VIII.9.

Első éjszakám a török illegalitásban. Nem jó érzés.

Kisütött a Nap. Rossz jel, megnő a vízfogyasztásom, amikor csak 6 literem van. A kis öbölben van valami időszakos vízmosás, ez azonban most száraz. Tipikus magas sziklafalakkal határolt öböl, kabócák elszórtan konfenrenciát tartanak, egy kismadár magányosan repked ide-oda. Egyéb mozgásnak semmi nyoma.

Szétszedtem a guarát, megcsináltam a merőleges állást, két darab furatot csináltam 1-es fúrószárral, kis ujjaimmal tekergetve, mint valami ókori furkapiszka-eszközt. A merőlegesítő toldó rögzítése A4-es acéldróttal történt, ilyet is hoztam szerencsére. Van mindenem, csak nincs rám írva. A hajó hátsó köteleit felhasználtam az újfajta rögzítéshez. Ezt már teljesen fel lehet majd húzni. Nagyon hiányzik az ellendarab, ami még a román szakaszon letört egy kikötéskor. Most csak abból építkezhetek, ami maradt, a mostani szerelés pedig az innen történő kitörésemhez kell csak. Teszt majd odakinn történik -- és ez már vérre fog menni. Ha jól szerepel, az állapotot véglegesítem később. Ha rosszul, kínlódni fogok haladáskor, csak útban lesz, fel kell húzom.

Figyeltem a vizet. A hullámok annyira magasak a parton, hogy az északról jövők, az öböl déli, magas sziklafaláról visszaverődve elindul az északi oldal felé, oda, ahova viszont nem mindig jut be az északról jövő olyan erősen. Innen fogok kitörni. Két oldalról kapok hullámokat ugyan, de gyengébbek.

Időközben hála a törökországi magyar konzulátusnak, megvan a rodostói kapcsolatom, lesz rendes kikötési lehetőség, a múzeumban tudnak magyarul is. Aggódnak értem, de nincs mit tenni az időjárással.

Úgy döntöttem, maradok, meg sem próbálok elindulni, nem azért, mert nem tudnék, hanem mert inkább pihenek egy napot. Gondolkodtam, mióta vágyom egy ilyen lakatlan öbölre a sok kikötő és beech óta. Ez most jár nekem. Három nap lenne még hátra a Fekete-tengerből, elegem is van belőle -- akkor is maradok.

Berendeztem szállodámat a parton talált hulladékokból. Legnagyobb örömömre találtam a sziklák között egy hatalmas, meggypiros, 50 literes műanyag kannát, ami eredetileg valami bólya lehetett. Most remek fotelként funkcionál, miközben háttámla egy síma sziklafal. A sziklafalat természetes napfény melegíti, így egy ilyen alkalmatosság vesebetegeknek is ajánlható, különösen télen. (Csak ugye télen a szikla felfűtését kell mesterségesen megoldani.)

Az egész öblöt többször átnéztem, ismertem már az egész szemétdombot. Minden, ami cső formájú, érdekelt. Voltak polisztirol lapok, ezekre is jól rá lehetett ülni. Ha zöld növényt láttam, elkerültem, mert mind tüskés volt. Agresszív önvédelem szélsőséges körülmények között. Én is ilyenné válok?

Így hát akkor én ott semmi közepén fogtam magam, és elkezdtem kenyeret sütögetni. Az egyik palack napon felmelegedett maradékából, kevés élesztővel, fél kiló lisztből kavargattam a tésztát. Előbb elkevertem az élesztőt a liszttel, majd kiszedtem egy zsemlényit, hogy azt előbb süssem ki. A másik jó lesz holnap reggelire.

Elment a nap, érdekes, most mintha gyorsabban tűnne el. Vagy csak most figyeltem fel rá? Akárhogy is, egyre délebben vagyok. Lassítani lehet, de megállítani nehezen. A szúnyoghálós sátram már áll, én meg a kis zsemléből készített májkrémes kenyeremet majszolgattam hagymával, amikor elkezdett csepegni valami. Előkészítettem az összes sátorrudat, hogy azzal már ne kelljen szórakozni ha tényleg rákezd. Aztán végül mgis sátrat llítottam, bemásztam és elaludtam. Nem eredt el az eső, de ahhoz elegendő lett volna, hogy egész éjszaka átázott hálózsákban fázzam.

Hozzászólások: