E Előrebocsátom: végtelenül tisztelem Storcz Botondot a sporteredményei miatt. Sőt, elismerem eddigi kapitányi munkásságát -- bár az utolsó két évből hallottam és olvastam disszonáns felhangokat. Viszont mostantól a szememben kapitányi ténykedése abba a kicsinyes és pitiáner sportvezetői kategóriába tartozik amit nemigen tudok minősíteni.
Tegnap Olaszországból hazafelé autózva hallgatva a Sportvilág adását majd kiesett a kezemből a kormány: lelkes riport számolt be arról, hogy Storcz lett a szlalom szakág szövetségi kapitánya. Tessék?!
Igen, jól hallották a szlalom szakágé. Kajak-kenu és kajak-kenu gondolhatnák az emberek. Csakhogy ez nagyon nem így van. Kábé olyan ez, mintha a női magasugrók szakmai felelőse mondjuk egy férfi kalapácsvető edző lenne, mert hisz az is atlétika meg ez is atlétika. Vagy, hogy a víznél maradjunk: mintha hajóskapitányokra bíznánk az akrobatikus jetskisek felkészítését.
Előrebocsátom: bár vadvízzel foglalkozom, semmi szakmai irígység nincs bennem, a szlalom versenyzés távol áll tőlem, én ugyanúgy más területen mozgok, de nekem legalább van némi közöm a vadvízi evezéshez, nem csak annyi, hogy láttam már...
Nehezen tudom feledni, hogy lelkes amatőrök már több évtizede mindent megtettek azért, hogy legyen ilyesmi nálunk. Szorgalmasan edzettek, várták a lehetőséget, ami évtizede ha kicsiben is de eljött. Persze ehhez az kellett, hogy a KSI akkori edzője -- mint szövetség közeli ember -- a hatalom által picit mámorosodva kijárt a szövetségtől minimális anyagi és eszköz kontingenst, amit azután közvetlen környezetével gyorsan felélt. Nem részletezem: nem olyanok és nem azok kerültek versenyre akik ezt a sportot nagyságrendekkel jobb szinten űzték mint a szerencsés kiválasztottak. Forrongott, zúgolódott a sportszakma, és versenyzőink katasztrofális eredménytelensége (konkrétan a hasukat fogták a sportág külföldi művelői őket látva) visszaszorította az éledező sportágat.
No annyira azért nem, hogy jeles olimpiai bajnokunk (és sportdiplomatánk) csemetéje, akinek hát -- úgy tűnt -- mégis csak adni kellett valamit a szövetségben a vadvizes szakág felelőse lett. Ténykedésére egy jellemző cselekedet: miután elfelejtett egy vadvízi tanfolyam leendő résztvevőit kiértesíteni, képes volt családi tragédiát hazudni a mentségére. De ő sincs már a szakágban, a szakágat ugyanis megfojtotta a pénzhiány és a síkviziek féltékenysége. Hiszen szövetség kasszájába befolyó pénzből ugyan miért hoztak volna létre önmaguknak konkurrenciát? És ugye kitalálják ki is ágált akkor igencsak a szlalom szakág ellen? Most azonban változott a rend. Lesz pénz, vadvízi pálya is épül a nagy olimpiára történő készülődésben. És hát a pénz és a lehetőség szagát már érezni lehet....
Térjünk vissza a tegnapi riportra, ahol a riporter megkérdezte Storczot, hogy ezt akkor most hogyan és miért.
-- Mert nagyon tetszik --- volt a válasz és ledöbbentem.
Ez az ember vadvizet életében csak kívülről látott, fogalma nincs pl. a felszerelésekről, biztonsági szabályokról. Hogy a felkészítésről már ne is beszéljünk. A síkvizi kajak-kenu a ciklikus terhelésről szól, a szlalom az a technikáról, a víz különböző alakzatának különböző módon történő leküzdéséről. Mintha egy alpesi síző szakembert tennének a sífutáshoz, vagy netán a síakrobatikához pusztán a havas múltja miatt és mert neki "tetszik".
No de jött a következő kérdés:
-- Kikkel fog versenyezni? -- és most tessék jól figyelni, nem tudom szó szerint visszaidézni de a lényeg ez volt: -- Van Szegeden egy síkvizis lány aki most áll át a szlalom szakágra, és tudok szlovéniában egy magyar származású fiatalembert aki ottani vadvizes.

Kedves Storcz Botond! Ebben a sportágban egészen sokan és egészen kiváló módon kezelik a lapátot. Hogy mást ne mondjak van egy általam NAGYON NEM kedvelt ember, aki ráadásul kiválóan oktatja is és vannak körülötte tehetséges fiatalok. Nem tudom a most elkezdő szegedi síkvizes lány mit tud, de Zakál Anikó, Egedi Nóra, Berekalli Éva -- csak így kapásból három név -- biztosan nagyságrendekkel többet. Anikót magam is láttam amikor felboruló hajóból úszó embert kajakkal egy kézzel mentett nehéz fokozatú vadvízen. Nem olimpiai szám a gumicsónakos változat a rafting de magyar Európa Bajnokai vannak mindenféle szövetségi- és kormányzati segítség nélkül. Nagyon értik-érzik a sportágat. Saját pénzen edzésre járva Szlovákiába, Ausztriába, Szlovéniába sőt Olaszországba, saját erőből saját magukat menedzselve.
Én a rendszerváltás környékén azt hittem, végre a sportban is a szakma fog dönteni és nem a hatalom által odatett komisszárok. Hogy a tudás és a tapasztalat számít majd a jelenben és nem a múltban tett szolgálatok. Storczban is csalódtam. Neki ezt önbecsülésből sem szabadott volna elvállalnia.
De a hatalom és az anyagiak nagy úr...
Ne feledjük a döntést: mostantól pénz is lesz ebben a szakágban....

Forrás: facebook

Hozzászólások:

Helyszínekkel kapcsolatos írások

contentmap_module