majd ki:

evezo004

A maradék részt ugyanúgy fonjuk tovább, mint eddig.
Amikor eljutunk a végéig, az iszalag végét dugjuk be a villaszár és az iszalagfonat között kialakult résbe.
Az  eredmény valahogy így fog kinézni:

evezo02
Arra voltunk még kíváncsiak, hogy a kosárfonásnál jól használható veresgyûrû megfelel-e a fonáshoz. Hát nem, maradjunk inkább az iszalagnál... Az iszalag ezenkívül azért is elõnyösebb, mert könnyebb beszerezni belõle a megfelelõ mennyiséget, de szerintem végszükség esetén bármilyen hajlós ág megteszi, még a hosszú szárú fû is. Fontos természetesen az is, hogy olcsó legyen. 
Ez az! Az utolsó előtti szemléltető ábrán látható a merevítésképpen behelyezett fadarab, mely fekete színû.
A teszten (mely tapasztaltabb kajakosokból állt) jól szerepelt a lapát, de persze mint mondták ,,nem olyan gyors és könnyű, mint egy modern tengeri kajaklapát''.
A Matula bácsi féle ,,lapjával húz, élivel kormányoz'' ezzel nem megy, de még mindig jobb, mint irányíthatatlanul sodródni a vízen, vagy kézzel lapátolni.
A fent leírt kajaklapát tuningolható kevés nylonhulladék fonadékokba burnyákolásával.

A tréfát félretéve:
Elgondolkodhatunk azon, hogy a hazai globalista plázaidiotizmus, valamint a konzumszerű hipermarket-akciók vajon milyen mélyre süllyesztik az igényeinket arra építve, hogy még a szart is megvesszük ha akciós, csupán annak reményében --- bedőlve a marketingeseknek ---, hogy jól járhatunk vele?
Így még egy gyártó is rá lesz kényszerítve arra, hogy olcsón, hipergagyit készítsen a magyarországi piacára, különben itt nem veszi meg termékét senki, ráadásul a mai internetes korban még a kereskedők is ráraknak egy lapáttal...

Hozzászólások: