A hosszirányú
szilárdság növelése érdekében a hajógerinc méreteit is befolyásolhatjuk.
| A viking hajók ívelt átalakítását
könnyedén átültethetnénk egy tengeri kajakra, a hosszirányú
szilárdság remek lenne. Ha eltérünk a viking hajók
klinkerpalánkolással készített hajógerinc körüli
héjkialakításától, a gerincet az úszótesten belül is
elhelyezhetjük, mint ahogy néhány gyártó ezt meg is teszi. Ebben az esetben két dologra számíthatunk. A gerincvastagság növelése tömegtöbbletet eredményez, a gerincmagasság növelése pedig a padlómagasságot emeli és a raktér űrtartalmát csökkenti. A hosszirányú szilárdság vizsgálatához legfőképp a főkeresztmetszet másodrendű nyomtékát kell meghatároznunk. A főkeresztmetszet a főbordarajznak azon elemeit tartalmazza amelyek képesek a hosszirányban keletkező feszültségek átvételére. Ilyenek a fedélzeti hosszmerevítők, rakodónyílások. Természetesen nem mindegyik keresztmetszeti elem vesz részt ugyanolyan mértékben az igénybevételek elviselésében. Kisebb testek esetében, mint pl. vadvízi hajók, a gerinc elhanyagolható, négy-öt méter feletti hajóknál, ahol viszonylag vékony a héjkialakítás is, a gerinc szerepe a szállításoknál bekövetkező deformációk miatt sem lényegtelen. |
 |
| A mai versenyhajók többségén gerinc sincs, a kompozit
szendvics-szerkezetek szükségtelenné teszik ennek kialakítását.
Ilyenformán azt hihetnénk, hogy megoldódott a merevségek
biztosításának problémája, de a valóságban az új technológia új
problémákat is hozott magával: nélkülözhetetlenné váltak az újabb
gépek, melyek vákuuminjektálásos módszerekkel biztosították a
rétegek megfelelő szilárdságát, valamint a megfelelő
gyanta-erősítőszál arányt. A gerincvonal szilárdságát a héjon hosszirányban többször is átfuttatott, vékony, egyirányú (unidirekcionális) karbon vette át. Jelenleg ha súlyt akarunk megtakarítani, akkor az unidirekcionális karboné a jövő a versenykajakoknál, valamelyik vákuumtechnológiával karöltve. |
 |