Minden korábban látott vízlepergető felület hatékonyságát lepipálja az az új anyag, amit a Michigani Egyetem kutatócsoportja mutatott be a szerdán. A korábbi fejlesztések mindegyikénél volt ugyanis egy határ, amin túl az anyag már nem volt működőképes: a legtöbbjük a sima vízzel simán elbánt, azonban más folyékony anyagok, például savak vagy olajok esetén már megadta magát. A michigani szakemberek új felülete azonban valóban nem csupán hidro-, de valóban omnifóbikus, mert a rákerülő folyadék felületi feszültségétől, illetve szerves vagy szervetlen mivoltától függetlenül azonnal lepereg róla.

A megoldás lényege, hogy a folyadékcseppeknek legfeljebb öt százaléka érintkezik a speciális rácsszerkezetű, milliárdnyi légbuborékra emlékeztető, alumíniumalapú bevonat felületével, a maradék csak levegővel találkozik. Így ahelyett, hogy a cseppek valamennyire is megtapadnának, inkább szó szerint lepattannak a bevont felületről. A korábbi megoldásoknál a folyadék ugyan nem hatolt át a felületeken, de egy kis részük mindig ott maradt, ahová a cseppek estek. A michiganiek megoldásán azonban a folyadéknak egy kis része sem tapad meg.

Anish Tuteja, a fejlesztést bemutató csoport tagja szerint mivel a felület az olajakat, savakat, és egyéb, például biológiai veszélyt jelentő folyadékot is lepergeti magáról.

 

Cipőknél is létrehoztak már ilyen anyagot. A technológia ott fluorvegyület ionizálásán alapul, amelynek töltettel rendelkező molekulái egymás után szép sorjában hozzákapcsolódnak az anyag rostjaihoz. Mivel a vegyi bevonat rostonként képződik és nem alkot összefüggő takarót, a szálak közötti rések áteresztik a levegőt, az anyag lélegzik.

Az elsődleges felhasználási terület azonban csupán a katonaság, űrhajósok, illetve katasztrófavédelmi szakemberek vegyvédelme lehet.

 

index nyomán (a fordítási anomáliájuk korrigálva)

Szóljon hozzá!