VIII. 3. Nagyon rosszul aludtam. Egy szúnyogot képtelen votam a szúnyogháló alatt levadászni, a hangját sem hallottam. A burgasi port kontroll épülete ugyan bevilágította a teljes teret ahol aludtam, még így is lehetetlen volt a vadászat. Szemben a burgasi kikötőben éjfélig ment a hangos kirakodás, hajnalban pedig egy pajkos boxerhajó berángatta az Ultra Africa nevű tankert.

Lassan pakoltam, hajnalban a szél is megjelent, nyugatról esőfelhők érkeztek. El kell innen mennem valami homokos partra. Beültem utoljára a marina büféjébe, ami még zárva volt. Kínai levest melegítettem krumplival. Nagyon lassan tudtam csak megenni. Izmaim mintha beálltak volna az egy napos pihenőtől, kicsit tornáztam.

Jöttek ismét a fiatal vitorlázók. Tizenévesen regattáznak kis vitorlásokon. Megjött az edzőjük, aki népgyűlést tart valószínűleg a közelgő thunderstorm miatt. Közben egy kisebb kikötői daru jött és beemelt a vízbe két vitorlást. Zajlik az élet, a sétahajó is beállt a marinába. Beljebb a város felé épülaz új utasterminál, jövőre már oda fognak beállni az ehhez hasonó hajók.

Ch11, hívtam a Burgas Port Controllt. Közöltem tervemet, hogy elindulok, irány 100 fok, körülbelül 2 csomóval. Érdeklődtem a ma várható szélirányról és erősségéről. Pazar. Minden hátulról fog érni, azaz nincs leállás, ha elindulok. Korrekten elköszöntünk, semmiben sem akartak megakadályozni, minden döntés ilyenkor a hajóson van.

A regattások segítettek letolni a hajót, a lapátomat is a kezembe adták. Félek-e full karbon cuccokkal kimenni a viharb? Persze. De legalább átdob a burgasi öblön.

Mosott hullaként indultam el esőkabátban, spricóval. Amint elhagytam a kikötő világítótornyát, eleredt az eső, mintha időzítve lett volna a pillanat. Aztán egyre erősödött a hullámzás, tarajok ugyan alig voltak, de dörgött az ég, és a fejem felett vonult át minden, ami járt.

A víz meleg volt, az eső hideg. Hátranéztem, a teljes burgasi partszakasz egyszerűen eltűnt az esőben. Ha valaki ost oda akarna befutni, nem tudom, mit csinálna kompasz nélkül. Előttem még mindig ott a cél 100 fokra, gondolkodtam, hogy ne célozzam-e meg a még távolabbi szakaszokat, végül megelégedtem az eredeti tervemmel. Ma diétán vagyok, és ez az evezésre is vonatkozik. két napja alig aludta, és ez rossz hatással van a hajómra.

Átértem a burgasi öböl déli oldalára végre. Kicsit még mentem, majd találtam egy néptelen strandot. Fent büfé, csalogatja az embert, szélvédett fóliákkal leborítva. Az eső elállt, én pedig felmentem teázni. Alig ültek a teraszon, szinte csak a személyzet és néhány alvajáró. Többször leborultam az asztalra, aludni akartam.

A strand három búvára olyan sokáig nézegette a hajómat, hogy szerintem hajó szüzies gondolatokba fordult. Megkérdezték, ma honnan jöttem. Elmondtam, a burgasi jachtkikötőből. Ezután már sok minden érdekelte őket. Szerencsére aludni is hagytak az asztalra burulva. Ennek fele sem tréfa, aludni kell rendesebb körülmények között.

Kisütött a Nap, kiraktam száradni a kabátot és a spricót. Naplóírás következik, erre az egyik búvár elém rakottegy pohár forró tejet. Pont ez kell a beleimnek, fehérjebomba, ételmérgezés után a legjobb még durvábban berobbantani az emésztő szervrendszert. Vasdi Petra, aki gyorstalpalót adott a túlélési esélyeimről, nem javasolta semmilyen fehérje elfogyasztását. Ezt viszont itt nekem ost meg kell ennem poharastul... 1983 óta nem ittam meleg tejet, akkor egyenesen egy tehénből jött a tej, annyira friss volt. Megutáltatták velem. Most viszont tényleg jó volt, új táplálékként érzékeltem, elhitettem magammal, hogy jót fog tenni. Bevált, állapotom nem romlott. Tényleg jó a tej,nem értem, miért csak kakaót szoktam inni. Kíváncsi leszek a hatására.

A búvárok elmondták, hogy akövetkező levágásomnál nem szabad bemennem a hadikikötőbe. Rendben, nem is vágytam ilyen helyre. Elvonultam a még mindig üres strandon a hajóm felé, majd lerogytam egy napozóágy mellé, ahol a vízálló dobozomat párnaként használva a legkülönbözőbb pózokban pótoltam valamit az alvásból. Amikor úgy gondoltam, hogy ebből elég, átültem a gyékényfotelbe bolgár ropit enni, amiről reggel még azt hittem, hogy instant leves. Ezt a ropit még egy halásztól kaptam, most viszont nagyon jól jön. Elkezdtem készülődni. A búvárokat nem úsztam meg, mindenképpen segíteni akartak a hajóbetolásánál.

Ekkorra én már igen nagy rutinra tettem szert a fekete-tengeri repülőstartokra, most mégis jólesett ez egy magamfajta lábadozó félhullának.

A szél teljesen megfordult. Frontálisan jött a hullámokkal együtt. Gyalog a parton egy 80 éves néni gyorsabb lett volna járókával a sziklák között, mint én itt. A hullámok közt néha az eddigieknél is magasabbak jöttek. Ráértem elgondolkodni, hogyan és miként lehetne mérni a magasságukat. Aztán megjelentek a tarajok. Szerencsére valami ösztönszerű időzítéssel szedtem ki a deck gumikötelei közül a spricót, 2-3 perc sem kellett ahhoz, hogy 200 liter víz zúduljon a nyakamba. A szemem ég, a mellkasomnál meg dőbe a felcsapó vízből 1-2 dl-nyi adag. Annyi baj legyen...

Ez a nap a lassú haladásról fog szólni, valamint a burgasi öböl elhagyásáról. Nem szabad máshogy gondolkodni, itt a szél irányít. Én csupán egy megtűrt idegen vagyok itt.

A búvárok által beharangozott hadikikötő valójában egy magas védőgáttal lezárt, darukkal is felszerelt hadiüzem lehetett.

Elindultam a következő öböl-levágásra. Néha belehúztam, nem volt sok hatás. Tudtam volna tartani az iramot, csakhogy bennem volt még a tegnap délutáni ételmérgezés emléke. Inkább nem húzok most csípőbőlrásegítve...

Egy ódivatú vitorlásnak álcázott motoros sétahajó turistái integettek a mai napi szakaszom utolsó nagyobb hullámainál. Hogy haszna is legyen, jbb tenyerem tornáztatása céljából óvodás módszerrel integettem nekik, ezt kitörő ováció fogadta. Távolság kb. 10 méter, a kormányos szándékosan rámhúzta a hajót. Később egy halász is megközelített a motorosával, de tartva a tisztes távolságot, valószínűleg ellenőrizte, én evezek-e. Én voltam...

Végül, mint aki hazaérkezett, befordultam Csernyomorec kikötőjébe.

Csernyomorec ideális megállóhely. Védett kikötő, mögötte lapos homokstrand, étterem, odafenn hatalmas butiksor, bevásárlóhelyek. Gyümölcsöt szeretnék venni, elsősorban banánt.

Életem legrosszabb pizzáját ettem a fenti emeletes étteremben. Jó volt ugyan, csak rosszul volt elkészítve. Strndpizza, amihez azért jármajonéz és paradicsomszósz, hogy a vendég saját kezűleg rontsa el még jobban vele az ételt. Almalevet is ittam, mert valahogy megkívntam.

A fenti étterem emeletéről lenéztem a hajómhoz. jó, hogy nem vagyok ott, mert szelfizgetnek mobiltelefonjukon a hajómnál. Ez olyan tevékenység, amellyel önarcképet készítenek az emberek önmagukról, hogy gyűjtsék saját magukat. Ezzel szilárdabbá válik az egójuk.

Fizettem, lementem a sötétben a hajómhoz, eveztem 50 métert a strandvégéig, majd sátorverés következett, naplóírás,végül beájulás.

Hozzászólások: