Ha szeretnél egy teljesen egyedi kajaklapátot, itt találod az összes írást, ami evezőkkel, kajaklapátokkal, tippekkel, egyebekkel kapcsolatos. Ne hangzatos reklámokra várj, ne is katalógusra, egyszerűen csak néhány kurta mondatot fogsz itt találni egy-két valóban érdekes gondolattal, fényképpel. Vedd figyelembe, hogy csak készítő vagyok, nem gyártó, viszont élvezem --- és nem a hajamat tépem a nagyobb bevételért, mint mondjuk egy multinacionális cég PR managere a ,,Profit and Loss'' című, ún. meating nevű belterjes szeánszon...
--- Ha érdekli, elmondhatom hogy süllyedtem ide...
--- Nem érdekel, de elmondhatja. Ha ezt mégsem tenné, lekötelezne.
Rlszletesebb információt kizárólag emailben tudsz kérni a lapátokkal
kapcsolatosan.
Tehát a jelenlegi kajaklapátok:
Tengeri- és vadvízi kajaklapátoknál néha megfigyelhetjük, hogy a középkategóriásnak mondott lapátok tollában fém is van, ami általában alumínium. Ezt azzal magyarázzák, hogy erősebb tőle a kompozitszerkezet és ezzel a kajaklapát jobban bírja a hosszirányú ütődéseket is.
Ennek a vakításnak nem árt utánajárni.
A beépített acél vagy alumínium rendszerint szedvicsmag mellett van a laminátumban. A szendvicsmag lehet vastagabb, vékonyabb, erősebb nyomószilárdszágú vagy gyengébb, lehet olyan, amely jobban tapad a két (alsó és felső) fedőréteghez, van amelyik gyengébben. Lehet a mag hőkezelve (ha ezt a vegyészek előírják), de készíthet néhány elvetemült cég hőkezelés nélkül is magokat (a vegyészek rosszalló pillantása ellenére), attól függően, mennyire van bőr a képin'.
A fémbeültetésnek egyetlen gyakorlati haszna az, hogy a lapát a
folyamatos ütődések hatására nem kezd el "fogyni", azaz látszólag
megkíméli használóját attól, hogy a kis horzsolásokat azonnal kijavítsa.
Míg autóját az ember félévente elviszi egy karosszériáshoz, drága
lapátjával már nem teszi ugyanezt --- ennek oka nem ismert. Minimális
karbantartással a felületi hiba nem terjedne tovább. A "lapátfogyást"
mással is el lehet kerülni... Van, aki aramidot ültet be a toll végébe,
Lettmannál is ilyen irányú törekvések vannak. Az aramid vízfelszívó
képessége viszont olyan bámulatos, hogy már a levegő páratartalma is
hatással van rá. Amint a kopás eléri az aramidot, legjobb, ha gyorsan
elzárjuk a külvilágtól, a lapát ilyenkor kompozitműhelybe szállítandó,
hacsak mi magunk nem buheráljuk meg a konyhában.. A lapátfogyás elkerülése
vagy csökkentése főleg vadvízi kajaklapátoknál számít nagyon, olyan egyéni
eseteknél, amikor a kajakos képtelen elhagyni vagy eladni lapátját, és
elég rendszeresen használja is azt.
Természetesen nem szabad megfeledkeznünk a tengeren használt
kajaklapátokról sem, mert ha annak vége is tartalmaz fémbeültetést, akkor
a fém mentén a laminátumba jutó rothadó víz pajkos társaságában a só is
dorbézol, miközben meggyűlik és dagad, mint bőrünkön egy furunkulus. Mint
a jég, úgy repeszti le a héjalást a fémről a só.
A fémbeültetésnél, amikor elkezd repedni a laminátum, láthatjuk, hogy a
két közrefogó karbon- vagy egyéb réteg milyen vékony. Nos, valószínűleg az
egész lapát ilyen rétegvastagságú, mert a szendvicset magú laminátumok
héjalása alapból vékony. (A héjak szerepe itt a nyomó- és
szakítószilárdság, valamit a maghoz történő jó tapadás --- erről a
Szendvics szerkezetek c. írásunkban olvashatsz)
Szomorú, hgy nagyon kevés gyártó készít tudatosan, előre kiszámolva a
várható terhelésnek megfelelő szálirányítással kajaklapátot. Erre nincs
igény, ilyen irányú szakértelmet a vásárlók nem tudnának megfizetni.
Emiatt készülnek a lapátok tapasztalati alapokból kiindulva, és persze így
is remek darabokat szerezhetünk be magunknak, agyontudományosítás nélkül.
Vegyünk néhányat, törjük szét őket a járdaszegélyen mondjuk a Hősök terén,
a jelenet megér egy tanulmányt, rengeteget tanulhatunk belőle... (Persze a
lapátokat nem járdaszegél szétverésére tervezték.) A laminált rétegeket a
gyártók egyébként mindig úgy állítják be, hogy a lapát nagyjából elviselje
azt az átlagos terhelést, amire készítik. Legalább is ez az alapelv,
melyet vagy betartanak, vagy nem. A végén meg ha a szerszámból és a
présből kiemelt késztermék igényli, a szórópisztoly vagy a matricázás,
esetleg a szitanyomás különböző díszítő csicsákkal minden esztétikai
problémát megold...(Szitanyomással díszített lapátnál feltétlenül nézzük
meg, mit takartak el! Rendszerint az ilyen lapátok karbonszövetei tele
vannak szálelcsúszással például a nyélcsatlakozásnál, néhol az is
megfigyelhető, hogy a szövet-toldások kívül igenis láthatók, azaz a lapát
külső borítása is vágott hulladékból készült(!) --- ilyen ronda munka
esetében mi lehet odabenn...?)
Ha vékony a két záróréteg és a szendvicsmag viszonylag kevésbé bírja önmagában a kopást, akkor valóban szükség is van a fémerősítésre, mert a lúzer végfelhasználó még rájön, hogy az első koccanás szétszedi a drága lapátjának amúgy önmagában jércehús finomságú habmagját. Érdekes az is, hogy fogyasztói társadalmunkban felszisszen a legtöbb vásárló egy fémbetétes lapáttól mondván hogy az milyen jó... Tényleg eladhatóbb egy ilyen lapát bizonyos esetekben, és ha nem használják olyan szélsőséges körülmények között (pl. tengeren vagy vadvízen), akkor valóban nem vehető rajta észre kopás és fogyás, repedés még évek múlva sem. Ez jó hír, de ha zombi üzemmódban vadulni akarunk, akkor ez a hír érdektelen.
Add a commentA bölcs kérdés, ami akkor merül fel, amikor valaki súlyt akar
megtakarítani.
Sokan lehetnek, akik Ausztráliában autójuk fogyasztását és súlyát
gyalázzák, miután Japánból átköltöztek oda, (befejezve kapcsolatukat a
gésákkal, megnyitván a kaput az Új-Zélandról átvándorló maori nők előtt).
Japánban alig van frontális ütközés különböző állatokkal, Ausztráliában
viszont ott vannak a kenguruk. Egy kengururács az autó súlyát igen-igen
megnöveli, különösen akkor, ha a tulaj nagyobb méretű kenguruk ellen is
védeni szeretné önmagát, ha azok az út közepén entyelegnek éjszaka egy
kanyarban.
Hogyan van ez a 6-700 grammos winglapáthoz szokott vadvízeseknél, akik
kenguru méretű sziklák közé eveznek gyorsan mozgó vízben? Ugorjunk a
kenguru-témáról a kajaklapátokra...
