VIII. 5.

Este a büfés a büfé teraszán a napozóágyak matracaiból és a babzsákokból berendezett nekem egy olyan hálószobát, amibe importálni lehetett volna a közeli Isztanbulból egy kisebb háremet. A hajóm kikötve, csk hajnalban kellett ugrani, mertnőttek a hullámok, alámosták a homokpartot. Az egész este, így visszemlékezve olyan hangulatos volt korombéli emberekkel megtöltve, hogy a kiegyensúlyozottságon csak az tuningolt volna, ha én is hoztam voln valakit mgammal. Egy ilyen út azoban odahaza senkit sem érdekelt.

Reggel, amikor a hajó fara elindult a homokon kifelé, igen nagy ívben ugrottam. Minden dckfedél zárva, már rég nem vagyok idióta, hogy éjszakára nyitva hagyjak valamit.

A vízimentő, aki meglepően hasonlít Vrana Tamásra, aki vadvízen is valami hasonló, már takarítja a strandot, gereblyézi a hínárt. (Érdekes, hogy egyes emberek mennyire hasonlítanak néha már ismert személyiségekre, azokat az ember képes pontosan úgy kezelni, mint a már ismerteket.) Később, a takarítás után hindu kézmozdulatok következtek egyenletes mozgással, majd a futás, kézben két kisebb szikladarabbal. Egy idő után futás közben a szikladarabokkal karkörzést is végzett, ezáltal olyan látványt nyújtott a strand kitakarított homokpadján, mint egy repülés közben lábaival ide-oda integető, matt részeg sirály.

Elkezdtem megragasztani a neoprén spritz-decket, ami tegnap mondta fel a szolgálatot. Az ipari szilikon nem erre való, viszont ha a ragasztást varrással, két oldalról gumierősítéssel tuningolom, kitarthat, míg szerzek megfelelő javítókészletet.

A tegnapi kikötésnél a hajó belsejébe került hínárral 400 db hosszú csúszómászó is aktív utas akar lenni menet közben a szúnyogokkal, gyümölcslegyekkel együtt. A sózott képű, harapós döglegyekről már beszélni sem szabad.

Visszajött tegnapról egy ember, aki ott volt, amikor a szakadt spricómról beszéltem. Hozott egyet,mondta,próbáljam fel a hajómra. Ő is kajakozott, ez már nem kell neki. Point65-ös spricó erősebb kordurából, nem a gagyi fajta, a víznyomást azonban nem állja,ha kap valamit, nem ereszti át, viszont az ölemben kell hordanom, míg le nem söpröm. Ez akár 20 liter is lehet, szóval a neoprén pótolhatatlan, ha valaki nem akar kikészülni nagyobb hullámzásban. Kérdeztem jótevőmet, Stoian Nikolovot, mennyibe kerül, kifizetem. Nem akart elfogadni semmit. Megköszöntem neki. Csak ezért jött le a partra, már ment is tovább.

Lassan szállingóznak az emberek a strandra,ugyanazok a 30-as 40-esek, mint akik tegnapszétbulizták magukat a bárban. Vadító látvány...

Készülődöm az induláshoz, még senki sem hiszi, hogy kifutok. Néztem a hullámokat,ezekmost komolyabbak. Valeriq, a strand é a büfé egyik fotósa előhozta az egyik derítős ágyúját, maajd kérte, hogy hadd legyen. Én is mondtam, hogy hadd, így készült néhány valóban profi fénykép vakuval. E-mail cím cserék következtek.

Elbúcsúztam mindenkitől, akit személyesen is megismertem. Ezután merőlegesen a hullámok felé meredező hajómat, oldalán a lapáttal, elkezdtem befelé tolni, amikor úgy láttam, az orr felöli magasított deckre pakolt holmikon nem fog úgy törni a hullámtaraj, hogy a szintén magas cocpitba jusson. Valaki szintén tolta a hajót hátulról, szerencsére jókor ordítottam a zajban, hogy merőleges legyen a hajó a hullámokra.

A hajó siklik, tehetetlensége a hosszához képest borzalmasan nagy, ugrok, benn ülök, spricó fel a hajóra, lapát kitép, következőtarajon mr én uralkodom. Húztam 30-40 métert, ottkezdődtek a tolóhullámok. integettem, de nem láttam már senkit a tucatnyi jó fej embeből. Szemből jött a Nap, ők meg az árnyékban lehettek.

Húzok. Dög nagy hullámok megint, 2-3 méter körüliek össze-vissza. Jókor,mert a szél elállt. Véfif meredek sziklafalak vannak, ajobb kanyarnál interferenciával. Tűhegyes tarajok,mintha hégcsapokat szurkáltak volna le. Jön egy öböl, átvágom. A part nagyon széplehet, de nem olyanidőben,mint amilyen most van. A Nap is rossz irányból süt, értelmes fényképeket aligha lehetne készíteni. Levágtam ezt az öblöt is.

Odakinn magasra felcsapó tarajok a parttól100 méterre. Ez nem halászháló, hanem sziklazátony, azon törnek meg a hullámok! Sok-sok egymástól nem messze. Olyan a legkülső, hogyki semlátszik, csak habot és valami limányjellegűt gerjeszt.Ilyen helyeken búvárparadicsom van, mert itt süllyednek halomra a hajók, akiknek lusta a kormányosa arra,hogy kikerülje a potenciálisan veszélyes szakaszt. Nos,én nem akarok búvárlátványosság lenni, mivel nem vagyokantik amfor, ezért alegkülső alattomos és a még kilátszó között áthaladtam. Semmi sem tolt rájuk, jólkinéztem mindent. Ha halászháló is lett volna, ott maradok.

Odafenn katonai létesítmény, világítótorony, kis védettöbölben pici cseh (!) halásztelep. Akocsma zárva, de kiültem nézni a halászokat. Nyugalmas életük lehet itt. Fent a kis hegyen megtaláltam a búvárközpontot, amit odalenn egy hatalmas molinó is hirdet különböző fényképekkel, túracélpontokkal. Már minden zárva. Itt kellett volna maradnom, mert megy le a Nap, és ez bizony egy ritka szép kis öböl. Mégis tovább mentem.

Fishnetek, halászhálók megint. Az agyamra mennek. Kikerülési manőver. 1-2 sziklás, kiálló nélküli kis öböl után jött két védett gát, egyik mögé beálltam a halászhajók után, ki a homokpadra. Egy kiürült beech. Itt nyugtom lesz végre.

Hopp, kiderült,hogy a törölközőmetaz előző táborhelyemen hagytam. Kár érte, sok helyen jártmál velem. Borzalamsanbüdös volt már, hiába mostam. Van egy másik, csak előkell kotorni a hajó orrából.

Sátorállítás, szalonna, bolgár instant leves. Esti befáradás után naplóírás keksz evése közben, háttérben pedig a hatáskedvéért egy alumínium színpad építése következik nekem jó mélyen az agyam belsejébe hatolva. hullámmorajlás helyett itt van nekem éjszakára ez. Most pedig alvás következik!

Hozzászólások: