Eltűnt egy magyar vízitúrázó a Dráva egy horvátországi szakaszán – adta hírül honlapján szombaton a horvát katasztrófavédelmi szervezet (DUZS).

Közlésük szerint 13 magyar kenus (nem pedig kajakos, ahogy sok helyen írják) indult el a Dráván Barcstól, még csütörtökön. A horvátországi Répás közelében egy szigeten éjszakáztak, társuk ekkor hagyta el a táborhelyet, ahová nem tért vissza. A rendőrség pénteken a reggeli óráktól csónakokkal kezdett az eltűnt férfi keresésébe, a kutatásban részt vettek a kajakos társai, felesége és lánya, valamint helybéli halászok. A keresés azonban nem vezetett eredményre, ezért a délutáni órákban felfüggesztették. A horvát katasztrófavédelem közölte: búvárok bevonásával szombaton reggel folytatják az eltűnt magyar férfi felkutatását.

Ezúton várunk minden olyan információt, amelyek korrekten, csúsztatások és félreírások nélkül leírhatók.

(A fenti javított tartalom forrása: MTI. Azóta már megtanulta az MTI, hogy nem ,,kajakozóról'', hanem egy vízitúrázó kenuscsapatról van szó)


Levél érkezett, nem hozzánk, hanem az ilyenkor azonnal elérhető, de a magyarországi média által szuperbizarr tabunak minősülő hírportálra, a kuruc.info-ra. Alábbiakban tükrözzük az ott leírt teljes tartalmat, külön vastagon szedve a megdöbbentő tényt...
Az egyéb hírforrásokról most nem írunk összesítést, mert az említendő helyeken véleményünk szerint azt sem képesek megfogalmazni mi a különbség a kenus és a kajakos között, illetve a kajakozó és a kajakos között...

Előbb azonban rövidebbre fogjuk a szót.

2010. augusztus 4.
Bizonyossá vált, hogy annak a magyar vízitúrázónak a holttestét találták meg hétfőn a Dráva horvátországi szakaszán, aki a múlt héten tűnt el a folyóban; ő volt idén a harmadik magyar állampolgár, aki Horvátországban hunyt el.

A zágrábi magyar konzul elmondta: a család azonosította a még hétfőn megtalált vízitúrázót. A következő napok folyamán a halál pontos okát állapítják meg.
MTI nyomán

2010. novemberében Vidráék (vidraportal.hu ) tapasztalhatták, hogy a Dráva horvát szakasza (Botovo - Répás) újabban szintén engedélyköteles. A jóindulatú horvát határőr felhívta rájuk a rendőrök figyelmét. A horvátok a nemrégiben történt magyar kenus balesetére hivatkozva hozták meg ezen határozatot.


A napokban számtalan formában jelentek meg hírek a Dráván eltűnt magyar férfival kapcsolatban. Sajnos ezek mindegyike tartalmaz ferdítéseket és tévedéseket. Ezért gondoltam, hogy legalább Önöknél, a nemzeti oldalon álló hírportálon (kuruc.info ---szerk.) megpróbálom tisztává tenni a képet.
Egy vagyok a 13 pécsi kenus közül, aki július 29-én, csütörtökön vízre szállt Őrtilosnál. Délelőtt 11 óra körül 4 kenuval indultunk egy motorcsónak kíséretében. Célunk Vízvár lett volna, azonban a délután 5 óra felé eleredő eső megállásra kényszerített minket, hatalmas vihar készülődött.
Egy szigeten kötöttünk ki a Dráva 213. és 214. kilométere között, Répástól nem messze. A kikötés után sietve láttunk neki a tábor felállításának, néhányan pedig a magunkkal vitt étel melegítésével foglalatoskodtak. A vacsora alatt tudatosult legtöbbünkben, hogy barátunk a partraszállás után közvetlenül elindult fát keresni, illetve megbizonyosodni arról, hogy kicsivel feljebb ideálisabbak-e a körülmények a táborozáshoz és már a sátorverésben sem vett részt.
A felismerés után azonnal elindultunk arra a partszakaszra, ahol korábban hatalmas mennyiségű szárazra vetett uszadékfát láttunk, körülbelül 150 méterrel a táborunktól. A keresésre eleinte öten indultunk, barátunk leánya és fia is velünk tartott. Miután az említett szakaszon nem találtunk semmi nyomot, visszamentünk a tábor területére és közöltük az aggasztó hírt a többiekkel, aminek hatására barátunk felesége és a túravezetőnk is beszállt a keresésbe.
drava100801

Sötétedés után is kutattunk lámpákkal, majd 10 óra körül kértünk segítséget egy németül beszélő horvát horgásztól, aki azonnal értesítette a rendőrséget. A rendőrök éjfél után értek a helyszínre, addigra ítéletidő tombolt.
Néhány adat rögzítése után közölték, hogy reggel fél 9 körül tudnak nekilátni a keresésnek, mivel éjszaka a motorcsónakkal való közlekedés tilos és kivitelezhetetlen. Így is történt. A brutális éjszakát követően, 30-án reggel fél 9 tájékán megérkezett az első csapat és kisvártatva az erősítés is. A horvát rendőrökkel, katasztrófavédelmisekkel, az előző nap segítő horgásszal és 8 férfi társammal fésültük át a szigetet, miközben a már összepakolt táborhelyen várt a motorcsónakosunk, valamint barátunk felesége és leánya.
15 óra felé fejeztük be a kutatást, használható nyomra nem bukkantunk. Ezután számtalan nehézség ellenére felszereléseinkkel együtt Golára szállítottak minket, ahol az őrsön ételt és italt kaptunk. Innen vittek át minket a berzencei határátkelőre, ahol mindenkit kihallgattak egy másnap reggel 6 óráig tartó procedúra keretén belül.
Biztosítottak minket, hogy szombaton folytatják a horvát hatóságok a keresést. Szombaton még egyéni keresés is zajlott, reménykedve pásztázták a Drávát egészen sötétedésig.

Elkeserítő a tény, hogy minden erőfeszítés ellenére sem intézhető el az, hogy egy ilyen esetben a magyar speciális mentők bevethetőek legyenek, amennyiben a külföldi hatóságok külön kéréssel nem fordulnak az adott egységekhez.


Barátunk 56 éves, szemüveges, rövid őszes hajú, nagy bajuszú, sportos ember. Eltűnésekor szalmakalapot, szandált, fürdőnadrágot és a jegygyűrűjét viselte. A híresztelésekkel ellentétben nem volt nyilvántartott szívbeteg, tapasztalt túrázó volt, ismerte a Drávát és Magyarország - szinte - minden vízét. Úszni remekül tudott. Őszinte és tiszta magyar ember volt. Mindannyian értetlenül állunk a most már szinte bizonyosnak tűnő tragédia előtt. A tisztánlátást segítené, ha levelemet közzétennék.

Köszönettel és tisztelettel:
D.N.K.

Hozzászólások: