Az emberek megismerése jelentős áldozatot követel attól, aki célul tűzte ezt ki. Mindannyian elkezdtük ezt a születésünk pillanatától kezdve. A tengeri kajakosok, vadvízesek közé is begyűrűzhet az a féregként utat törő, ,,polkorrektül'' fogalmazva körbetartozásnak nevezett jelenség, amely (reálisan fogalmazva) valójában inkább egy lánctartozás. Nem árt megismernünk azon embertársaink lelkét, akiknek ezt köszönhetjük, hogy aztán időben elkerüljük még a lábnyomát is.
Miről van szó? Valaki, vagy valamilyen erő odafent, a vállalkozási létra tetején egyszerűen leállítja a pénzek kifizetését, inkább forgatja, majd jól késve mégis kifizeti, ha éppen erre ráér. A jelenség megér egy tanulmányt, mert bárkit érinthet a dolog. Abban az esetben, ha nem szeretnél gusztustalan szavakat olvasni, kérlek hagyd ki ezt a cikkecskét, mert nem fogsz tudni aludni...

Hogyan lesz egy ártatlan emberből egy valódi sügér?


Az emberi alkalmazkodóképesség nagyrészt a elkövetett hibák alapján fejlődik. Ha hibázunk, villámgyorsan kell tudnunk korrigálni, különben meggebedhetünk. Ez az embertársainkkal történő kapcsolatainknál is így van.
Minél többféle emberrel képes az ember megismerkedni és tevékenykedni, dolgozni, túrázni, annál jobb lesz az alkalmazkodóképessége, és annál nagyobb lesz a látóköre. Egyszerre akár több nyelven, több stílusban is képes lesz kommunikálni. Sok mindenről le kell mondani ahhoz, hogy bizonyos embereket elviseljünk csupán azért, hogy esettanulmányt folytassunk lénye megfigyelésekor. Mindennek megvan az ára. Fegyelmeznünk kell magunkat ahhoz, hogy a számunkra kellemetlen emberek társaságában legyünk ahelyett, hogy máshol jól éreznénk magunkat. A szó szoros értelmében önfegyelem és tanulás eredménye embertársaink megismerése, mely ha néha fájdalmas is, de megéri a fáradtságot, mert gazdagabbak leszünk tőle. Hamarosan elérhetünk arra a szintre, hogy egyre rövidebb idő is elég egy személyiség átfogóbb megismerésére. Tudjuk, mikor mire számíthatunk nála.

Ebben a folyamatban az az érdekes, hogy mire valaki megszerezte azt a képességet, hogy csupán két órás ismeretség után egyetlen kimondott mondattal lelkileg pusztító csapást mérhessen embertársára, belegázolva ezzel a legsérülékenyebb pontjába, addigra el is jutott az érettségnek arra a fokára, ahol ezzel a "pszichológiai fegyverrel" nem fog meggondolatlanul élni. Vagyis ebben a fajta "emberismereti" hatalomban van egy beépített önkontroll. Ezen hatalom eléréséhez szükséges önfegyelem megváltoztatja az embert: nem fog visszaélni vele.

Azonban vannak olyan emberszerű emberi lények, akik valamilyen személyiségzavar vagy gyermekkori nevelési rendellenesség következtében az emberismeretük megszerzéséhez önfegyelem nélkül jutottak hozzá, gátlástalanul rombolva környezetükben élő rivális, vagy alattvalónak minősített társaikat. Ezek az emberek saját vállalkozásaikat is így vezetik, különböző játszmákkal pusztítva ellenségeiket. Rendszerint ilyen véglényekből gyúródik össze azon cégek vezetői gárdája, akik önhibájuk miatt nem fizetik ki alvállalkozóikat.

Hogyan működik ez? Bizonyos idő elteltével kiismerik alvállalkozójuk gyenge pontjait. Vissza is él a helyzettel: egyszerűen nem fizeti ki egy következő munkáját, arra gondolva, hogy az illetőnek ügyvédre sem telik. És persze győzött a senkiházi --- ha az ,,áldozat'' hagyja magát.

Ilyen eszközökkel rendkívül fiatalon is megteheti őspatkányunk azt, hogy pofátlan módon élve tönkretesz másokat. Rendkívül gyorsan haladhat. Nincs évtizedekig tartó önkorlátozó emberismereti tanulási folyamat, ha olyan véglényekkel veszi körül magát, akik szintén hasonlóan izomagyú szemétládák, mint önmaga.

Az emberek olyan személyeket választanak ki üzlettársnak, barátnak, társnak és bizalmasnak, akik ugyanolyan játszmát játszanak. Ezért mindenki, aki "valaki" egy adott társadalmi körben (vállalkozói csoportok, egyetemi klubok, sportkörök stb.) --- olyan módon viselkedik, ami teljesen idegenül hathat egy másik társadalmi körbe tartozó ember számára. Megfordítva: ha egy adott társadalmi körben valaki játszmát változtat, könnyen kívül találhatja magát a körön, de szívesen befogadják egy másikba. Ha tehát valaki patkánnyá válik, az az emberszabásúak csoportjából átkerül a rágcsálók közé --- és viszont, bár patkányból ritkán válik ember, még nem láttam rá példát.

Nincs hatalom a régóta becsületesen dolgozó ,,emberi'' vállalkozások kezében, velük a kutya sem törődik. Egyre jobban csak a "patkány" vállalkozások kezében összpontosul az anyagi- és "erkölcsi" hatalom.

,,Legyen minden olcsó'' --- mondja a legfelsőbb szinten a megrendelő, és aljas módon tevékenykedő vállalkozónk úgy lesz olcsó, hogy a neki dolgozóknak nem fizet. Esetleg rabszolgákat tart minimálbér alatt napi 12 órában, vagy nemes egyszerűséggel nem adózik. Csak egyetlen filozófia létezik: gazdagodj meg mielőbb, válj híressé mielőbb! Csalj, hazudj, hamisíts, ne fizesd ki embereid munkabérét, hiszen semmi sem számít. Senki sem fog bírálni, csak azok, akik számodra már nem jelentenek semmit, akiket már átvertél valamivel.

Senkinek sincsenek elvei, mércéi. Nincsenek olyan klasszikusnak számító értékrendek, amelyek régen voltak. Ma már lassan ügyvéd kell egy szerződéshez is, nem elég egy kézfogás. Mindenki ugyanazt akarja, ugyanazt igyekszik elérni: valami nagyot alkotni, és hamar.

A vállalkozási létra legfelsőbb szintjén álló (esetleg teljesen jóindulatú és gyanútlan) megrendelőben pedig aztán talán még annyi önfegyelem sincsen, mint a bennünket ki nem fizető, vállalkozási szférából kiutálandó saját vérsügér megrendelőnkben. Persze a legfelsőbb szinten állhat értelmes ember is, de ez ritka, mint a fehér holló. A legfelső megrendelő egyszerűen megvásárolja a szolgáltatást, mint bármilyen más árut. Ha ő is egy ősköcsög, akkor benne még csak fel sem merül bármiféle önfegyelem szükségessége a piszkos játszmák nélkülözése terén. Miért? Mert gőze sincs arról, hogy a létra alsóbb fokain valaki éppen éhen halni készül, mert a pénz odáig már nem jut le. Senkinek sem érdeke az, hogy utánajárjon: alvállalkozói kifizették-e a létra legalján állókat, azokat, akik effektíve a legtöbbet dolgoztak.

Egyszerűen fogalmazva, és összegezve az eddigieket:

  • Bárki bárkivel bármikor kitolhat, és ehhez a legundorítóbb eszköztárat is felhasználhatja, ez csupán a fantáziától függ. Kérdés az, hogy mennyire gátlástalan, és hogy kik veszik körül, kiktől tanul érvényesülni.
  • Aki vért izzadva lett vállalkozó, az nehezen, vagy egyáltalán nem lesz egy gátlástalan gazember, mert van önfegyelme, van benne némi etika, és tiszteli embertársait is.
  • Gusztustalan sügér az lesz, akinek az ölébe hullott minden lehetőség majdnem ingyen, sosem kellett igazán megküzdenie semmiért, és nem volt szinte semmi hátráltató tényezője az életben. Úgy kell nézni az önhibájukból nem fizető cégek vezetőire, mint egy társadalmunk által kirekesztendő fertőre.

Hozzászólások: