A címben feltett kérdésre a válasz röviden: NEM. Bõvebben: a Javad GNSS vevõk esetében IGEN, más gyártó termékei esetében kérdéses.
Közismert, hogy a műszergyártók készítenek GPS vevõket, illetve GPS+GLONASS vevõket, de egyetlen gyártó sem állít elõ "csak GLONASS" vevõt. Azt is tudjuk, hogy a geodéziában elvárt nagy pontosság eléréséhez (az RTK fix pozícióhoz) egy GPS+GLONASS vevõnek - gyártótól és vevõtípustól függõen - minimum 3, 4 vagy 5 GPS mûhold jeleit mindenképpen fel kell dolgoznia akkor is, ha emellett "lát" 6-8 GLONASS mûholdat is. Egyes mûszerforgalmazók esetenként azt tanácsolják GPS+GLONASS vevõiket alkalmazó ügyfeleiknek, hogy ha nagyon lassan vált a lebegõ pozíció fixre, vagy ismert pontra mérve túl nagy az eltérés a mért és az ismert pozíció között, akkor kapcsolja ki a vevõn a GLONASS jelfeldolgozást (vagy egyszerûen csak csatlakozzon GLONASS korrekciót nem sugárzó mount pointra). Dr. Ashjaee Javad 2008-ban megjelent cikkének alábbi fordításából megtudhatja, mi rejlik eme jelenségek hátterében.
A magyarázat a GPS és a GLONASS rendszer mûködési módja közötti különbségben keresendõ. A GLONASS frekvencia felosztású (FDMA), míg a GPS kód felosztású (CDMA) többszörös hozzáférésû rendszer. Leegyszerûsítve ez azt jelenti, hogy a GPS rendszer esetében mindegyik mûhold azonos frekvencián sugároz holdanként más-más kódot (CDMA), míg a GLONASS esetében a kód azonos, viszont a frekvencia minden mûhold esetében más (FDMA). Amikor a két rendszer a tervezõasztalon megszületett a lehetséges alkalmazók között a hadsereg szerepelt, a geodéták ekkor még "nem voltak képben". Az eredeti célnak mindkét rendszer tökéletesen megfelelt. Centiméter szintû pontosság biztosításához azonban szerencsésebb a CDMA technológia.
A GNSS vevõ "dolga" alapvetõen az, hogy megmérje a távolságot a mûholdak és a vevõ antennája között, és ezen adatok ismeretében számítsa ki az antenna koordinátáit. A távolságot annak az idõnek a megmérése alapján határozza meg, amely szükseges ahhoz hogy a jel eljusson a mûholdtól a vevõ elektronika szívébe, a jelfeldolgozó egységbe. A mûhold által kibocsátott jel útja két részre bontható:
1. A mûhold és a vevõ antennája közötti szakasz (közvetlen út)
2. A vevõ antennája és a jelfeldolgozó egység közötti szakasz (belsõ út)
Az 1. szakasz minden mûholdról érkezõ jel számára egyedi, különbözõ, míg a 2. szakasz azonos hosszúságú mindegyik mûholdra vonatkozóan. Azt az idõt ami a belsõ út megtételéhez szükséges, nevezzük belsõ jelkésésnek. Ha a belsõ jelkésés minden mûhold esetében azonos, akkor nem okoz hibát a pozíció meghatározásban, mert az órahibához hasonlóan kiejthetõ.