Világgá mentem. Kajakkal...

Világgá mentem. Kajakkal...

2016 --- amikor előre senki sem tudja, mit fogok tenni és merre megyek.

2016 június 11-én a budapesti Margitszigetről elindultam egy telitömött, saját tervezésű és építésű kajakkal lefelé a Dunán. Csak nagyon kevesen tudták, hogy nem csupán a Gemencig megyek.
Mindent azonban még ma sem tud senki. Oka ennek olyan személyek magyarországi léte, akik az indulásomig gátoltak a munkáimban. Rengetegen voltak, csupán a rosszindulat dolgozott bennük a személyiségzavaraikkal együtt.
Utam dinamikusan alakul és egyáltalán nem én döntöm el a nyomvonalam mibenlétét, hanem a sors, melyet az indulásom alapozott meg.

A jelenlegi térképen látható nyomvonalakat, útpontokat utólag frissítem. Amint egy nagyobb szakasz elérte teljességét, azonnal jelezni fogom.

2016 VIII. 1.

VIII. 1.

{xtypo_dropcap}V{/xtypo_dropcap}égül mégsem napozóágyon aludtam. Két napfénytető közé függőágyat kíséreltem meg kifeszíteni, nem ment, az egyik oszlop mindenáron ki akart dőlni. Ez megrengette volna az életemet, valamint a strand üzemeltetőjét feszült káromkodásra késztette volna az esemény. Így végül leterítettem a függőágyamat a homokba a hajóm mellélepedőnek, rákerült a matrac, majd én, hálózsákba csomagolva.

Éjszaka felkeltem, mert pajkos szúnyogok kezdtek döfködni. A hajókihúzásra használtPVC csöveimet függőlegesen leszúrtam a homokba a felsőtestem köré, majd a Csömör Herminától kapott, fotóműtermi függönyt ráterítettem szúnyoghálónak. Alábújtam, mint valami felravatalozott vízihulla, azzal a különbséggel, hogy én még éltem. A büfé mozgásérzékelőjének 10 másodpercenkénti csipogása mellett már nyugodtan aludtam.

Reggel az öreg tényleg korán nyitott. Összepakoltam, nyitva hagytam a hátsó nagy rekeszen kívül minden nyílást, hogy a nemsokára felforrósodó hajóból szökjön ki az esetleges vízgőz. 15 méterre a büfé teraszán melegszendvics, kávé. Most megnéztem az étlapot, 2leváskávé is van. Ez is drága ahhoz képest, hogy a legolcsóbb a saját készítésű, viszont asztal, szék is jár hozzá, no meg toll a naplóíráshoz.

Hátam mögött a bárpult, tőlem balra a hajóm várja,mikor mozdulunk végre, előttem a tipikus nádtetős napernyők sora, majd a tenger, ahol első lépésben 3 NMi-n keresztül a 195 fokot kell tartanom.

Tartottam is. Ez csak 3 NMi volt, ami után 240 fokra álltam rá. Ez 1.6 NMi lesz. Azért jó a fordulópontok közti távolságot leírni, mert így ténylg tudja az ember délben, mennyinek kéne még meglennie estig.

205 fokon jött egy 6 NMi hosszú öböl-levágás, ami alatt olyan messze kerültem a partoktól, amnnyire a Fekete-tengeren egyedül még nem voltam. 1 méter körüli hullámok, szél keleti, a hullámok iránya is ugyanannak tűnik, hajóforgalom pedig semmi. Félút viszonyítási pontja jobbra valami domb volt. Amint átértem, unalmas szállodasorok ismét. Beálltam a marinába egy halászhajó mellé és lehűtöttem a vizemet a tengerbe lógatva. Pár száz méterrel arrébb megint egy marina, viszont itt remek kifutópályák vannak üresen halászhajók részére. Egyiket megnéztem, csúszik. Jó lesz. Visszatolattam, lassan lelltam, irányba tettem a hajót, elindultam, majd maximális sebességgel kirongyoltam a gerendákra. Kiléptem elegánsan száraz lábbal a partra, körülnéztem, ordít-e valaki. A kommunikációnak ezt a meggyőző formáját most senki nem választotta, csak a kikötői guberáló sirályok, akik mindig veszekednek valamin. Egy olyan hajócsúszdára futottam ki, amin egy olyan hajó állt, melyet rég használtak. Bár sosem tudni, járnak roncsokkal is halászni...

A kikötőtől 10 méterre kis rakpart lépcsővel, majd padok, árnyékkal. Fenn olcsó büfé kávéval, salátával és sült krumplival. Ez elég lesz Burgasig.

A sirályok az asztalom mellett kurvulnak. Hová lesz így a fajtájuk, ha elfelejtenek vízből halakat zabálni? Tőlem aztán semmit sem kapnak. Vékony visító hang lehet náluk a kunyerálás. Egy jó kilátású fatuskóért, egy jól megtömött kuáért itt is ölik egymást. Amint a parton egy asztaltól felállnak a vendégek, ráugrik a maradékra egy sirály és felzabálja amit talál. Ezt a szokást az evolúció talán elgalambosodásnak nevezhetné, ami olyanlehet, mint embereknél a konzumidiotizmus vagy a plázafüggőség.

A halászkikötőből kifelé, mielőtt beálltam volna 240 fokra, megnéztem azt a halálra ítélt vitorlást, ami le volt horgonyozva a parttól kicsit távolabb. Gazdája rég törődött vele, ez látszott is rajta. Negyven élénk sirály próbálta egészben megenni...

A hajó beállt a megfelelőszögbe. Jó messze van a cél, 8.5 NMi, az pont elég lesz estig. Mondjuk olyan, mint a Római part és Leányfalu közti távolság, ha a szél és a hullámzás nem szélsőséges. Most még távolabb leszek a partoktól. Ahhoz, hogy ne érzékeljem a megtett és a hátralévő távolságot folyamatosan, kitaláltam egy taktikát. Nem nézelődtem hátrafelé, oldalra sem, csak előre. Oldalra csak nagyon ritkán, amikor érzékelni akartam a parthoz viszonyított haladást is. Bevált...

A hullámok nőttek, a medúzák eltűntek. A medűzák eltűnése egyértelműsítette annak tényét, hogy most tényleg távol vagyok a partoktól. Néztem a kompaszt: foyamatosan tartom a 240 fokot. Utamba került két halászháló-förtelem, agyonbólyázva, ezekből kezd elegem lenni. Olyan is van, amit azért kell a gerendái miatt kikerülni, mert felülne rá a hajó. Mértem a hullámok okozta esetleges sodródási szöget, hogy értelme is legyen a hálók létének. 5 fokot rátartottam az irányomra.

Sürgősen a most látszó 240 fokra lévő távoli partoknál ki kell néznem valami jellegzetes magaslatot, aminek a formája nem fog változni, amikor közelítek hozzá. Valami Copacabana-jellegű épület háromszögletesedett ki neke a távoli világosszürke masszából.

A Nap 30 fokos szögben áll, átérek. Bal lapáttollam beleakadt egy macskányi medúzába. Mi ez?! Eltévedt? Itt már nem kellene kolbászolnia, hiszen már tisztáztuk, ez nyílt víz.

A távoli háromszög alakú épületet, ami valószínűleg egy szálloda, elneveztem nemes egyszerűséggel Winnetounak, mert csak egy van belőle a parton. Ez a célpontom, a vilgot jelentő viszonyítási pontom. Szélsőliberális indián, aki csak azért jött létre, hogy agymosása legyen az őslakosokat kiirtó amerikai népnek. Ez a háromszög alakú Winnetou pedig az én agyamat mossa azzal, hogy csak vele foglalkozzak. Talán elhagytam a félutat. Winnetou emeletei kezdenek kirajzolódni. Jobbról süti a Nap, balról már lebarnulhatott.

A hullámok a lábfejemnél kezdenek megtörni, és az orr felé haladnak. Pezseg a víz. Már látom a beecheket, keskeny homoksáv világosodik ki. Bástyaszerű toronyházak, tőlük balra Winnetou fehérlik. Még balra elnézve felsejlett a marina betongátja. Ráfordultam, ne a part mentén kacsázzak oda, mint aki a strandról érkezett. A világítótoronytól jönnek ki a halászhajók, jó nagyok. Megvan a bejárat!

A világítótorony alatti táblát lefényképeztem. Egy pár is vot a tövében, nem zavartatták magukat, e voltak foglalva. Néztem a marina hajóit, dülöngéltek, mint a bábuk. Találtam a fehér kikötőkapitánysági épületnél egy kiállót, kihúztam oda a hajót. két ember már várt, megkérdeztek mindent. Egy cetlit mutattam a rottámról szögekkel és távolsági adatokkal, lestek egy darabig. Ismerték a partszakaszt, a chartplotteren megmutattam a nyomvonalamat. Meghívtak egy kólára, elfogadtam. Odafent a marina büféje várt, sült kumpli, croisson, tea, naplóírás, szúnyogok. Az épületben a matrózoknak fenntartott fürdő nagyon jólesett. Kihasználtam.

A büfés egyik alkalmazottja zárás után adott valami konyhai maradékot a sült húsokból. Akkor még nem tudtam, hogy ez mit fog jelenteni nekem a következő napokra nézve, elfogadtam, megköszönte,

Végül alvás! Add a comment

2016 VIII. 2.

VIII. 2.

{xtypo_dropcap}A{/xtypo_dropcap}z esti törölközőmosás már ráfért erre a felmosórongy-jellegű fontos hajóalkatrészre, mert már mozgott. Beazonosíthatatlan foltok voltak már rajta mindenféle rovargyilkosságok miatt.Tisztálkodás mellett sátortakarításra, edénytörlésre és a hajóban vízfelszívásra is remekülmegfelelt. Értékeegyre felbecsülhetetleneb lett az idő múlásával.

Nem tudtam este elaludni egy ideig. Olyan szúnyogmarásaim lettek, hogy rinocérosszá keményedett foltokban a bőröm. kifeszítettem egy kötelet a matracom fölé hosszában, szúnyoghálót terítettem rá,két végén összekötözve. Így már jobb. Most már csak a zuhany utáni bőrkiszáradás miatt vakarózom. Kiugrottam, bekentem magam 3-féle puccpasztával, amelyekre eddig nem volt szükségem. Alvás...

Hajnalban megjelent a szél, mert az hiányzott már csak ide. A Nap még sehol. A szél letépte a szúnyoghálót, ami nem baj, mert ha szélvan, nincsenek rovarok. Amint kisütött a Nap, egy tengerész vigyorgott a hajóm mellett teljese szakállasan. Eszmecsere, majd végigmérte a hajómat. Onnan tudni,kimiféle, hogy a hajókon miket figyel meg. Ő legtöbbet vízvonal alatt szemlélődött.

Jött a parti őrség, akiket nem tudom, ki szabadított rám. Az is lehet, hogy mindennap benéznek a marinába. Igazoltatás, felhívták valószínűleg Balchikot, hogy jártam-e ott. Aggódtam kissé, de úgy tűnik, igen. Elmentek. Felnéztem a kikötőkapitányság fölém magasodó épületére odafönn integettek. Visszaintettem, közben tőlem 20 méterre kiment a kikötőből egy piros boxerhajó. Egy pillanatig a hajóm piros színe egyvonalba került vele. Hasonlít... Ilyen boxerhajók püfölik oldalba a nagy tankereket, akik nem tudnak beállni egyedül a kikötőkbe. Oldalukon rengeteg használt autógumi lóg. Ezek a hajók gyakorlatilag eleven megtestesítői az autók szétgyalázásának, elvégre használt, lepukkant autóalkatrészt tesznek hasznossá: az autógumikat. Nem tudom, autók képesek- ilyesmire, azaz lerobbant hajóalkatrészeket fel tudnak-e használni állandó üzemhez...

Végül a másodlagos rádión, amit Pócza Lacitól, kajakos tettestársamtól kaptam, a Ch11-en felhívtam a Burgas PortControlt. Mondtam, hogy rákényszerültem az ittlétre, mert az elsődleges rádióm aksija elszállt, a lapátomat meg javítani kell. Megköszönte az infót, kérte, hogy ha elindulok, szóljak ismét szándékaimról. Végül elköszöntünk egymástól.

A lapát jobb tollát már csak a ragasztószalag tartotta a nyélen. A PATEX kiolvadt a napon, a só is kifejtette a hatását. Ellenőriztem, ha lejött volna, akkor a toll nem merült volna el. Az epoxi hab nagyon jól ellátja odabenn a feladatát. Ez jó. Smirgli, maradék PATEX eltávolítva, az egészet kimostam édesvízzel. A rádiót felraktam egyszerre mind a három solar töltőre. 3.10 V-on állt az aksija, lehet, hogy kezd feléledni, a múltkor 3.05-ön volt.

A hajóm mellett egy kis kalóz-jellegű vitorlás flotta volt kipakolva. 20-30 hajó egymás mellett, kis kocsikon. Regatta lesz, a kérdésre, hogy zavarok-e, nemleges a válasz.

Irány Burgas! 30 éve nem voltam itt. Tipikus mediterrán riviéra-jelleg, néha viszont olyan érzésem volt, mintha Budapesten lennék. Elsőre vettem négy füzetet és négytollat, egy képeslappal. Itt egyértelmű volt a posta mibenléte, nem úgy,mint Romániában. Úgy őrzik, mint valami bankot, fényképezni is tilos. Egy bankba is eljutottam, kis vízálló dobozom láttán az őr a pultig kísért. Itt elmondták, hogy csak eurót váltanak, szerb valutát nem. Végre találtam egy vélhetően török pénzváltót, ahol a szerb dínártól megszabadultam. Felesben kértem levát és török lírát.

Egy PC boltban megmutattam, hogy mihaz szeretnék hálózati töltőt. Megmondták, két óra kel a csatlakozó beszerzéséhez, de van töltő. Adddig elkérték a rádiót. már csak egy kávét kérek...

Be is ültem egy helyre, ahol automatikusan jött a kávé. Megterveztem az aznapi utamat a vízen, Burgas gyors elhagyásához. 100 fokra kell mennem 4.7 mérföldet, ezzel az öböl túloldalára kerülök. ezt kel majd bemondanom a port kontrollnak. Jól fogják majd venni,mert gyakorlatilag átmegyek a hajóúton, a teheráru forgalmon keresztül.Végül az egészből nem ett semmi.

A PC boltban megkaptam a töltőt, így is error van. Most már elkezdtem a beépített töltésvezérlőre gyanakodni. Kifizettem a töltőt, majd visszamntem a hajóhoz, de nem indultam el, mert legyengültem. Meg is lepődtem. 3-4 alkalommal hánytam, hasmenéssel együtt. Szerintem a tegnap esti jóindulattal nekem adott húsadag lehet a ludas. Ültem, feküldtem, sehol sem volt árnyékos, csendes hely a kikötőben. Visszajött a regattából 50 gyerek, akiktől most a falra másztam. Telefon 2 orvosnak, egy gyógyszerésznek, aztán kiderült, ide szénkapszula és 2-3 nap pihenő kéne. Itt biztos nem akarom apihenést, odakinn 4-5-ös szélvan, ha nem lennék kiütve, akkor is maradnék, mert a szél frontálisan jönne, a hullámok szintén, minden csak fékezne, felesleges az erőlködés.

Eltelt a nap, jött a tegnapi jótevőm, akitől a húst kaptam. Elmeséltem az esetet, arckifejezéséből ítéve nem ő volt a ludas, legalbbis tudatosan biztos nem. Így nem ástam el, nem is lett volna erőm ehhez, azon kívülitt minden beton volt, ami nehezítette volna a dolgot. ha nem ő volt, akkor mi ütött ki? A Delta óta folyamatosan jövök nagy szélben is, legyengült az immunrendszerem talán, és a bolgár pékségben az a túróstészta-féle nem kellett volna? Beszélgettünk egy ideig, majd nagy nehezen egy zöld teával elmentem aludni. Most van az elsőnep, amikor anaplót nem fejeztem be este. Add a comment

2016 VIII. 3.

VIII. 3. {xtypo_dropcap}N{/xtypo_dropcap}agyon rosszul aludtam. Egy szúnyogot képtelen votam a szúnyogháló alatt levadászni, a hangját sem hallottam. A burgasi port kontroll épülete ugyan bevilágította a teljes teret ahol aludtam, még így is lehetetlen volt a vadászat. Szemben a burgasi kikötőben éjfélig ment a hangos kirakodás, hajnalban pedig egy pajkos boxerhajó berángatta az Ultra Africa nevű tankert.

Lassan pakoltam, hajnalban a szél is megjelent, nyugatról esőfelhők érkeztek. El kell innen mennem valami homokos partra. Beültem utoljára a marina büféjébe, ami még zárva volt. Kínai levest melegítettem krumplival. Nagyon lassan tudtam csak megenni. Izmaim mintha beálltak volna az egy napos pihenőtől, kicsit tornáztam.

Jöttek ismét a fiatal vitorlázók. Tizenévesen regattáznak kis vitorlásokon. Megjött az edzőjük, aki népgyűlést tart valószínűleg a közelgő thunderstorm miatt. Közben egy kisebb kikötői daru jött és beemelt a vízbe két vitorlást. Zajlik az élet, a sétahajó is beállt a marinába. Beljebb a város felé épülaz új utasterminál, jövőre már oda fognak beállni az ehhez hasonó hajók.

Ch11, hívtam a Burgas Port Controllt. Közöltem tervemet, hogy elindulok, irány 100 fok, körülbelül 2 csomóval. Érdeklődtem a ma várható szélirányról és erősségéről. Pazar. Minden hátulról fog érni, azaz nincs leállás, ha elindulok. Korrekten elköszöntünk, semmiben sem akartak megakadályozni, minden döntés ilyenkor a hajóson van.

A regattások segítettek letolni a hajót, a lapátomat is a kezembe adták. Félek-e full karbon cuccokkal kimenni a viharb? Persze. De legalább átdob a burgasi öblön.

Mosott hullaként indultam el esőkabátban, spricóval. Amint elhagytam a kikötő világítótornyát, eleredt az eső, mintha időzítve lett volna a pillanat. Aztán egyre erősödött a hullámzás, tarajok ugyan alig voltak, de dörgött az ég, és a fejem felett vonult át minden, ami járt.

A víz meleg volt, az eső hideg. Hátranéztem, a teljes burgasi partszakasz egyszerűen eltűnt az esőben. Ha valaki ost oda akarna befutni, nem tudom, mit csinálna kompasz nélkül. Előttem még mindig ott a cél 100 fokra, gondolkodtam, hogy ne célozzam-e meg a még távolabbi szakaszokat, végül megelégedtem az eredeti tervemmel. Ma diétán vagyok, és ez az evezésre is vonatkozik. két napja alig aludta, és ez rossz hatással van a hajómra.

Átértem a burgasi öböl déli oldalára végre. Kicsit még mentem, majd találtam egy néptelen strandot. Fent büfé, csalogatja az embert, szélvédett fóliákkal leborítva. Az eső elállt, én pedig felmentem teázni. Alig ültek a teraszon, szinte csak a személyzet és néhány alvajáró. Többször leborultam az asztalra, aludni akartam.

A strand három búvára olyan sokáig nézegette a hajómat, hogy szerintem hajó szüzies gondolatokba fordult. Megkérdezték, ma honnan jöttem. Elmondtam, a burgasi jachtkikötőből. Ezután már sok minden érdekelte őket. Szerencsére aludni is hagytak az asztalra burulva. Ennek fele sem tréfa, aludni kell rendesebb körülmények között.

Kisütött a Nap, kiraktam száradni a kabátot és a spricót. Naplóírás következik, erre az egyik búvár elém rakottegy pohár forró tejet. Pont ez kell a beleimnek, fehérjebomba, ételmérgezés után a legjobb még durvábban berobbantani az emésztő szervrendszert. Vasdi Petra, aki gyorstalpalót adott a túlélési esélyeimről, nem javasolta semmilyen fehérje elfogyasztását. Ezt viszont itt nekem ost meg kell ennem poharastul... 1983 óta nem ittam meleg tejet, akkor egyenesen egy tehénből jött a tej, annyira friss volt. Megutáltatták velem. Most viszont tényleg jó volt, új táplálékként érzékeltem, elhitettem magammal, hogy jót fog tenni. Bevált, állapotom nem romlott. Tényleg jó a tej,nem értem, miért csak kakaót szoktam inni. Kíváncsi leszek a hatására.

A búvárok elmondták, hogy akövetkező levágásomnál nem szabad bemennem a hadikikötőbe. Rendben, nem is vágytam ilyen helyre. Elvonultam a még mindig üres strandon a hajóm felé, majd lerogytam egy napozóágy mellé, ahol a vízálló dobozomat párnaként használva a legkülönbözőbb pózokban pótoltam valamit az alvásból. Amikor úgy gondoltam, hogy ebből elég, átültem a gyékényfotelbe bolgár ropit enni, amiről reggel még azt hittem, hogy instant leves. Ezt a ropit még egy halásztól kaptam, most viszont nagyon jól jön. Elkezdtem készülődni. A búvárokat nem úsztam meg, mindenképpen segíteni akartak a hajóbetolásánál.

Ekkorra én már igen nagy rutinra tettem szert a fekete-tengeri repülőstartokra, most mégis jólesett ez egy magamfajta lábadozó félhullának.

A szél teljesen megfordult. Frontálisan jött a hullámokkal együtt. Gyalog a parton egy 80 éves néni gyorsabb lett volna járókával a sziklák között, mint én itt. A hullámok közt néha az eddigieknél is magasabbak jöttek. Ráértem elgondolkodni, hogyan és miként lehetne mérni a magasságukat. Aztán megjelentek a tarajok. Szerencsére valami ösztönszerű időzítéssel szedtem ki a deck gumikötelei közül a spricót, 2-3 perc sem kellett ahhoz, hogy 200 liter víz zúduljon a nyakamba. A szemem ég, a mellkasomnál meg dőbe a felcsapó vízből 1-2 dl-nyi adag. Annyi baj legyen...

Ez a nap a lassú haladásról fog szólni, valamint a burgasi öböl elhagyásáról. Nem szabad máshogy gondolkodni, itt a szél irányít. Én csupán egy megtűrt idegen vagyok itt.

A búvárok által beharangozott hadikikötő valójában egy magas védőgáttal lezárt, darukkal is felszerelt hadiüzem lehetett.

Elindultam a következő öböl-levágásra. Néha belehúztam, nem volt sok hatás. Tudtam volna tartani az iramot, csakhogy bennem volt még a tegnap délutáni ételmérgezés emléke. Inkább nem húzok most csípőbőlrásegítve...

Egy ódivatú vitorlásnak álcázott motoros sétahajó turistái integettek a mai napi szakaszom utolsó nagyobb hullámainál. Hogy haszna is legyen, jbb tenyerem tornáztatása céljából óvodás módszerrel integettem nekik, ezt kitörő ováció fogadta. Távolság kb. 10 méter, a kormányos szándékosan rámhúzta a hajót. Később egy halász is megközelített a motorosával, de tartva a tisztes távolságot, valószínűleg ellenőrizte, én evezek-e. Én voltam...

Végül, mint aki hazaérkezett, befordultam Csernyomorec kikötőjébe.

Csernyomorec ideális megállóhely. Védett kikötő, mögötte lapos homokstrand, étterem, odafenn hatalmas butiksor, bevásárlóhelyek. Gyümölcsöt szeretnék venni, elsősorban banánt.

Életem legrosszabb pizzáját ettem a fenti emeletes étteremben. Jó volt ugyan, csak rosszul volt elkészítve. Strndpizza, amihez azért jármajonéz és paradicsomszósz, hogy a vendég saját kezűleg rontsa el még jobban vele az ételt. Almalevet is ittam, mert valahogy megkívntam.

A fenti étterem emeletéről lenéztem a hajómhoz. jó, hogy nem vagyok ott, mert szelfizgetnek mobiltelefonjukon a hajómnál. Ez olyan tevékenység, amellyel önarcképet készítenek az emberek önmagukról, hogy gyűjtsék saját magukat. Ezzel szilárdabbá válik az egójuk.

Fizettem, lementem a sötétben a hajómhoz, eveztem 50 métert a strandvégéig, majd sátorverés következett, naplóírás,végül beájulás. Add a comment

2016 VIII. 4.

VIII. 4.

{xtypo_dropcap}M{/xtypo_dropcap}a még nem tudtam, mi vár rám ezért felkeltem. Kár volt. Felmentem a strandról a kis étterembe egy kávéra és egy tonikra, majd banánra kezdtem vadászni a butiksoron. Csak palacsintába töltve adtak, ebbőlkét különböző helyen összesen kettő ment le. Hatalmasak voltk, külön kis tálca járt hozzájuk.

Kaptam egy boltban őrölt borsot, néhány zacskós levest, kekszet. Beljebb már tláltm banánt is, 3 kg elég volt, ezzel kizabáltam őket, mivel egy állatkertnyi banánt vittem tőlük.

Amikor visszatértem a hajóhoz a strandra, észrevettem, hogy az egyik sátorrudamat el sem tettem a reggeli pakolásnál. Erre jó lesz vigyázni. A hajómat már körbenőtték a strandolók, egyiknek sem jutott eszébe, hogy esetleg eltegye, ami nem az övé. Hiába, ilyen országok is vannak...

Elindultam. Ahogy kikanyarodtam jobbra a védett mólótól, már vártak a 2-3 méteres hullámok, a változatosság kedvéért a haladási irányuk a változatosság kedvéért most is frontális volt. Ez azért ideális, mert lassít, így nem tudok gyorsan haladni. Vendégmarasztaló hullámkák...

Gondoltam elérem az Ostrov Spreti Ivan nevű szigetet, amin világítótorony van. Érdekes, hogy ez a torony úgy néz ki, mint valami görög monostor.

Ismét halászhálók az útban. Ezt is szándékosan rakták ide, és nagyon jól tudták, hogy ha lerakják, itt is marad. Hogy örüljek. Üvöltök. Néhány 100 méter kerülő feleslegesen, bár egyiken átcsúsztam. Eredmény: majdnem bedöntött a hullámzás, mert nem vettem észre, hogy az egyik bólya pár méterrel a vízalatt van. A hullámmozgás felhozta.

Pihentem a sziget szélárnyékos oldalán, de ki sem szálltam. Végül elegem lett a közeli turistahajóból áradó amerikai karácsonyi éneklésből és tovább léptem. Inkább a hullámok, mint az óceánon túli szubkultúra.

Az első védettnek látszó sziklasornál kimentem. 15 méterre a fejem fölé csigalépcső vezetett, mint valami galériára, odafenn festői környezetben asztalok. Körös-körül sziklás partok, a kiátás bámulatos. Ide fel kell menni,ez kötelező. Fentről lenéztem a hajómra, a sötétbarna sziklák hullámvédett árnyékában a partra téve álmosan pihent a kicsike. Gondoltam, míg itt tonikot és kávét döntögetek, csk megváltozik a szélirány. Naív elképzelés, nem változott semmi.

Délután 3 óraután indultam el. A spricóm bal oldala kiszakadt a varrás mentén, lejött róla az a szövött védőréteg is, ami kívül kopásállóbbá tette magát a neoprén anyagot. Amint idejutott a víz, ez az anyag átengedte a vizet, majd a varrás mentén szakadt neoprénen keresztül dőlt be a víz a hajóba. Ezt minden hullámtaraj édes élményként szolgáltatta nekem estig. Ez azért nem vicces, mert ha a harántirányban lötyögő víz a hajó belsejében szinkronizmusba kerül a hullámzással, az eddig beidegződött fekete-tengeri stabilitásom megborul kissé.

Következő öböl valami luxus szálloda marinája és óriási strandja. Pont ilyesmihez nincs kedvem ma. Kerestem a marina partján valami táblát arról, mi a kikötő hívójele vagy csatornája, akármije, amin bejelentkezhetnék. Semmi. Fél órán keresztül keresgéltem valami bennfentest, eredménytelenül. Kimostam a neoprénemet édesvízzel, végül megláttam Bulgária legnagyobb, legbambább biztonsági őrét, aki annyira sem tudott angolul mint én, és ez nagy szó. Bólogatott, látszólag értette a kisebb vészhelyzetemet a szakadt neoprén és a vízbetörés között, bár ez az összefüggés márbonyolult logikai feladat. Körülöttünk csak német hangok voltak mindenütt, ez lehet a németországi vendégeknek fenntartott partszakasz. Elég kirekesztő ez a helyi- és a többi turista részére, de be kell látni, hogy az igényes népeknek szeparált terület kell. Csak ne fogna el ettől az egésztől az undor...

Nem kellett sokáig várnom a nap fénypontjára,jött telefonon valami irodistától a parancs az őr felé: ha nincs karszalagom, menjek innen a fenébe. Tehát megérkezésem óta vadásztam valakire, hogy információ legyen az ittlét mibenlétéről, közben lement a Nap, itt meg billogoztatni akarnak, mint valami lovat. Mert westernfilmben érzik magukat. A strandra sem megyek át,mert onnan reggel nehezebb indulni, egyetlen esélyem az, hogy keresek egy másik öblöt magamnak, és itt hagyom őket. Sötét lesz a vízen? Nemérdekel...

Berobbant az agyam. Részletesen elmondtam az őrnek magyarul, mit tartok személyesen róla, a társáról, általában a szállodáról és a vendégeiről, közben villámgyorsanmindent berámoltam a hajóba, felszereltem az éjszakai flash lámpát, semmi sem érdekelt, csak az, hogy semmilyen szivességet ne kelljen a parton állóktól kérnem és elfogadnom. Csak el innen,minél gyorsabban... Nem értették, miért cselekszem így, de ez érdekelt a legkevésbé.

Odakin 2 méter körüli hullámok fogadtak, néhol átcsapó tarajokkal, ami azért volt most kockázatos, met spricó nem volt rajtam és igencsak sötét volt. Tényleg elment az eszem, a parton állók hülyesége miatt legközelebb nem szabad kockára tennem a hajóm úszóképességét. A tarajok balról mind az ölembe hullottak. Korábban már kiüvöltöztem magam a halászhálók miatt, így most nem ordítottam, hiszen ez a helyzet itt komolyabb. Félelmetes, sötét fémtömegként jöttek a hullámhegyek, mögöttem a villanófény néha mindezt bevilágította. Azt hiszem, a kis flash lámpám első napja ez volt.

Ösztönszerűen ment a hajóm, ráadásul nem tudtam, merre. Láttam a partot és a kompasz is mutatta az irányt, viszont a part jellegét nem tudtam meghatározni. Sziklás lesz, meredek parttal, vagy homokos? Sötétben minden más. Ha kikötéskor a part sziklás, és valami szörfhullám rádob, akkor komolyabb gondok lehetnek.

Kumata Cape alatt a parton piros lámpa világít. Megcéloztam, remélem valami halásztanya. Ottmindig jó a partot érés. A flash lámpám kezd lemerülni, egyre ritkábbn villan. Hiába, ezt nem állandó világításra találták ki. Ahogy közelebb értem a parthoz, elkapott hátulról egy surf, célban pont a parti piros lámpa. Kis terasz fából, büfével, kis bárral. A parti hullámokon azt láttam, hogy nem sziklás terepen törnek, homokos lesz a part. A hátulró jövő szörfhullámok a parthoz közeledve egyre magasabbak, végül az egyik a far felől becsapott a cockpitba, telerakott vízzel. A parton voltam, de visszarántott a víz hajóstul. Ismét jön egy hullám, most ugrottam. Húztam ki a hajót az orránál fogva, de megbicsaklott a bal térdem. Ennek köszönhetően a hajó45 fokos szögbe került a hullámokhoz képest, ami nem jó. A bárból két ember ugrott ki, hogy segítsen. A hajót kihúztuk, kiborítottuk, a kis kézi pumpával a maradékot megkíséreltem kitolni. Igen ám, de hínárt is kptam, nem keveset. Ettőla kézi pumpa eldugult. Hiába, ezek a pumpák csak a kereskedőknek kedveznek, akik minden kajakhoz eladnak egyet 10 ezer forintért. Szerencsére az elsődleges pumpám egy ipari hajós wcpumpa vastag gégecsővel, ez mindent kitépett a hajóból. Ez a jó ide!

Rendbe raktam futólag mindent, a neoprént ismét átmostam édesvízzel, kiraktam szárdni, aztán leültem naplót írni. Körülöttem korombélinők, párok egyebek, mondták, hogy bulizzak velük és ne törődjek a luxushotelesekkel, akik épp most lövik fel a napi tűzijátékadagjukat. Ezt tettem...

Borzasztó tarajok robajai hallatszanak még mindig, nem tudom, hogyan alszom majd. Aztán megoldódott minden. Add a comment

2016 VIII. 5.

VIII. 5.

{xtypo_dropcap}E{/xtypo_dropcap}ste a büfés a büfé teraszán a napozóágyak matracaiból és a babzsákokból berendezett nekem egy olyan hálószobát, amibe importálni lehetett volna a közeli Isztanbulból egy kisebb háremet. A hajóm kikötve, csk hajnalban kellett ugrani, mertnőttek a hullámok, alámosták a homokpartot. Az egész este, így visszemlékezve olyan hangulatos volt korombéli emberekkel megtöltve, hogy a kiegyensúlyozottságon csak az tuningolt volna, ha én is hoztam voln valakit mgammal. Egy ilyen út azoban odahaza senkit sem érdekelt.

Reggel, amikor a hajó fara elindult a homokon kifelé, igen nagy ívben ugrottam. Minden dckfedél zárva, már rég nem vagyok idióta, hogy éjszakára nyitva hagyjak valamit.

A vízimentő, aki meglepően hasonlít Vrana Tamásra, aki vadvízen is valami hasonló, már takarítja a strandot, gereblyézi a hínárt. (Érdekes, hogy egyes emberek mennyire hasonlítanak néha már ismert személyiségekre, azokat az ember képes pontosan úgy kezelni, mint a már ismerteket.) Később, a takarítás után hindu kézmozdulatok következtek egyenletes mozgással, majd a futás, kézben két kisebb szikladarabbal. Egy idő után futás közben a szikladarabokkal karkörzést is végzett, ezáltal olyan látványt nyújtott a strand kitakarított homokpadján, mint egy repülés közben lábaival ide-oda integető, matt részeg sirály.

Elkezdtem megragasztani a neoprén spritz-decket, ami tegnap mondta fel a szolgálatot. Az ipari szilikon nem erre való, viszont ha a ragasztást varrással, két oldalról gumierősítéssel tuningolom, kitarthat, míg szerzek megfelelő javítókészletet.

A tegnapi kikötésnél a hajó belsejébe került hínárral 400 db hosszú csúszómászó is aktív utas akar lenni menet közben a szúnyogokkal, gyümölcslegyekkel együtt. A sózott képű, harapós döglegyekről már beszélni sem szabad.

Visszajött tegnapról egy ember, aki ott volt, amikor a szakadt spricómról beszéltem. Hozott egyet,mondta,próbáljam fel a hajómra. Ő is kajakozott, ez már nem kell neki. Point65-ös spricó erősebb kordurából, nem a gagyi fajta, a víznyomást azonban nem állja,ha kap valamit, nem ereszti át, viszont az ölemben kell hordanom, míg le nem söpröm. Ez akár 20 liter is lehet, szóval a neoprén pótolhatatlan, ha valaki nem akar kikészülni nagyobb hullámzásban. Kérdeztem jótevőmet, Stoian Nikolovot, mennyibe kerül, kifizetem. Nem akart elfogadni semmit. Megköszöntem neki. Csak ezért jött le a partra, már ment is tovább.

Lassan szállingóznak az emberek a strandra,ugyanazok a 30-as 40-esek, mint akik tegnapszétbulizták magukat a bárban. Vadító látvány...

Készülődöm az induláshoz, még senki sem hiszi, hogy kifutok. Néztem a hullámokat,ezekmost komolyabbak. Valeriq, a strand é a büfé egyik fotósa előhozta az egyik derítős ágyúját, maajd kérte, hogy hadd legyen. Én is mondtam, hogy hadd, így készült néhány valóban profi fénykép vakuval. E-mail cím cserék következtek.

Elbúcsúztam mindenkitől, akit személyesen is megismertem. Ezután merőlegesen a hullámok felé meredező hajómat, oldalán a lapáttal, elkezdtem befelé tolni, amikor úgy láttam, az orr felöli magasított deckre pakolt holmikon nem fog úgy törni a hullámtaraj, hogy a szintén magas cocpitba jusson. Valaki szintén tolta a hajót hátulról, szerencsére jókor ordítottam a zajban, hogy merőleges legyen a hajó a hullámokra.

A hajó siklik, tehetetlensége a hosszához képest borzalmasan nagy, ugrok, benn ülök, spricó fel a hajóra, lapát kitép, következőtarajon mr én uralkodom. Húztam 30-40 métert, ottkezdődtek a tolóhullámok. integettem, de nem láttam már senkit a tucatnyi jó fej embeből. Szemből jött a Nap, ők meg az árnyékban lehettek.

Húzok. Dög nagy hullámok megint, 2-3 méter körüliek össze-vissza. Jókor,mert a szél elállt. Véfif meredek sziklafalak vannak, ajobb kanyarnál interferenciával. Tűhegyes tarajok,mintha hégcsapokat szurkáltak volna le. Jön egy öböl, átvágom. A part nagyon széplehet, de nem olyanidőben,mint amilyen most van. A Nap is rossz irányból süt, értelmes fényképeket aligha lehetne készíteni. Levágtam ezt az öblöt is.

Odakinn magasra felcsapó tarajok a parttól100 méterre. Ez nem halászháló, hanem sziklazátony, azon törnek meg a hullámok! Sok-sok egymástól nem messze. Olyan a legkülső, hogyki semlátszik, csak habot és valami limányjellegűt gerjeszt.Ilyen helyeken búvárparadicsom van, mert itt süllyednek halomra a hajók, akiknek lusta a kormányosa arra,hogy kikerülje a potenciálisan veszélyes szakaszt. Nos,én nem akarok búvárlátványosság lenni, mivel nem vagyokantik amfor, ezért alegkülső alattomos és a még kilátszó között áthaladtam. Semmi sem tolt rájuk, jólkinéztem mindent. Ha halászháló is lett volna, ott maradok.

Odafenn katonai létesítmény, világítótorony, kis védettöbölben pici cseh (!) halásztelep. Akocsma zárva, de kiültem nézni a halászokat. Nyugalmas életük lehet itt. Fent a kis hegyen megtaláltam a búvárközpontot, amit odalenn egy hatalmas molinó is hirdet különböző fényképekkel, túracélpontokkal. Már minden zárva. Itt kellett volna maradnom, mert megy le a Nap, és ez bizony egy ritka szép kis öböl. Mégis tovább mentem.

Fishnetek, halászhálók megint. Az agyamra mennek. Kikerülési manőver. 1-2 sziklás, kiálló nélküli kis öböl után jött két védett gát, egyik mögé beálltam a halászhajók után, ki a homokpadra. Egy kiürült beech. Itt nyugtom lesz végre.

Hopp, kiderült,hogy a törölközőmetaz előző táborhelyemen hagytam. Kár érte, sok helyen jártmál velem. Borzalamsanbüdös volt már, hiába mostam. Van egy másik, csak előkell kotorni a hajó orrából.

Sátorállítás, szalonna, bolgár instant leves. Esti befáradás után naplóírás keksz evése közben, háttérben pedig a hatáskedvéért egy alumínium színpad építése következik nekem jó mélyen az agyam belsejébe hatolva. hullámmorajlás helyett itt van nekem éjszakára ez. Most pedig alvás következik! Add a comment