A házilag elkészíthető kajaklapát (vö. evező, paddle stb.) ötletét az
interneten sokfelé megtalálhatjuk, esetenként egyes őserdőkben is
találkozhatunk vele szájhagyomány útján terjedő sustorgásokban --- bár ott
néha fizetni kell a bennszülötteknek az információért. Azért az
információért, mely az elkészítés menetéről szól. A házilag is
megbuherálható kajaklapát jelentőssége nem elhanyagolható!
Különösen ajánlott az alábbiak elolvasása azon
ismerőseim számára, akik megszállottan hajkurásszák konzumidióta
mivoltuknak megfelelően a lengyel- és kínai piacokon belénk nevelt
olcsóságra törekvést.
Egy ilyen evezõ alkalmas az esetlegesen
elúszott, elveszített vagy eltörött evezõlapátok ideiglenes pótlására is,
de ne röstelljük kimondani, hogy házi készítésű lapátjainkat főlapátként
is használnánk, mert így mindenki látná, mennyire gazdaságosan hoztuk ki
végtagunk meghosszabbítását: a kajaklapátunkat...
Különösen az a jó, ha nagyon
gyorsan és egyszerûen elkészíthetõ a lapát, esetleg olcsó,
amely a hazai viszonylatokhoz a legmegfelelőbb választásnak minősíthető.
Az alábbiakban röviden vázoljuk azon
lépéseket, melyek mai rohanó világunkban egy valóban utólérhetetlen áron,
saját erőnkből épített lapát elkészítési menetéről szólnak.
Nézzük az elkészítés menetét, hadd nyíljon fel a
szemünk!

Szükségünk
van egy kb. 300 forintos buszjegyre, mely segítségével egy erdőbe
kirohanva szedegethetünk némi fadarabot.
A fadarabkák ingyen vannak, feltéve ha nem
túl sokat viszünk belőle. A megfelelõ villás ágon, némi iszalagon vagy más
hajlékony vesszõn kívül csak egy éles késre van szükségünk. Kést kölcsön
is kérhetünk bármely polgártársunktól a nyolcadik kerületben, szivesen
adnak. (Vigyük a botokat is...)
A villás ág kiválasztásánál fontos, hogy a
lehetõ legegyenesebb szárú ágat keressük meg, mivel ha a szár görbe lesz,
evezés közben kiforoghat a kezünkbõl, ami elég kényelmetlen hosszútávon. A
villák között 15-20 cm hely legyen. A lehetõ leghosszabb szárakat hagyjuk
meg a vágásnál, mivel majd a befonás után igazítjuk az egészet méretre.
Körülbelül ilyen alakú (olcsó) fadarabot válasszunk:
Az iszalaggal egész egyszerûen kezdjük el
befonni a villás részt a tövénél kezdve, kb. 15-20 cm hosszan. Az
iszalagot (a rajzon pirossal jelölve) egész egyszerűen, egyszer alul,
egyszer felül átvezetjük a szárakon. A szemléltető ábrákon ábrázoltnál
persze jóval sûrûbben, közvetlenül egymás mellé fonjuk, de ne feszítsük
meg túl erõsen, mert a szárak végét összehúzhatjuk vele. A fonás
megkezdése előtt gyakoroljuk saját hajunkon a fonást, bármilyen
mélységekbe süllyedve!
Ha eljutottunk már kb. 25 centiméterig,
helyezzünk be egy merevítõt, ami egy egyszerû pálca, a végeken befaragva
egy kis mélyedéssel.
Valami ilyesmi:
A szélessége persze egyezzen meg a villák
közti távolsággal.
Ezután a villa végeit kötözzük össze ideiglenesen egy darab iszalaggal.
Innentõl kicsit lelassul a dolog, mivel a szárak közt kell majd átvezetni
az iszalagot. A művelet egyszerű, mint a bot.
Így néz majd ki:
A maradék részt ugyanúgy fonjuk tovább, mint eddig.
Amikor eljutunk a végéig, az iszalag végét dugjuk be a villaszár és az
iszalagfonat között kialakult résbe.
Az eredmény valahogy így fog kinézni:
Arra voltunk még kíváncsiak, hogy a
kosárfonásnál jól használható veresgyûrû megfelel-e a fonáshoz. Hát nem,
maradjunk inkább az iszalagnál... Az iszalag ezenkívül azért is
elõnyösebb, mert könnyebb beszerezni belõle a megfelelõ mennyiséget, de
szerintem végszükség esetén bármilyen hajlós ág megteszi, még a hosszú
szárú fû is. Fontos természetesen az is, hogy olcsó legyen.
Ez az! Az utolsó előtti szemléltető ábrán látható a merevítésképpen
behelyezett fadarab, mely fekete színû.
A teszten (mely tapasztaltabb kajakosokból állt) jól szerepelt a lapát, de
persze mint mondták ,,nem olyan gyors
és könnyű, mint egy modern tengeri kajaklapát''.
A Matula bácsi féle ,,lapjával húz, élivel kormányoz'' ezzel nem megy, de
még mindig jobb, mint irányíthatatlanul sodródni a vízen, vagy kézzel
lapátolni.
A fent leírt kajaklapát tuningolható kevés
nylonhulladék fonadékokba burnyákolásával.
A tréfát félretéve:
Elgondolkodhatunk azon, hogy a hazai globalista plázaidiotizmus,
valamint a konzumszerű hipermarket-akciók vajon milyen mélyre
süllyesztik az igényeinket arra építve, hogy még a szart is megvesszük
ha akciós, csupán annak reményében --- bedőlve a marketingeseknek ---,
hogy jól járhatunk vele?
Így még egy gyártó is rá lesz kényszerítve arra, hogy olcsón,
hipergagyit készítsen a magyarországi piacára, különben itt nem veszi
meg termékét senki, ráadásul a mai internetes korban még a kereskedők is
ráraknak egy lapáttal...