Extrémadó, biztosítások, egyéb anomália

Csak úgy, mint a jelenlegi gazdasági háború összes áldozati országába, hazánkba is begyűrűzött a biztosítótársaságok pénzéhes lobbija, akár egy hívatlan kígyó.
Annak idején, amikor a kizsákmányolók kis csoportja politikai és gazdasági uralmának kormányrendelete 2006-ban megtörtént, szinte mindenki felhördült, értetlenül szemlélve az eseményeket, a szakmai indokokra rákérdezve --- de a dolgok válasz nélkül maradtak, illetve valami csúsztatás-sorozattal lekerült a napirendről.
A média még hatalmas visszhanggal kiemelte a barlangkutató geológusokat a bűvös körből, és ezzel az ,,igazságszolgáltatás'' a közemberek, abszolút laikusok felé megtörtént. Más kérdés, hogy a médiademonstráció után a barlangkutatók maradtak ,,extrém sportolók''...
  • Egészségesen akarsz élni?
  • Olyan sportot vlasztottál, amely alapján idehaza meg vagy bélyegezve?
  • Télen snowboard van a lábadon?
Ez utóbbi esetben is extrém sportolónak minősülsz (még tanpélyán is), mely szerint baleset esetén más kategóriába sorolnak a kórházi ellátásban.
Egy olyan dologról lesz itt szó, melynek töredékéért az egyik legkeményebb hajós nemzet, a görögök már fél Athént szétvernék kicsi szilánkokra. Ennyit a szakmai kollégiumok és a többi névtelen sügér munkájáról: a lobbizó Generali meg a többiek odatolták a kötvényüket és törvényt alkottak egy biztosító társaság belső szabályzatából, csupán azért, hogy a sok agymosott ember még többet fizessen a semmiért.

Itt olvasható a 2006. decemberi törvénymódosítás és annak vágatlan története, amely létrehozott egy jogfosztott kasztot a társadalomban.
A források nagy része törlődött az internetről, mintha a kormányrendelet létrehozásának nyomait szándékosan el akarták volna tűntetni. Ez van. Abszurdisztán, 2009. Avagy maradj otthon, nézd a tévét, sörözzél, olvasd az agymosó bulvársajtót és csak tömegsportokkal foglalkozz...

ha tovább olvasunk alább ebben a felemelő témában, ma már ne igyunk kávét...

2009-es adriai balesetek: ,,kockázatos'' a tengeri kajakozás, vagy sem?

Az idei magyar vonatkozású tengerparti baleseteket nézve ismét elgondolkodhatunk a tengeri kajakozás extrémsporttá minősítésének ,,logikus'' voltáról. A balesetek többsége ugyanis pusztán egészségügyi okora vezethető vissza.
Ennek ellenére biztosra vehetjük, hogy a hazai biztosítók továbbra is biztosan külön biztosításkötelezettnek nyilvánítják --- afféle megbélyegzésként --- ezt a sportot is. Mi az amit tehetünk szerintük? Leülni a tévé elé egy sörrel, egy tál chips társaságában, és nézni az agymosást...
Laikus azt képzeli a tengeri kajakozásról, hogy az veszélyes. Egy erről szóló baleseti statisztikát azonban legtöbb esetben már nem hajlandó végigolvasni, mert tudja, hogy esetleg megdől vele minden saját kis elmélete. Arra meg végképp nem hajlandó, hogy ugyanezt összevesse más országok baleseti statisztikáival, mert akkor esetleg hidegzuhany érné. Ez a jelenség többnyire a kognitív disszonanciára vezethető vissza. (Ez az elmélet olyasmiről szól, hogy amikor egy új információ vagy frissen szerzett tapasztalat ellentmond a korábbi --- talán begyöpösödött --- elképzeléseknek, akkor, belső feszültséget, disszonanciát élünk át. Érdemes olvasni róla...)

Mi bátran kijelenthetjük, hogy idén sem történt szervezett körülmények között zajló tengeri kajakos baleset. Csak így egyszerűen nem történt. Gondolom egy profitorientált biztosítótársaság nem szereti az egyszerű mondatokat, de ez van.


Amit mindenképpen érdemes levonni a Nol forrásából származó cikkből, az alábbiakban kiderül.
Add a comment

Bővebben: 2009-es adriai balesetek: ,,kockázatos'' a tengeri kajakozás, vagy sem?

A hazai tavi vízi mentősök végórái

Szombaton a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálatának szezonzáró értékelésén elhangzott, hogy néhány héten belül --– pénz hiányában --– megszűnhet a balatoni civil vízi mentés. A működéshez ott havi 3 millió forintos támogatásra lenne szükség. Ezzel a jelenséggel a hazai vízi mentősök nincsenek egyedül.
Vasárnaptól már nem tudnak vízre szállni a Tisza-tavi vízi mentők, nem tudják ugyanis miből finanszírozni a működésüket a 127 négyzetkilométeres tavon. Eddig saját pénzükből, illetve barátok és azok cégeinek pénzbeli támogatásával működtek. A jövő héten a kormánytól próbálnak segítséget kérni.
Véletlen egybeesés: pont vasárnap volt az indexes tengerikajakos társaság évadzáró túrája a Tisza-tavon... Ők még talán láthattak cirkáló vízimentőket. Lehet, hogy ezentúl a vízitúrázók, és az ,,extrémnek minősített'' tengeri kajakosok fognak öreg halászokat vagy felelőtlen, esetleg szívbeteg fürdőzőket kirángatni a vízből?
Abszurdisztán, 2009. októbere: nem tudnak menteni azok sem, akik mindezt szinte önköltségből oldanák meg, mert nincs pénz. Hullunk majd, mint a legyek...
Add a comment

Bővebben: A hazai tavi vízi mentősök végórái

Eltűnt egy magyar vízitúrázó a Dráva horvát szakaszán --- magyar speciális mentők segítségét nem kérhették ki

Eltűnt egy magyar vízitúrázó a Dráva egy horvátországi szakaszán – adta hírül honlapján szombaton a horvát katasztrófavédelmi szervezet (DUZS).

Közlésük szerint 13 magyar kenus (nem pedig kajakos, ahogy sok helyen írják) indult el a Dráván Barcstól, még csütörtökön. A horvátországi Répás közelében egy szigeten éjszakáztak, társuk ekkor hagyta el a táborhelyet, ahová nem tért vissza. A rendőrség pénteken a reggeli óráktól csónakokkal kezdett az eltűnt férfi keresésébe, a kutatásban részt vettek a kajakos társai, felesége és lánya, valamint helybéli halászok. A keresés azonban nem vezetett eredményre, ezért a délutáni órákban felfüggesztették. A horvát katasztrófavédelem közölte: búvárok bevonásával szombaton reggel folytatják az eltűnt magyar férfi felkutatását.

Ezúton várunk minden olyan információt, amelyek korrekten, csúsztatások és félreírások nélkül leírhatók.

(A fenti javított tartalom forrása: MTI. Azóta már megtanulta az MTI, hogy nem ,,kajakozóról'', hanem egy vízitúrázó kenuscsapatról van szó)


Levél érkezett, nem hozzánk, hanem az ilyenkor azonnal elérhető, de a magyarországi média által szuperbizarr tabunak minősülő hírportálra, a kuruc.info-ra. Alábbiakban tükrözzük az ott leírt teljes tartalmat, külön vastagon szedve a megdöbbentő tényt...
Az egyéb hírforrásokról most nem írunk összesítést, mert az említendő helyeken véleményünk szerint azt sem képesek megfogalmazni mi a különbség a kenus és a kajakos között, illetve a kajakozó és a kajakos között...

Előbb azonban rövidebbre fogjuk a szót.

2010. augusztus 4.
Bizonyossá vált, hogy annak a magyar vízitúrázónak a holttestét találták meg hétfőn a Dráva horvátországi szakaszán, aki a múlt héten tűnt el a folyóban; ő volt idén a harmadik magyar állampolgár, aki Horvátországban hunyt el.

A zágrábi magyar konzul elmondta: a család azonosította a még hétfőn megtalált vízitúrázót. A következő napok folyamán a halál pontos okát állapítják meg.
MTI nyomán

2010. novemberében Vidráék (vidraportal.hu ) tapasztalhatták, hogy a Dráva horvát szakasza (Botovo - Répás) újabban szintén engedélyköteles. A jóindulatú horvát határőr felhívta rájuk a rendőrök figyelmét. A horvátok a nemrégiben történt magyar kenus balesetére hivatkozva hozták meg ezen határozatot.


A napokban számtalan formában jelentek meg hírek a Dráván eltűnt magyar férfival kapcsolatban. Sajnos ezek mindegyike tartalmaz ferdítéseket és tévedéseket. Ezért gondoltam, hogy legalább Önöknél, a nemzeti oldalon álló hírportálon (kuruc.info ---szerk.) megpróbálom tisztává tenni a képet.
Egy vagyok a 13 pécsi kenus közül, aki július 29-én, csütörtökön vízre szállt Őrtilosnál. Délelőtt 11 óra körül 4 kenuval indultunk egy motorcsónak kíséretében. Célunk Vízvár lett volna, azonban a délután 5 óra felé eleredő eső megállásra kényszerített minket, hatalmas vihar készülődött.
Egy szigeten kötöttünk ki a Dráva 213. és 214. kilométere között, Répástól nem messze. A kikötés után sietve láttunk neki a tábor felállításának, néhányan pedig a magunkkal vitt étel melegítésével foglalatoskodtak. A vacsora alatt tudatosult legtöbbünkben, hogy barátunk a partraszállás után közvetlenül elindult fát keresni, illetve megbizonyosodni arról, hogy kicsivel feljebb ideálisabbak-e a körülmények a táborozáshoz és már a sátorverésben sem vett részt.
A felismerés után azonnal elindultunk arra a partszakaszra, ahol korábban hatalmas mennyiségű szárazra vetett uszadékfát láttunk, körülbelül 150 méterrel a táborunktól. A keresésre eleinte öten indultunk, barátunk leánya és fia is velünk tartott. Miután az említett szakaszon nem találtunk semmi nyomot, visszamentünk a tábor területére és közöltük az aggasztó hírt a többiekkel, aminek hatására barátunk felesége és a túravezetőnk is beszállt a keresésbe.
drava100801

Sötétedés után is kutattunk lámpákkal, majd 10 óra körül kértünk segítséget egy németül beszélő horvát horgásztól, aki azonnal értesítette a rendőrséget. A rendőrök éjfél után értek a helyszínre, addigra ítéletidő tombolt.
Néhány adat rögzítése után közölték, hogy reggel fél 9 körül tudnak nekilátni a keresésnek, mivel éjszaka a motorcsónakkal való közlekedés tilos és kivitelezhetetlen. Így is történt. A brutális éjszakát követően, 30-án reggel fél 9 tájékán megérkezett az első csapat és kisvártatva az erősítés is. A horvát rendőrökkel, katasztrófavédelmisekkel, az előző nap segítő horgásszal és 8 férfi társammal fésültük át a szigetet, miközben a már összepakolt táborhelyen várt a motorcsónakosunk, valamint barátunk felesége és leánya.
15 óra felé fejeztük be a kutatást, használható nyomra nem bukkantunk. Ezután számtalan nehézség ellenére felszereléseinkkel együtt Golára szállítottak minket, ahol az őrsön ételt és italt kaptunk. Innen vittek át minket a berzencei határátkelőre, ahol mindenkit kihallgattak egy másnap reggel 6 óráig tartó procedúra keretén belül.
Biztosítottak minket, hogy szombaton folytatják a horvát hatóságok a keresést. Szombaton még egyéni keresés is zajlott, reménykedve pásztázták a Drávát egészen sötétedésig.

Elkeserítő a tény, hogy minden erőfeszítés ellenére sem intézhető el az, hogy egy ilyen esetben a magyar speciális mentők bevethetőek legyenek, amennyiben a külföldi hatóságok külön kéréssel nem fordulnak az adott egységekhez.


Barátunk 56 éves, szemüveges, rövid őszes hajú, nagy bajuszú, sportos ember. Eltűnésekor szalmakalapot, szandált, fürdőnadrágot és a jegygyűrűjét viselte. A híresztelésekkel ellentétben nem volt nyilvántartott szívbeteg, tapasztalt túrázó volt, ismerte a Drávát és Magyarország - szinte - minden vízét. Úszni remekül tudott. Őszinte és tiszta magyar ember volt. Mindannyian értetlenül állunk a most már szinte bizonyosnak tűnő tragédia előtt. A tisztánlátást segítené, ha levelemet közzétennék.

Köszönettel és tisztelettel:
D.N.K.
Add a comment