2017.VI.28.
Lat 37° 24,9323'N
Lon 024° 22,7406'E

Lustán keltem. Egy néni jött a parton végig, kagylókat keresett a vízben, de csak a hajómat találta. Megállt és végignézte. A guarára rákérdezett, minek az. Nem akartam neki a laterálfelületekről mesélni, mondtam, hogy a stabilitáshoz kell nagy hullámoknál. Megettem a maradék vacsorámat, amikor jött a part üzemeltetője és mondta, napközben a nyugágy itt 10 euró. Elmeséltem neki, már mennék is, csak iszom fönn egy kávét. Ettől megnyugodott.

A Riva di Pisses bár környékén úgy tűnik, a helyiek kabócákat termesztenek. Ilyen térzenét ritkán hallottam eddig a görög szigeteken.

A kávém mellett töltés, naplóírás. A személyzet egyike, aki a napozóágy mibenlétéről tájékoztatott, mondta, Androson lakik. Andros és Evia közt az áramlat valóban erős, ha ott szél van, a közlekedés aránylag rázós.

A következő szigetet 150°-ra kell becélozni. A helyiek azt javasolták, nyugatról kerüljem. Indulás után tévesen azt hittem, hogy egy távoli pont 150°-ra már egy másik sziget. Tévedtem. Nisos Kea meredek, magas, sziklás partjai következtek órákig, ezt megszakította néhány középszerű öböl homokpaddal, népes civilizáció sehol. A meredek sziklafalas partoknál szinte azonnal mélyült a víz. Itt erős szélben borzalmas interferált hullámzás lehet. Itt gondolkodtam azon, hogy hiába van a hajó partközelben, az néha rosszabb, mint a nyílt víz, mert a part szétszedheti az ember hajóját, ő meg partra sem tud mászni, csak felkenődni rá.

Később jött csak el az átkelési pont. Ismét pont ott nem volt nekem pihenőnek valami kikötő, így csak egy kicsit álltam le a vízen. Itt a változatosság kedvéért olyan veszélyes alámetszések voltak a sziklafalon, hogy kecskéket sem láttam.

Az átkeléshez nem volt kedvem. A rádión valahol galewarningoztak, a hullámok sem voltak a tegnapiak. Jobbról jött a szél. Szinte semmi forgalom nem volt. Ha igen, akkor az tőlem sok mérföldre. A rádiót hallgatva egy búvárhajó főgépe leállt valahol és a szervizhajóval beszélt. A 16-osról a 06-os csatornára térnek át ilyenkor. Nagy nehezen értem el Nisos Kythnos előre kinézett öblét, Kolonát. Ez egy érdekes hely. Agios Louka egy kis sziget volt mellette, de keletről és nyugatról annyi hullámverést kaphatott, hogy homokhíd képződött a sziget és a fősziget között. Így egy különleges, szinte bármikor használható kikötő jött létre, melyhez védőgátakat sem építettek. A hajók horgonyon lengnek, csak én nem. Mint valami ógörög hajó, kimásztam a partra.

Véletlenül egyetlen ember volt a parton, pont ott, ahol a legjobb feljáró kínálkozott számomra egy fellegvár jellegű tavernához. Egy nő napozott ott. Mire kihúztam a hajót, már nem volt ott, így akadálytalanul, ,,zavaró tényező'' nélkül jutottam fel a lépcsőn a tavernába. Itt azonnal megkérdezték, melyik szigetről jöttem. Amikor mondtam, hogy a közeli Keáról, csak néztek. A mögöttem lévő asztalnál ülők mindenképp névjegyet akartak cserélni, kíváncsiak voltak eljövendő sorsomra. Belgiumból jöttek és megpróbáltak lebeszélni arról, hogy Thirát dél felé elhagyjam. Időközben befogtam az öbölben az egyetlen olyan motorjachtot, aminek AIS-e volt. Egyetlen horgonyzó vitorláson sem volt bekapcsolva az adó, látszott, hogy akinek van, csak menetben használja. Ilyen alapon kajakra még menetben is túlzás lenne egy AIS adó... De talán néha mégsem, majd kiderül (igen, később nagyon beláttam, hogy néha jó jön).

Ettem egy steaket. Úgy éreztem, az utóbbi evezés után ezt megérdemeltem. Ezután írtam a naplót. Mi mást...?

Amikor már mindenki, minden jachtos elindult aludni a hajójához, én is. Hozták a számlát. Szerintem a személyzet hülyének nézett, mert csak egy hülye nem ismer fel egy stornó számlát, ami a gépből jön, görög szavak, az összeg pedig 0,00. Fölötte a valós összeg, majd annak negatív értéke. A pincér kummantani akart volna? Engem itt nem fognak szeretni. Eddig mindenütt járt víz a vándornak, itt nem. Emiatt visszaadtam a cetlit, rákérdezve, mi ez. Rohangáltak egymás közt, majd sűrű elnézéskérés közben hoztak egy valódit. 1 euró szervizdíj is volt rajta, amit megérdemeltek, mert valóban finom volt. A hangulat is tökéletes, valószínűnek tartottam a végén, hogy a pénztárgépet valami új fiú kezelte.

Kidobtam a matracot a hajó mellé, lekentem az égett bőrömet aloe krémmel, és elkenődtem a homokban. Két jachtos a sötétben a hajóm mellett kolbászolva mentek a bocijaik felé \footnote{így hívják a skipperek a kis gumihajót, mellyel kijutnak a partra}, nem állták meg, hogy ne kérdezzenek ki a fél életemről. Föléjük néztem az ég felé, nem láttam semmit, ami rájuk szakadna, így kedvesen társalogtam. Végül a fejem alól a kispárnának használt sárga dobozból kaptak egy szép színes névjegyet, aminek nagyon megörültek.
Alvás!

Gépírás: Horváth Eszter

Hozzászólások: