VIII.7.

Hajnalban még fel sem kelt a Nap, megjelent 30 bolgár halász saját kis autókon, majd kirajzottak a vízre olyan gyorsan és precízen, ahogy jöttek. El kellett kötnöm a hajómat a kikötő legnagyobb bárkájától, mert az is kifutott. Kihúztam a kajakomat az alig 2 méterre lévő csúszdán, ilyen hajókihúzó lejtők 30 méterenként voltak. Ezt a kihúzást tegnap este is megtehettem volna, de lusta voltam.

Átforgattam a sátrat a betonon a hajó felé, aztán visszamásztam. Nem sokáig lustálkodtam. Az étterembe visszatérve én voltam az egyetlen vendég. Omlett és kávé, amire szükségem volt, meg egy kis áram. Elindultam kijelentkezni az országból. Ott kérdezték, miért nem hajnalban érkeztem. ,,Mert most sem hagytatok aludni, azért...''--mondtam volna, aztán jött a megnyerő magyarázat: minden hajós hajnalban indul, mert estére Isztanbulba érnek. Közöltem a haladási sebességemet 2-3 méteres hullámok között. Erre befonták a hajukat.

A búcsú itt úgy zajlott, hogy nem mondták meg a egközelebbi check-in point koordinátáit sem, igaz, nem iskérdeztem. Tudták, hogy a belépésem a törökökhöz illegális lesz, met kénytelen leszek partot érni sötétedés előtt. Ezzel én is tisztában voltam. Ilyen az, amikor a törvények gátat szabnak. 3-400 éve ezért lefejezés járt volna nekem,most emélem ez elkerülhető lesz.

Ismét bent vagyok a hullámokban. Két méteres szintkülönbségek felett a nagyobbak már táncoltatják az érzékeket, ha a hullám ugyanannyit vissza is süllyed, mint amennyit emelkedik. A meredek partról visszavert interferencia és az egyéb kisebb hatások amolyan lépcsőzetes össze-visszaságot eredményeznek. Itt-ott 1-2 szörfhullámmal valami zátonynál, vagy tarajjal, ahol a szél is úgy akarja.

Úgy döntöttem, befordulok az első védett helyre. Kiszállni sem akartam,olyan erőtlennek éreztem magam. Éjszaka isméthasmenésemvolt még a burgasi ételmérgezéstől., így vadul próbáltam pótolni a folyadékot. Egy arra úszó bolgár megkérdezte,honnan jövök. Kinézett a nyílt víz felé, aztán a vízből kezet nyújtott. Így búcsúzik Bulgária? Nagyon nehezen,de jóindulattal? Tévedtem. Még fogva tart.

A következő védettnek látszó öbölben csak perceket maradtam, mert úgy gondoltam, ami ott van, az nem aktív pihenés. Folyamatos törőhullámok indultak a bejárattól. Inkább továb állok és pihenésnek betudom, azt, hogy lassabban evezek, ez mindigbevált. Ha kell, így erősebben istudok húzni, ha olyan a helyzet.

A távoli sziklák még mindig nem 250 fokban látszanak, így a napom tervezett végcélját nem érem el. Kiálltam egy beechen, de nem mentem odáig teljesen. Az északi oldalon, a védettebb részen volt egy kisebb beech, sziklákkal körbezárva, egy cölöpökre épült házzal. Tartozott hozzá a parton két napfénytető, 1 asztalka, napozóágy, alatta a sziklákra rá volt hordva vagy 100 méterről egy kis homok, egyfajta miniatűr oázis alakult így ki a semmi közepén 20 négyzetméteren. Az asztalkára pici RESERVE tábla került, mintegy jelezve, hogy ez nem a strand,, hanem bizony magánterület.

Céltalanul mászkáltam a hajó körül, néztem a hordalékokat. a civilizáció szennye. Flakonok, felesleges kacatok. Egy tengervíz által tisztára mosott cipő és egy 3 m-es faléc keltette fel a figyelmemet. Megragadtam mindkettőt, és a hajóhoz húztam, mintegy diadalként élve ezt meg, mintha ez a két tárgy létem fenntartásának alapköve lenne. Vagy csupán az elme keresett a parti hulladékok között valamit, ami segítene a létfenntartáshoz, majd végső defektként beletörődött, hogy most csak ennyi jár? Nem tudom. A két holmi begyűjtése természetesnek tűnt. A cipő remek kispárna lett 1 sziklán, a léc pedig a sarkam fölé, hogy az is pihenjen. Néha szabályos elfekvési foltokat figyelek meg a két sarkamon. Valamit tenni kéne vele. ''

Gondoltam megnézem a napozóágyat, meg tőle nem messze a hajókihúzó pályát, háthalehet ott függőágyat feszíteni. A kis házból egy ember invitált be kis hidegvacsorára. Valamit láthatott az öreg rajtam.

Takaros kis önellátó ház volt ez a tengerparton. A víz palackokban, solar töltésvezérlő rendszer a tetőn, TV, áram, hajólámpák, halászfelszerelések. Vlado Ivanov elmesélte, hogy járt nála két kanadai, akik körbeutazták a Földet. Innen akartak átevezni kenukkal a törökökhöz. Szabálytalanul. Lekapcsolták őket a bolgár oldalon a következő öbölben, majd a hajók autóra krültek, ők meg bilincsbe. Vlado mentette ki őket szorult helyzetükből.

Kicsit feszült lettem. Én itt kényszerből kötöttem ki, mert ilyen szélben nem kockáztatom meg a bizonytalan továbbhaladást meredek partszaksznál.

Vladotól kaptam tengeribetegség ellen valami tablettát, hátha az van nekem, amit kétlek, mert kjakozás közben az ember feje és két szeme folyamatosan követi a horizontot, optikai úton képtelenség az emésztőszervrendszeri zavar. A két szemnek igencsak megvan az illúzió, miszerint a horizont vízszintes.

A vacsora kis felvágott, paradicsom, kenyér, fokhagyma, jégkocka a vízben... Alig tudtam enni, még üres volt a hasam.A kis napozóterasz odalenn

A hajót áthvittem a kis beechről a napozóágyhoz. Arra gondoltam, hogy innen könnyebb indulni, ha erősödne a hullámzás. Vlado segített finoman kiemelni a hajót a sziklákra. Mondta, aludhatok a házban is, én viszont ragaszkodtam, hogy a hajómnálmaradok, nem hagyom magára. Ezt jól tettem...

Hajnalban, 5 óra körül ő el fog menni Burgasba, javasolta a hajnali indulást nekem is. Használjam ki a jó időt, amíg még az van. Letelepedtem a nyugágyra, fejem felett két napernyő, közvetlenül alattam a matracom, lapátom az asztalon tisztességes pózban, így aludtam el kivételesen naplóírásnélkül.

Hozzászólások: